A száraz adatok: 13 éves nagylány, 10 éves nagyfiú, 26 hetes várandós: 44 éves… Normális!? Emlékezetes marad 2014 szilvesztere. Nagy bevásárlás az esti partira: púposra pakolt bevásárlókocsi, száguldás hazafele, hogy kora estére megsüljön a sok-sok finomság, hopp: közben beugrik: elmaradt a fogkrém, irány egy közeli illatszer. Fogkrémkeresés közben szem megakad a terhességi teszten. Bár soha sem lehetett a ciklusomhoz naptárt igazítani, beugrik: azért decemberben ez a dolog nem lepett meg. Na persze simán lehet ez egy kissé korai menopauza. Na, mindegy: a teszt a kosárban landol, hazateperés, hússütés, salátakészítés stb… Imádott mozaikcsaládom gyerkőcei: lányom és párom fia felajzva száguldoznak harmadik emeleti mini birodalmunkban: elvégre este buli lesz! Szólít a szükség, eszembe jut a teszt: mondom magamban: milyen jó poén lenne, ha épp szilveszter napján kiderülne: várandós vagyok. Aztán egy perc múlva sápadtan kioldalgás lakásunk legkisebb zugából: most kicsit elbújnék valahova…
Mivel kiscsipet igazi meglepetésbaba, így az érzelmi hullámok minden fajtája átnyargalt rajtam. Párommal az elmúlt időszakban döntöttük el: már sajnos kicsúsztunk az időből, így örüljünk a két nagynak, így teljes a mi kis mozaikcsaládunk. Most meg minden a feje tetejére állt! Nem is bírom a hírt magamban tartani: a fürdőben suttogom a páromnak:
„Te figyelj, tudom, hogy szerinted az én cickóim ilyen kicsin is rendben vannak, de akaratod ellenére én most mégiscsak beiratkoztam egy mellnövelő akcióra, bár az eredmény átmeneti…”
Néhány pillanat múlva leesik a tantusz, és örül, és vigyorog, juhéééééj! Túl vagyunk a nehezén! Na, azóta volt vérzés miatt korai vetélés gyanúja, aztán 39 fokos lázzal influenza a 12. hétben, meg méhlepény a méhszájon… De telik-múlik az idő, és én bizakodom, hogy kishercegnőnk augusztusig még bent ficánkol a pocakomban, aztán pedig még teljesebbé válik majd az életünk. Hogy nem félek-e az életkorom miatt? Hát hogyne félnék! Hogy nem gondolok-e a fokozott genetikai kockázatra? Persze, hogy tele van vele a fejem. Hogy nem jut-e eszembe: jószerivel nyugdíjasként járhatok majd szülői értekezletekre? Hogy vajon…? De igen! Tudom, hogy ez messze nem ideális állapot. Ha valaki azt mondja nekem első házasságom után, hogy 14 év múlva lesz majd egy második házasságom is, és 44 évesen „növesztek pocakot”, akkor kinevetem. Mégis, mindennek ellenére ez a legeslegjobb dolog, ami velem, velünk történhetett…
Madártoll
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
