Vidanet pozitív egészségügyi történetek sorozatunkba küldte be orvossal kapcsolatos jó tapasztalatait: terhessége alatt diagnosztizált pajzsmirigybetegsége okán került egy magánendokrinológushoz, aki kiváló szaktudással, emberségesen kezelte őt, a kisbaba érdekeit is maximálisan szem előtt tartva. Neked is van jó tapasztalatod orvosokról, szülésznőkről, nővérekről? Oszd meg velünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címen!

Az én eddigi legpozitívabb orvos élményemet a terhességemnek „köszönhetem”. Úgy a 14. hét tájékán állandó 100 feletti pulzussal, és kb. 3 kg fogyással (jó étvágy mellett) meglátogattam a családunk kardiológusát. Elvégzett néhány vizsgálatot, de már előre bocsátotta, hogy a pajzsmirigyemre gyanakszik, ami pár nap múlva a laboreredmény birtokában be is igazolódott. Ő kért nekem egyből egy időpontot ahhoz az orvoshoz, akiről ez a poszt szól. 1 hét múlva voltam előjegyezve, magánrendelésre. Azt hiszem, már ezen a ponton összedőlt bennem egy világ, mert bár nem sokat tudtam a pajzsmirigybetegségekről, csak ami még biológia tankönyveimből rémlett mindenféle kidülledt szemű, vékony, meg sápadt, kövér emberekről, mégis nem értettem, hogy akkor én hogyan nem lehetek egészséges, amikor eddig minden rendben volt. A kardiológus igyekezett nem felizgatni, miközben azért próbálta nyomatékosítani, hogy ezzel a dologgal elég sokat kell foglalkoznom a jövőben. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a gyerekemmel, nem igazán kaptam egyelőre megnyugtató választ, mivel ő ezt inkább az endokrinológusra akarta bízni.

Pár nap múlva a sógornőm endokrinológusához kerültem a SOTE Belklinikára, aki már évek óta kezelte őt szintén pajzsmiriggyel. Neki sikerült lefesteni a létező legsötétebb képet a helyzetemről, felvetette, hogy vetessem el a gyerekemet a kockázatok miatt. Itt már majdnem a 16. hétben voltam, és eddig minden UH és genetikai eredmény tökéletesen rendben volt. A fenti panaszokon kívül semmi egyéb problémám nem jelentkezett. Amikor mindezek hallatán elkezdtem bőgni, hogy mégis hogyan várhatja el tőlem, hogy én egy ilyenről ennyire kevés info hiányában döntsek, lehordott, hogy mit kell itt sírni, és különben is, ő nem vetetné el a helyemben, csak hát neki mindent el kell mondania. Sírva távoztam, egy hatalmas mennyiségű gyógyszer-adag társaságában. Közöltem vele, hogy én ezt nem hinném, hogy be fogom szedni, majd ráírta a papíromra, hogy ő felvilágosított róla, hogy mik a kockázatok, a többi az én felelősségem. 3 hét múlva kontroll. Többet nem látott.

Másnapra volt időpontom a magándokinál, ahova már meglehetősen pesszimista kedélyállapotban érkeztem meg. Kb. 1 órán keresztül beszélgetett velem és a férjemmel. Hihetetlenül normális, egyszerű, mégis zseniális embernek tűnt, és olyan nyugalom és derű áradt belőle, amit kevés embernél láttam eddig. Megvizsgált, közölte, hogy a gyógyszer stimmel, de a belklinikán felírt adag negyede is bőségesen elegendő lesz. Mindent elmondott a pajzsmirigybetegségekről. Mivel nekem túlműködésem volt, ezért megnyugtatott, hogy az én kockázatom a vetélés és a szívinfarktus lehetett volna (de hát itt vagyok még egyben a második trimeszterben), de kezelés mellett semmi bajom nem lehet már se nekem, se a gyerekemnek.

