Petya egészségileg teljesen rendben van. Voltunk pár szokásos kontrollon. Szerintem a kardiológus doktor néni életében először készített szívultrahangot ÜLŐ gyereknek! Az ily módon készülő EKG teljesen normálisnak számít, muszáj volt valami extrát kitalálnunk… Merthogy lefektetni a vizsgálóasztalra nem lehet – nem engedi.
Azt mondta, próbáljuk meg ülve az ultrahangot, és így legalább jobban hagyta magát. Nem volt egyszerű menet, de megoldotta/megoldottuk. Csak egyszer kellett egy kicsit jobban megdönteni Őuraságát, hogy a gyomránál is meg tudja nézni, de mire elkezdett ezen méltatlankodni, hogy mit merészelünk, már túl is voltunk rajta.
Hasonló volt a felállás a Down-ambulancián is. Előre tisztáztuk a doktor bácsival, hogy ugye ülve is meg tudja vizsgálni a gyereket? Mondta, hogy persze, így a vérvételig nem volt különösebb probléma. Na az, ott, több emberes művelet volt. Petya a széken ült. Egyik oldalát/karját a doktor bácsi fogta, a másikat egy beteghordozó pasi szorította, közben pedig én próbáltam nyugtatni/figyelmet terelni, de egy ilyen szorult helyzetben nem igazán jártam sikerrel, így a lábait próbáltam fogni, nehogy megrúgjon valakit.
Jött az asszisztens hölgy, hogy ő veszi a vért. Hát nem volt semmi! Minden tisztelet az övé, hogy a lefogott, kiabáló gyerekkel „mit sem törődve” (hisz a feladatra koncentrált, hogy jól és gyorsan tudjon szúrni) 5 percbe sem telt a mutatvány. Na, de utána, hogy én/mi mit hallgattunk! Úgy méltatlankodott Petya, és mondta a nemtetszését, hogy csak na – szerintem még nagyanyám is fogta a fejét a sírjában! Már nem volt hajlandó semmiben sem együttműködni – még a magasságmérést se hagyta, az is fájt!
A szokásos ortopédiai vizsgálat is megtörtént. Tiszta szerencse, hogy most nem volt röntgen, de hát a vizsgálóban is fel kellett feküdni a vizsgálóasztalra. Nagyon nehezen ment, és nem is igazán hagyta, hogy megnézze a doki a csípőjét. Még jó, hogy előtte legalább fel-alá, oda-vissza sétáltatta, és abból is látott valamit az orvos. Jövőre folyt.köv., de már most agyalok, hogy fogom felfektetni a röntgenasztalra, és meggyőzni, hogy maradjon is úgy?! Hihetetlen erő van benne.
Fogászat is volt, de oda most január végén is megyünk. Kiesett egy foga, de szerintem nem az egész, mert sokáig és nagyon vérzett utána a szája. Kicsit sem kaptam infarktust, hogy honnan jön ennyi vér a gyerekből?! Szeretném, ha megnézné a doktor néni.
Akkor, hogy ne unatkozzunk, egy kis ekcéma is befigyelt. Így már van egy nagyon kedves és türelmes bőrgyógyász doktor nénink is. Na, ott persze tudott viselkedni! Olyan aranyosan beszélt hozzá a doktor néni, és mondta a dolgokat, hogy egy mukk nemtetszése se volt Petinek. Mindent is hagyott, hogy jól megnézze. Na, persze, azért ülve! A vizsgálat végén még ölelést és simogatást is adott.
Petya egész jól kikupálta magát táblagépkezelésből. Konkrétan már nála is szabályozni kell az időbeosztást. Youtube videókat nézeget/hallgat - villámgyorsan nyitja/csukja az ablakokat. Igen változatos a felhozatal – Metallica Nothing else matters még mindig nagy kedvenc! Most már akusztikusan, mindenféle hangszereléssel is hallgatja. Emellett a gyerekdalok, bármilyen nyelven – különösen Az öt kismajom ugrál az ágyon, meg A busz kereke szól a legtöbbet. Ja, meg talált valami Bartollito kiskakasos dalt is, ezt is tudja végtelenítve hallgatni. A mentőautó szirénázásos videók mellé újítás a „mélyhűtötttermékekkelházhozjárósdalolóautó” dallamának egymás utáni többszöri meghallgatása. Ez az egyik, amire ugrok, mikor már fél napja hallgatom. Nem győzöm becsukogatni – Ne ajánld fel ezt az oldalt!, de pár perc csönd után újra megtalálja, grrr! Mint a „berregőskisgyerekekbébitaxin” című, a világ minden tájáról származó gyerekekkel felvett videók, illetve ugyanez csak berregős autókkal! Ha nem zárom be vagy százszor... és akkor is meg tudja találni.
Ha jó idő van, sétálni megyünk vele. Egyre nagyobb köröket és egyre több időt vagyunk kint. Az eső nem a barátunk, de ha száraz az idő, akkor ez az egyik fix délutáni programunk. Mellette persze még a kerti trambulinban időzés is befigyel persze, pláne, ha 1-2 tesó is van a közelben. Rossz időben a benti időtöltés még mindig nehézkes, de azért csak-csak kitalálunk dolgokat.
Új segítségünk van Petya mellé. Még nem teljes a „harmónia” – Petya még csinálja a műsort, de azért alakulnak. Sokat játszanak – előkerültek a szekrényben rejtegetett fejlesztő játékok. Formabenyomó, bohócfej kirakása, színek válogatása, mikor mi van terítéken. Mondjuk, kell egy kis motiváció hozzá, ami mi lenne más, mint a lufi! Ja, igen. A Jézuska hozott egy nagyobb teljesítményű lufifújót, mert már nem nagyon bírtuk tüdővel. Meg olyan játékot, amiben felfújt lufival kilőtt kisautóval lehet játszani. Meg sok-sok Mickey egeres cuccot, mert még mindig nagyon nagy Mickey rajongó a fiatalember! Karácsony előtt Mickey egeres lepedő lett felhúzva az ágyára és a kispárna huzata is ilyen. Ja, és ha nem mondtam volna a kedvenc Mickey-jével alszik benne. Most már van Mickey-s pizsama, pléd, póló, zokni, boxer, lufi, kistányér és ki tudja, még mi…
A sulit még mindig nagyon szereti. Legújabb tudománya a tesióra keretein belül a szobabiciklin tekerés – persze csak zenére! Anélkül a fű se nő! Kíváncsi vagyok, mit fognak kitalálni farsangra, vajon minek öltöznek majd?
Pankuci
