A júniusi méhen kívüli terhesség után megvártuk a  doki által kért időt, biztos ami biztos alapon. Még ma sem tudjuk pontosan, hány hetes lehetett az előző, csak sejtéseink vannak. Mivel volt egy negatív teszt, majd egy normál menzesz 1-2 napot csúszva a várt időponthoz képest, ciklus alapján 2,5 hetes lehetett. A HCG viszont 15000 volt a műtét előtt, ami már nagyjából 6 hétnek felel meg.

2014. novemberében elkezdtünk kicsit nagyobb lakás után nézelődni, mert úgy éreztük, kinőttük a mostanit, gyerekkel együtt már kényelmetlenül fértünk volna csak el.

Szétnéztünk, milyen lehetőségeink vannak, az önerő nagysága miatt csak Shared Ownership (résztulajdon) vagy bérlet jöhetett szóba. Végül a Shared ownershipet választottuk. Két hálószoba, nappali, kis kert és jó közlekedés. Ugyanannyiért, mintha bérelnénk. Kisgyerekes család lakott benne, meg is beszéltük párommal, hogy a gyerekszoba az övé lesz, amolyan Man Cave, játékbarlang, számítógépes szoba, vagy aminek szeretné.

Az esküvő még mindig 2015 májusára volt tervezve, fotóssal megbeszéltem, hogy jó neki is még mindig. Legközelebb ha gyereket akarok, szerintem csak meg kell keresnem fotózással kapcsolatban, egy hét múlva úgyis pozitívat tesztelek. Megtanulhattam volna már, hogy ne tervezzek ennyire előre. De nem, majd én azt tudom.

Intézés alatt a lakás, intézés alatt az esküvő, minden rendben megy a maga útján. Párom egyik este, pár nappal az esedékes havi előtt mondta nekem, hogy te, te terhes vagy. Én?! Én ugyan nem, ne képzelődj. De. Fűtesz, mint egy kiskályha és csillog a szemed. Úgyse lesz igazad, mondtam én, és átfordultam a másik oldalamra. Gondolta a fene, hogy megint elsőre összejön.

Késik. Még csak egy-két nap a csúszás, de késik. A kedves persze várakozóan figyeli az eseményeket. Veszek végül egy tesztet, este tesztelek. Pozitív, 1-2 hetes terhesség. Pároméknál épp leaving drink, egyik munkatársat búcsúztatják, így gyorsan küldök neki egy képet, előkapom a még nyáron vett kis bodyt, ráteszem a tesztet.

Nincs rossz előérzet, itt már nyugodtan merem küldeni. Annyit tudok tőle, megkapta, majd elvigyorodott, erre munkatársak megkérdezték, na, mi van, terhes vagy, erre ő: „Én ugyan nem, de a barátnőm igen!” Na így még egy kör whisky lecsúszott az egészségemre és jött haza egyből.

Lehet őrültségnek hangzik, de mikor már lehetett szexelni a kihagyás után, néha-néha felírtam a telefonba, mikor volt szex. Pont emiatt – plusz ha lehet hinni a tesztnek – sejtésem is van, mikor fogant a kis trónkövetelő.

És itt kezdődik az örömteli babavárás, gondoltam én.

Az angol egészségügy tud jó lenni, tud rossz lenni. Saját tapasztalat, hogy kórházba kerülés után már jó – legalábbis nekem jobb volt, mint bármelyik magyar kórház – de addig el is kell jutni. Legendák vannak félrekezelésekről, kórházi parkolóban szülő kismamákról és még lehetne sorolni.

Háziorvoshoz – szokás szerint – egy héttel később kapok időpontot. Gratulál, kér korai ultrahangra beutalót, recepción le kell adni. Viszont ahogyan várható volt, nem siették el magukat. Úgyis utazok Magyarországra osztálytalit szervezni és lebonyolítani, gondoltam beiktatok hát egy ultrahangot Magyarországon is.

Nem sok időm van orvost találni, főleg akihez  így ennyire hirtelen, gyorsan van időpont, adott napra. Csak női nőgyógyászokat nézek, engem annyiszor alázott már meg férfi nőgyógyász, nem akartam, hogy most így legyen.

