Ma futás közben, mint mindig gondolkoztam és azon agyaltam, hogy mennyiszer kapok olyan megjegyzéseket, hogy könnyű nekem. Mindezt sokszor olyan emberektől (kollégáktól, barátoktól), akik ismerik az életem. Ilyenkor főleg elcsodálkozom, hogy ezt most komolyan gondolják?
Jó nekem, mert kertes házban élünk és nem kell hitelt fizetnem. Könnyű nekem, mert minden nap 4-kor eljövök a munkahelyemről, nem túlórázom, és nyilván nem is dolgozom ezért eleget. Könnyű a gyerekemmel, mert olyan jó gyerek. Könnyű nekem vékonynak maradni, mert nem vagyok hízékony.
Pedig ezek az emberek ismerik az életem.
Az elmúlt 15 évben megdolgoztam azért, hogy tudjak venni egy budapesti kertes házat. Az első fillértől az utolsóig én fizettem ki. Nem a szülőktől kaptam, nem exférjtől, vagy bárki mástól. Egyedül kerestem meg rá a pénzt, mindezt úgy, hogy 6,5 éve egyedül nevelem a kisfiam, gyerektartás nélkül.
Könnyű a kisfiammal! Igen, ez igaz. Szerencsére alaptermészete, hogy általában jókedvű, kiegyensúlyozott, mosolygós, barátságos, szociálisan érzékeny, érdeklődő, nyitott, nagyon szeretni tudó gyerek. De azért a körülmények hatására nagyon más is lehetne. Az apja nincs jelen az életében, nem is ismeri. Utoljára egyéves korában látogatta meg. Az, hogy ennek ellenére kiegyensúlyozott és boldog gyerek, azt gondolom nagyban köszönhető annak, hogy rengeteg szeretetet, törődést és odafigyelést kap tőlem. Koraszülötten, oxigénhiányosan született, ennek megfelelően éretlen idegrendszerrel. Sok fejlesztésen túl vagyunk és leszünk is még, hogy ne legyen lemaradva a kortársaitól.
Az meg, hogy mennyire genetika a vékony testalkat részben igaz, de az elmúlt 20 évben mindig találtam módját, hogy sportoljak. Legyen az futás, úszás, aerobik, vagy csak otthoni torna, ha másra végképp nem volt lehetőség. Akkor is, amikor főiskolás voltam, akkor is, amikor külföldön dolgoztam, vagy amikor egy kisbabával voltam egyedül a nap 24 órájában, vagy miután visszamentem 8 órában dolgozni és továbbra is egyedül neveltem a kisfiam.
Ma mindezt végig gondolva a sokadik megjegyzés után megfogalmazódott bennem, hogy ez inkább tudatosság, és amit akartam, azt előbb utóbb elértem, mert tettem a céljaimért és nem a kifogásokat kerestem. Mindennek persze ára van, az én életem sem kerek, de azon vagyok, hogy más területen is jobb legyen. Szóval NEM CSAK genetika és szerencse! Még akkor sem, ha kívülállóként könnyebb azt gondolni.
O.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
