Nyár eleje van, az osztálykirándulások, erdei iskolák, majd táborok évadja. Mindenki kiteszi a lelkét, hogy érdekes legyen, Szegedről hegyre, a hegyről a Balatonra, a fővárosból az erdőbe, nézünk várat, tanyát, kalandparkot. Csak oda kéne valahogy jutni. Uram teremtőm, ez ennyibe kerül?
Szóval mindenki kiteszi a lelkét, de közben spórol ahogy tud, így is a szülők fele infarktust kap a költségek láttán (egy zuglói iskolában például harmadiktól felfelé minden évfolyamnak van legalább huszonöt darab ezresért erdei iskola, ami két gyerekkel számolva évi ötvenezer, nesze neked ingyenes közoktatás), a másik fele viszont esetleg akkor kap infarktust, amikor meglátja a szállítójárművet, legyen annak gumi-avagy vaskereke.
Lehet menni például vonattal, extrémsportnak tegyünk mellé huszonhárom darab bringát is, ennyien vállalták a mókát az egyik osztályban, előre figyelmeztettek, a szintidő tizenkét perc, eddig áll a nemzetközi gyors az állomáson, leszedni is ennyi idő alatt kell, különben a nebuló Győr helyett könnyen Linzben találja magát a drótszamarával együtt. De nem kell hozzá különösebb extrémsport, csak mondjuk egy jóféle személyvonat, amin esetleg a szülő már nem ült harminckét éve, és most rácsodálkozik, nahát, ez most is pont úgy néz ki, mint az én gyerekkoromban, csak még ráragadt azóta tíz centi kosz. És hát igen, a menetideje is még mindig annyi. Csak nem annyiba kerül.
De az igazi lutri a busz. Ha mondjuk Gézuka anyukája utazási irodában dolgozik, esetleg van diplomatasofőr cimborája, kiterjedt buszos ismeretségi körrel, akkor lehet, tényleg keleti kényelemmel felszerelt modern járgány jön. Akkor is, ha Mesi nagybátyja épp a múlt héten kobozta el a reménytelen adóstól a kétéves Setrát, legalább dolgozzon a nyavalyás, megfogadjuk hozzá az egyik ismerős nagyapját, aki korábban nyolc évig vitte a piros hetest, talán nem téved el a Bakonyban sem.
Az átlag osztálykirándulás-busz azonban általában a bontószökevény, a tulaj magának se vallaná be, hogy a prospektusban szereplő modern jármű valójában az Endre nevű haverjáé, aki vendégmunkásokat fuvaroz rajta hetente Svájcba, inkább remegve telefonál három nappal indulás előtt, kezicsókolom annak lejárt a műszakija, nem kaptam időpontot, ugye jó lesz az Ikarus is, nem megyünk mi messze....? A látványtól hüledezőnek meg legfeljebb azt mondja, nem roncs ez kérem, csak egy kicsit retró. Akkor még nem tudja, hogy negyvenöt gyerek élénk érdeklődése mellett fog félóra múlva kurvaanyázva ékszíjat cserélni szakadó esőben.
Mit lehet mit tenni, az ajánlatokban elsősorban az ár dönt. A bontószökevényt üzemeltetni ugyan általában nem olcsóbb, mint egy modern és biztonságos járgányt, de előbb meg kéne venni azt a modernet és biztonságosat, és annyi pénze ma keveseknek van, nem biztosított a gyors megtérülés. De lehet, árukapcsolás útján áll elő a füstölgő, tükörradiálos csoda: a Tükörtakony Mezőgazdasági Téesz néhai munkásbusza jön a kölkökért, mivel a gépállomás mellett van az erdei iskola, azzal nyertek, hogy bevállalták a szállítást is, ingyen volt, így a kutya se kérdezte, mivel. Marikám, kicsit azért takarítsátok le, ha már azt a sok csirkét is ezzel kellett két hete.
A másik lutri a létszám - a tanerő némi sóhajjal foglalja az ötvenes buszt, tudja ő, hogy huszonheten vannak az a-ban és huszonhatan a b-ben, plusz két osztályfőnök még legalább, de Laura eltörte a kezét, Bencének és Ildikónak pedig aligha tudják kiszorítani a költséget a szülők, egyiket egyedül neveli a munkanélküli anyja, a másiknak van öt testvére. Aztán eljő a nagy nap, a busz már rég foglalva, mikor kiderül, hogy Laurának az előző nap levették a gipszét, Bencének befizette a kisnyugdíjas nagyi, Ildikóék pedig valami segélyhez jutottak hirtelen, hát hadd menjen legalább kirándulni, ha már nyaralásra nem futja. Buszt cserélni csak súlyos kötbér mellett lehet, a Beni meg az Eszti úgyis olyan kis soványka, üljetek hárman két ülésre. Eszti mamája sikítófrászt kap, mikor ezt meglátja, Beni papája pedig elkezdi szervezgetni az autós hazautat, pedig amúgy Esztit és Benit nem nagyon zavarja a szűk hely, hacsak útközben be nem borul a járgány az árokba. A sofőr pedig csak reméli, hogy útközben nem találkozik rendőrrel, vagy ha mégis, akkor legalább nem fog tudni az illető számolni.
Külföldön ilyesmi nincs, az angol Volánnak megfelelő távolsági járatokon minden megállóban felhívják a figyelmet a biztonsági övre, amit hazai buszon még nemigen láttam, ha pedig nincs ülőhely, otthagynak akár a szakadó esőben, legfeljebb telefonálnak a központba, ugyan küldjenek már mentesítő járatot. Itthon simán meg lehet tenni egylábon akár a Dombóvár-Miskolc útvonalat is, kanyarban repülő poggyászok elől menekülve és recsegő, oszlásnak induló karfákba kapaszkodva. A gyerekszállítást elvileg most biztonságosabbá akarják tenni - na nem biztonsági övvel, vagy a buszok műszaki állapotát szigorúbban számon kérve - ugyan már, az az újdonság, hogy nem lehet csak úgy elsuttyanni a gyerekszállító busz mellett, illetve a retró bontószökevény akár a menetrend szerinti járat megállójában is várakozhat a gyerekekre.
Az osztálykirándulásokat attól tartok, még jópár évig a boldogult nyolcvanas-kilencvenes évek Hokedli Toursain edzett buszokkal és koszos személyvonatokkal bonyolítják, persze mit vagyok én oda, akit gyerekkorában szállítottak tehervonaton, ponyvás IFA-n is, aki ifjúkorában megjárta Franciaországot egy huszonkét éves Ladában. Nagyon romantikus volt nyilván, mondhatjuk, hiszen nem vagyunk azok közt, akikkel épp árokba borult, kanyarban kisodródott, fékhiba miatt ütközött, és az egri várlátogatásból se arra emlékszünk, hogy odáig el se jutottunk, mivel leégett motorral még egy echte ungarische Ikarus se bír felmenni Egerig.
Ma hazafelé menet eldülöngélt mellettem egy fémszürkére festett vénséges vén, horpadt midibusz, hátulján öles betűkkel hirdette a telefonszámot, ahol ki lehet szegényt bérelni, erre dőlt, arra csúszott, a színe és az állapota alapján maximum arra volt alkalmas, hogy egy kaland-avagy horrorfilmben a túszokat vigye a börtönbe vagy a kivégzőhelyre, azoknak már úgyis mindegy. Remélem gyereket ezzel végképp nem akarnak szállítani.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