Innentől fogva megtanultunk együttműködni, hiszen az egész terhesség alatt havonta kellett vérkép, gyógyszeradag revízió (3 hét alatt még az eredeti belklinikás rendelvény egynegyede is soknak bizonyult, így azt a nyolcadára csökkenthettük a terhesség végéig), egészen a szülés napjáig. Itt írnék az anyagi oldaláról is. A vizitdíj itt a legalacsonyabb az összes eddigi magánrendelés közül, ahol eddig megfordultam (volt jó pár). Mindig ad számlát, egészségpénztárakkal szerződésben van. Bár saját laborvizsgálatokat is végez, egyáltalán nem neheztelt érte soha, hogy én az állami laborokból hoztam neki eredményt. Legtöbbször telefonon egyeztettük az eredményeimet, és a gyógyszeradagot, ami nyilván nem került pénzbe, és csak a nagyobb mérföldköveknél mentem el konzultálni, így kb. összesen 4-5 alkalommal jártam nála az elmúlt majdnem 2 évben. Receptet postán küld, ha szükséges. Időpontot mindig lehet kapni hozzá 1 héten belül. Bármilyen kérdéssel lehet zaklatni, mint például terhesvitaminból milyent szedjek a jód miatt, vagy ajánljon nekem bőrgyógyászt.

Szoptatás alatt leállhattam a gyógyszerrel, bár nem lett volna kötelező, mert terheseknek és szoptatósoknak egyaránt szabad szedni azt a fajtát, majd sajnos a tejcsi elfogyott, és újra dübörögni kezdtek a hormonok (amit az orvosom már előre jelzett, hogy számítsak rá). Azt is elmondta, hogy a következő baba előtt műtétet javasol, hiszen a gyógyszerrel soha nem lehet pontosan, és tartósan beállítani a hormonszintemet, így hosszú távon sokkal több problémám lesz vele, mintha eltávolítják a pajzsmirigyem nagy részét. Ugyanakkor nem siettetett, nem dramatizálta a helyzetemet soha.

Mindvégig a baba szempontjait vette figyelembe, úgy, mint minimális gyógyszerezés, minél tovább szoptassak, ne kezeljenek izotóppal egy kisbaba mellett (sőt, a rendelésen is mindig figyeltek arra, hogy véletlenül se kerüljek izotóppal frissen kezelt beteg közelébe), várjunk a műtéttel, amíg már jobban rá tudom bízni valakire a kicsit.

Pár hónappal ezután eldöntöttem, hogy bevállalom a műtétet. De bevallom, csak azért, mert nagyon megbíztam az orvosom értékítéletében, és szaktudásában (a környezetemben nem igazán támogattak ebben, mert féltettek). Ajánlott sebészt, aki gyakorlatilag három héten belül meg is műtött (OEP alapon). Két nap múlva hazaengedtek a kislányomhoz, egy hét múlva már itthon takarítottam. A hormonszintemet egy hónappal a műtét után sikerült beállítani, két hónappal a műtét után várandós lettem a második babámmal, és eddig minden rendben van.

Nekem nagy dolog, hogy ennél a terhességemnél kéthavonta is elég lesz vérképet csináltatni, hiszen az elsőnél alig múlt el hét valamilyen vizsgálat nélkül. És a nőgyógyászom is boldog, hogy lelkiismeretes kezek között vagyok a pajzsmirigyhormonok tekintetében is. Bár a nőgyógyászomat is bátran ajánlom bárkinek, de amikor elolvastam a felhívást, ő volt AZ ORVOS, aki először, és feltétel nélkül eszembe jutott.

És engedjétek meg, hogy itt népszerűsítsem kicsit a pajzsmirigyszűrés jelentőségét, mert sajnos ez a fajta betegség a 20-40 éves korú nőket érinti jellemzően. Ha gyermeket szeretnétek, vagy már terhesek vagytok, mindenképpen kérjétek meg a háziorvosotokat, nőgyógyászotokat, hogy legalább egyszer kérjék a laborvizsgálatot, mert sajnos sok sikertelen próbálkozás, vetélés oka ez a betegség, és néha nem olyan egyértelmű, mint esetemben volt, de sajnos mégsem tartozik a terhességi rutinvizsgálatok közé.

Vidanet