Némileg megszakítva Mesernyő-sorozatunkat, most Edina meséjét olvashatjátok.
Fülöp Junior, így hívták a világ legkövérebb kisfiúját. Amikor megszületett, ugyanolyan volt, mint az összes többi kisbaba, nem látszott rajta semmi különös. Aztán csak nőtt, csak nőtt, egyéves korára olyan kövér lett, mint egy fóka, hároméves korára, mint egy bébirozmár, ötéves korára, mint egy elefántborjú.
Az óvodában eltört alatta a kisszék, amikor leült az uzsonnához. Amikor a babaházzal akart játszani, az összeroskadt egy ujjának érintésétől, a labda kipukkadt a tenyerében, a legóemberkék összemorzsolódtak, ahogy hozzájuk ért, szkanderezni pedig soha senki nem mert vele.
Amikor átment a hídon, készenlétben álltak a tűzoltók, nehogy összeroskadjon alatta, a vonat csikorogva erőlködött, ha felszállt rá, és tolatómozdonyt kellett rácsatolni, hogy elbírja a nagy súlyt.
A libegő megállt, ha ráült, a fogaskerekű visszafelé kezdett csúszni, a szánkó összeroppant alatta, a gumikrokodil kipukkadt, ha ráfeküdt a vízben.
Az orvosok vizsgálgatták, nézegették, biztosan beteg, mondogatták, de hiába vizsgálgatták, nézegették, semmilyen betegséget nem találtak. Fülöp Junior egészséges volt, mint a makk, csak hát kövér, egy kicsit más, mint a többiek. De mivel az orvosok szeretik, ha mindenki normális, a biztonság kedvéért fogyókúrát ajánlottak neki.
Mindenféle fogyókúrát kipróbált. Volt, hogy csak brokkolit evett két napig. Aztán spenótot és céklalevet egy hétig. Sütőtököt, cukkinifőzeléket, spárgalevest, búzacsírát, ki tudja még mi mindent. A kedvence a csokitorta-diéta volt: egyszer egy hétig csakis csokitortát ehetett.
De minden hiába. Fülöp Junior egy kilót, egy dekát, de még egy grammot sem fogyott, sőt, szépen tovább gyarapodott. Már akkora volt, mint egy közepes víziló.
Azután az anyukája megelégelte a dolgot.
– Fülöp Junior nem beteg, csak különleges – jelentette ki szigorúan és többé nem engedte az orvosoknak vizsgálgatni, nem volt hajlandó fogyúkúrára fogni Juniort.
Egy nap az iskolában sportvetélkedőt rendeztek. A fődíj egy hatvanszeletes csokitorta volt, marcipánautókkal a tetején. Fülöp Junior nagyon szerette volna megnyerni, ezért, hogy biztosra menjen, több számba is benevezett.
Az úszásban lemaradt, mert akárhogy próbálta, egy centit sem haladt előre: egyszerűen elsüllyedt. Olyan kövér volt ugyanis, hogy még a víz sem tudta megtartani.
A gördeszkás ügyességi versenyen összeroskadt alatta a gördeszka.
A zsákfutásba be sem tudott nevezni, mert nem volt akkora zsák, amiben elfért volna.
No de a birkózás! Ott bizony nem volt, aki legyőzhette volna, még Oszit, a legerősebb kisfiút is könnyedén két vállra fektette.
Büszkén állt a dobogó előtt (nem merték felállítani rá, nehogy összetörjön alatta), és mikor a nyakába akasztották az érmet, két dologra gondolt egyszerre: a csokitortára, meg arra, hogy olimpiai aranyérmes birkózó szeretne lenni.
Edina