Egyik családtervezési központra esik a választás, azóta is visszajárok. Hatodik heti ultrahangon ott minden rendben, boldogan jövök vissza. Itt még mindig várok korai ultrahangra, eltelik egy hét, szólok a  háziorvosnak, semmi. Eltelik két hét, semmi. A terhesség kb. 8. heténél járok, mikor kisebb alhasi fájdalom miatt jobbnak látom, ha megint az ügyeletre megyek. Nehezen, de orvoshoz kerülök. Négy nappal későbbre lett volna csak bejárós beteggondozásban ultrahang, így éjszakára benntartanak.

Minden rendben! Megnyugtattak, hogy vele most már minden rendben. Ettől függetlenül itt döntöttem el, ha tudok menni és tehetem, az 5-6. hónapig biza mindkét országban részt veszek a terhesgondozáson.

December 23-án van az első szülésznős találkozás, családi egészségügyi háttérről kérdeznek, betegségekről. Felveszik a terhesség adatait. Megkapom az első normális ultrahang időpontot  (12. hét), illetve még a későbbi vércukortesztes és egyéb időpontokat.

Van pár rizikófaktor. BMI 30 felett, cukorbetegség a családban, 35 fölötti életkor, infarktus a  családban. Kapok vitaminokat, folsavat, bár azt mondjuk már a terhesség eleje óta szedek. Megkapom a nagy lila maternity notest, az itteni „terheskiskönyvet” , amit ezen túl mindenhova, de tényleg mindenhova magammal kell vinnem. Ha boltba megyek, akkor is. Ha munkahelyre, akkor is. Ebben az A4 formátumú lefűzőben van benne minden adat. Kerek fél kiló, lemértem.

A családban előforduló cukorbetegség miatt kapok korai cukorterhelésre időpontot, februárra.

A karácsony kissé hasfájósan, puffadósan telik (bármit is eszem, nem csak puffasztó ételek esetén). Hányás nincs, émelygés van, a karácsonyi halat is csak szenteste tudom megenni, másnap már zavar a szaga is. Szenvedek – nulla energiám, így telnek az ünnepek. Párom nyugtat: hidd el, a  3. hónaptól már jobb lesz, csak nyugi. Szilveszterkor majdnem átalszom az éjfélt is, abszolút holdkórosnak érzem magam.

Próbálok a fórumokon utánanézni, mennyire természetes a puffadás, meg a durva székrekedés, de pár kivételtől eltekintve csöpögő nyáltengerbe,  gügyögésbe , vattacukordömpingbe botlok. Nem. Erre nincs szükségem. Ide nekem a korrekt infót. Nyáltenger, babóca, tündibündi szöveg nélkül. Ide nekem a realitást.

Közben persze vívódok, mi is legyen a májusi esküvővel. Maradjon, változzon? A helyszín biztos, több kerekes székes is van a családban, csak Magyarország jöhet szóba.

Változtatni kell, 7 hónaposan már túl későn lenne. Közben kiderül, hogy a hitelkérelmet elfogadták, így lehet, hogy már februárban költözünk. Megint tervezni kell. Oké, akkor én intézem az esküvőt és a lagzit, párom a  költözést. Van, amit szerencsére lehet innét is intézni, de jó lenne velük személyesen is beszélni. Plusz jobbnak látom a kombinált tesztet Magyarországon is megcsináltatni. Újabb út.

Megint pozitív csalódás a hely, ahova járok – igaz most férfi vizsgál, de nagyon kedves –, megtudom a gyerek nemét is. Az, amire párom számított.

A doktornőm is megvizsgál, méhszáj zárt, minden rendben. Összehasonlítva az itteni gondozással, van pár különbség. Magyarországon szülész-nőgyógyász orvos fogad,  kézi vizsgálat is van. Itt csak ultrahangos orvos fogad, ultrahang vizsgálat van, kézi nincs és azóta sem volt.

Elintézem közben a lakodalmas helyszínnel kapcsolatos dolgokat, az időpont végül március vége, ami a fotósnak is jó, öröm és boldogság. Ruha megrendelve, párom mér le, mindenhol rászámol vagy 10 centit, inkább nagy legyen, mint kicsi alapon, minden halad a maga útján. Kivéve a lakást. Nem tudunk februárban költözni.

Mindezek ellenére alapvetően boldogan és kellemesen telnek a hetek, stressz, aggódás nélkül, néha-néha egy kis bélrendszeri probléma persze bezavar.  Eddig a legkellemesebb időszaknak élem meg ezt a hónapot a 12-16. hét közt.

tildy

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?