A gyerekneveléssel, háztartással, párkapcsolattal, egészséggel, családdal, munkával kapcsolatos nehézségekről könyveket lehetne teleírni. Már korán reggel felbosszant a gyerek, mert nem akar öltözni, kiborul a kávéd, késésben vagy, felszalad a szem a harisnyádon, dugóba kerülsz, idióták a munkatársaid, egyest kap a gyerek, kapar a torkod, vitatkozol a kamasz gyerekeddel/férjeddel/anyáddal, és különben is minden, de minden kiborít. Estére annyira beszippant a sok szar, hogy már nincs kedved kijönni belőle. Úgy tűnik, hogy minden egyre rosszabb, nincs kiút. És reggel minden kezdődik elölről.
Nemrég valahol olvastam/hallottam, és jól fel is írtam magamnak az ötletet, hogy hogyan lehet egy kicsit átfordítani a figyelmet a jó dolgokra. Tetszett az ötlet, mert nem azt mondta, hogy ha történik valami rossz, akkor örüljek neki, és mindenképp találjak benne valami jót, hanem csak azt kérte, minden este gondoljam végig azokat a dolgokat, amiknek örültem, boldoggá tettek, tehát jól éreztem magam bennük/tőlük. (Ha előjön egy rossz emlék, ugorjuk át, ne agyaljunk semmin, csak a jó dolgokat idézzük fel. És persze ettől még történnek rossz dolgok is, nem arról van szó, hogy innentől kezdve hepiség-cukiság van, és minden szép és jó. Tehát nem a rossz dolgok ignorálása a feladat, hanem a jókra való fókuszálás.) Az pedig hab volt a tortán, hogy a dolog gyerekekkel is működik (pláne a pesszimista típusúakkal): az esti beszélgetés, fektetés során fel lehet tenni nekik a kérdést:
„Mondd, te minek örültél ma?”
Ahogy elkezdtem ezt „csinálni”, tehát a jó dolgokra figyeltem inkább, és minden nap örültem annak a sok jónak, amit aznap átéltem, azt vettem észre, hogy egyre kevesebb bosszúság ér, az esti „értékelésben” pedig egyre több dolgot tudok felsorolni. Olyanokat, amiket eddig észre sem vettem. Elkezdtem tudatosan figyelni ezeket. Nem vártam, hogy hipp-hopp, elmúlnak a negatív események és dolgok: például ugyanúgy ki tudom borítani a kávémat reggel – de magamat már egyre kevésbé. Ahogy a fókusz áttevődött a jó dolgokra, úgy lettek egyre jelentéktelenebbek a rosszak. És ha történik is olyan, ami kibillent a lelki békémből, este újra felrázom magam. Mert MINDIG van minek örülni.
Mondok példát is. Minek örültem ma?
Örültem, amikor hajnalban, az ablakon át kinézve láttam, hogyan bukkan ki a nap a felhők mögül és festi aranyra az eget. (Jó, tudom, nyálas egy kicsit, de akkor jólesett látni.)
Örültem, hogy nem felejtettem el, hogy gyümölcsnap van az oviban, és vittünk egy csomó gyümölcsöt.
Örültem, hogy a gyerek ötöst kapott matekból.
Örültem, hogy a nagylányom este kijött kettesben beszélgetni.
Örülök, hogy volt félórám, amikor áztathattam magam a fürdőkádban. Egyedül!
Örülök, hogy ízlett a vacsora a gyerekeknek, amit főztem.
Örülök, hogy a két macska hozzám kucorodott nap közben.
És minek örültek a gyerekek?
„Annak örültem ma, hogy nem voltam büntetésben.”
„Annak örültem, hogy Peti ma játszott velem az oviban.”
„Annak örültem, hogy táncórán ma Bálint volt a párom.”
„Annak örültem, hogy finom volt az ebéd a suliban.”
„Annak örültem, hogy kimentünk ma az udvarra játszani.”
„Annak örültem, hogy ma Kincsemen lovagolhattam az edzésen.”
„Annak örültem, hogy ma jó voltam az oviban.”
Te minek örültél ma? És a gyereke(i)d?
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
