Háromgyermekes édesanyaként számomra a legnagyobb felismerés a témában megjelenő kommentek olvasását követően az volt, hogy bár hatalmas felháborodást vált ki úgy a férfiak, mint a nők (ez a legsajnálatosabb) nagy tömegéből a nyilvános szoptatás témája, ennek ellenére magával a jelenséggel igen ritkán találkoznak. Vagy ha találkoznak is, nem ismerik fel.
Ugyanis a „nem vagyok kíváncsi arra, ahogyan kidobja a csöcseit” és hasonlóan megnyilvánulások mind arra utalnak, hogy az illető még életében nem látott szoptató anyát. Ha látott volna, akkor tudná, hogy egy szoptatott csecsemő látványa semmiben sem különbözik attól, mintha egy mély dekoltázzsal rendelkező nő ringatná a babáját.
„Lehet a szoptatást is diszkréten csinálni” – olvasni legtöbbször a kommentek között. Tapasztalataim alapján a kismamák többsége olyannyira diszkréten próbálja csinálni, hogy inkább egy bokorba bebújva, vécén gubbasztva vagy a nyári legnagyobb hőségben egy felforrósodott autóban szoptatja meg a gyermekét, csak megfeleljen a társadalom elvárásainak. A legtöbb nőben a nyilvános szoptatás ugyanis egyfajta szégyenérzetet kelt, és ez nem helyes.
Hölgyeim és uraim! Az éremnek két oldala van, de ezt sajnos sokan elfelejtik. Ha én vagyok annyira figyelmes, hogy a park legeldugottabb sarkába elvonulva etetem meg a gyerekem (mintha csak valami bűnös dolgot csinálnék), akkor Önök is legyenek annyira figyelmesek, hogy amint érzékelik, hogy ott egy kisbaba etetése folyik, keresnek maguknak egy másik bokrot, ahol a kutyájuk a dolgát végezheti vagy egy másik padot, ahol szerelmesen simulhatnak egymáshoz. De maradva a demonstrációt kiváltó történetnél. Ha egy kismama van annyira figyelmes, hogy engedélyt kér, kendőt használ, sőt még a babakocsit is maga elé húzza, akkor nézzük már el neki azt a bűnét, hogy a kisbabáját szoptatja.
A legszomorúbb talán az egészben sok nő megnyilvánulása volt. „Nem vagyok kíváncsi egy nyáladzó, büfögő gyerekre.” „Használjon cumisüveget!” „Fejje le és azt adja neki!” „Ez egy meghitt dolog, nem tartozik másra. Otthon kell szoptatni.” „Menjen be a mosdóba!”és természetesen a lerágott csont sem maradhat ki: „Akkor a férfiak is nyilvánosan szoptathatnak vagy csak a nőknek szabad mindent?”
Hát nekik üzenném: Amennyiben egy szoptatott baba megfelelően, igény szerint van táplálva, akkor az édesanyának pont annyi teje van, amennyi a kicsinek kell. Tehát nincs mit lefejni, amit később magával vihetne. Anyatejes csecsemőnek ráadásul nem adunk cumisüveget. Aki tapasztalta már, hogy milyen zavart okozhat a kicsinél, az érti, aki meg nem, az örüljön neki. Ez egy meghitt dolog, valóban. De egy többgyermekes család esetében, ahol az otthoni szoptatás a követezőképpen zajlik: felváltva jön rá a nagyobb gyerekekre, hogy kakilni, pisilni kell, pont a legkisebb szoptatása alatt esnek egymásnak és fülsiketítő üvöltések közepette csépelik egymást (tudom, a szuperanyák családjában ilyen nem fordulhat elő), ott milyen intimitás van egy-egy szoptatás alkalmával? Elárulom, hogy szinte semmilyen. Kicsit összebújunk, de a fő cél a táplálás. Pont. Tehát semmi oka az anyának, hogy minden alkalommal az intimitás kedvéért hazasiessen a gyerekével, elrángatva ezzel a nagyobbakat a játszótérről. Azoknak pedig, akik a mosdóba küldenék a szoptató anyákat, azt üzenem, hogy legközelebb, ha egy étteremben járnak, kérjék meg a felszolgálót, hogy nekik a mellékhelyiségben terítsen meg. Csak a jó szerencséjükben bízhatnak, hogy nem éppen akkor jön rá valakire a nagyvécézés, mikor ők a vacsorájukat fogyasztják.
És végezetül, hogy a férfiakat se érje negatív diszkrimináció: Természetesen ők is szoptathatnak nyilvánosan, ha ez a tevékenység valakinek a kizárólagos táplálékforrását szolgálja. A hangsúly a kizárólagoson van. Másrészt, ha valaki egy pár hónapos csecsemőhöz hasonlítja magát és nem tud uralkodni a biológiai szükségletein, akkor úgy gondolom az rá nézve szégyen, nem pedig a szoptató édesanyára.
Zsuzsa
