Néhány nap múlva mentem a kórházba a műtétre. Tartottam magam végig, bár elég apatikus voltam. beküldtek a szobába, ott vártam, hogy jöjjenek értem és eltoljanak a műtőbe. Két szobatársam volt, mindketten nálam jóval fiatalabbak. Az egyikük a harmadik abortusszal - érdekes volt ránézni, de nem éreztem haragot vagy semmi mást. A másik lánynak beteg volt a babája, a 12. héten volt, ő is eléggé kivolt. Hamarosan jöttek értem és eltoltak a műtőig, Néhány percet várnom kellett a műtő előtt. Hát, ha eddig tartottam magam, ott már nem bírtam tovább, zokogni kezdtem. Csak folyt a könnyem, ahogy ott feküdtem és néztem a plafont. Odalépett hozzám valaki, kiderült, a műtős volt. Nagyon kedvesen próbált vigasztalni, kicsit meg is lepődtem, nem számítottam jó szóra a magyar állami egészségügyben.
Később a műtőben az altatóorvos nagyon emberi módon, empatikusan próbált nyugtatni. Megmondom őszintén, nem számítottam erre, hiszen a saját orvosom kedves hozzám - nyilván, hiszen a magánrendelőjében fogad, fizetek neki, de az egészségügyi személyzet többi tagjától nagyon jól esett ez a hozzáállás. Mikor a műtét után felébredtem, még mindig sírtam, de örültem, hogy túl vagyok rajta. Az orvost rögtön a következő babáról kérdeztem, mikor lehet próbálkozni. Úgy éreztem, egy percet sem tudok várni, legszívesebben rögtön terhes lettem volna. Az orvos azt javasolta, hogy várjuk meg az első menstruációt – kb. 4-6 hét – utána még egyet, hogy legyen egy normál ciklus, aztán pedig lehet tovább próbálkozni.
A következő hetekben alig tudtam mással foglalkozni, csak vártam és vártam a következő ciklust. És csak vártam és vártam, eltelt 6 hét, elmentem a kontrollvizsgálatra, az orvos szerint hamarosan várható az újabb menzesz, mivel a méhnyálkahártyám 10 mm. Úgyhogy továbbra is csak vártam, figyeltem magam, minden apró kis görcsre vagy szúrásra rohantam a vécére, hogy biztos megjött. De nem, sosem volt semmi. Három hónapig vártam, újra elmenetem az orvoshoz, aki nem látott semmi rendellenest, beutalt egy újabb hormonvizsgálatra. Mivel nem tudtuk, hol járok a ciklusban, bármikor mehettem. A laborvizsgálat után néhány napra megjött, hát így nem örültem még menzesznek, mint akkor, négy hónappal a műtétem után.
A laboreredmény megint csak furcsa képet mutatott - magas FSH és LH (klimax?!) a TSH ismét az egekben. Az orvos szerint nem kell foglalkozni a magas FSH-val és LH-val, mert ilyenkor ez értelmezhetetlen, viszont a TSH miatt beszéljek endokrinológussal. Az endokrinológus megemelte a gyógyszeradagomat, azt mondta, hogy a terhesség/műtét valószínűleg összezavarta a hormonrendszeremet, a TSH-t helyre hozzuk, és bízzunk benne, hogy rendbe jönnek a hormonok is.
Ezután szedtem a megemelt gyógyszert plusz orvosi javaslatra a szelént a pajzsmirigy miatt, a párommal pedig mindent megtettünk a babáért. A ciklusom szabályos 28 napos lett, semmi gondom nem volt.
Eltelt öt hónap, nem lettem terhes. Eldöntöttem, hogyha a következő ciklusban sem sikerül teherbe esni, elmegyek egy meddőségi kivizsgálásra. 38 éves vagyok, a lányom elmúlt 3 éves, mire várjak. Azonban a következő vérzés nem jött meg a 28. napon. Hurrá, csinálom a tesztet. Negatív. Hát furcsa, de várok néhány napot, vagy megjön, vagy pozitív lesz. Hát egyik sem következett be. Időpontot kértem a neves magánklinikától a meddőségi központba.
Bizakodva mentem a kivizsgálásra, ekkor már a 49. ciklusnapomon voltam, sok negatív teszttel. Úgy éreztem, a legjobb időben megyek, mert hátha tudnak rajtam segíteni. Valahogy úgy éreztem, hogy nem hiányzik sok nekem ahhoz, hogy összejöjjön a baba, csak egy kis lökés kellene valamilyen kezelés vagy gyógyszertámogatás formájában. Két órát ültem a váróban. Eléggé meg voltam döbbenve ezen a hosszú várakozáson - magánkórházról van szó, csak ez az első konzultáció a meddőségi központban elég sok pénzbe kerül. Az asszisztens persze a kezembe nyomta a tájékoztatókat, mikor milyen vizsgálatokért mennyit kell majd fizetnem.
Két óra várakozás után végre behívott az orvos. Nézegette a leleteimet, láttam, hogy megakad a szeme a vetélés utáni laboron a magas FSH/LH értéken. Rögtön a családban történt változókorról kérdezgetett, meg rákattant arra, hogy lassan két hónapja nincs ciklus. Azért megnézett ultrahanggal, de valahogy láttam, hogy a diagnózist ő már felállította. Rögtön az arcomba vágta, hogy korai klimaxom van. Nincs ciklus, a méhnyálkahártyám kb. 7 mm vastag, igaz, hogy lát némi sárgatest-aktivitást a petefészkemben, de szerinte nem fog megjönni egyhamar a menzeszem. Döbbenten néztem rá. Én értem, hogy felmerül a korai petefészek-kimerülés gyanúja (bennem is felmerült már) de ezt így, egy vetélés utáni hormoneredményből (ami már több, mint féléves volt) és egy pillanatnyi ultrahangképből levonni? Azért volt még erőm megkérdezni tőle, hogy hogyan tovább. Elkezdte magyarázni, hogy a férjem milyen vizsgálatokra, mikor jöjjön. Néztem rá furcsán – ha szerinte nálam itt a klimax, ugyan minek menjen a férjem vizsgálatra (megjegyzem, nem kevés pénzért)?! Igazam van – felelte, jöjjek el akkor én egy hormonvizsgálatra a ciklus 3. és 21. napján. Oké, persze, de per pillanat nincs ciklusom és szerinte nem is lesz. Igazam van – felelte (diktál a beteg, írja a doktor), ír fel gyógyszert, attól talán megjön.
Ahogy kiértem a klinika kapuján, zokogva hívtam a férjem. Nem, ezt nem akarom elhinni, egyrészt, hogy nekem ez a bajom, másrészt, hogy ennyi pénzért ilyen bánásmódban részesülök. Nem kaptam semmi empátiát, az orvos véleményem szerint egyáltalán nem volt alapos és körültekintő. A hosszú várakozásról nem is szólok. A magánklinika enyhén szólva leszerepelt. Tanakodtunk a férjemmel, mit tegyünk, végül abban maradtunk, hogy beszedem a gyógyszert, amit a „kedves” orvos felírt, elmegyek a laborvizsgálatokra, és aztán meglátjuk. Abban biztos voltam, hogy a magánkórházban nem szeretnék semmiféle eljárásban vagy kezelésben részt venni. Az orvos által felírt gyógyszert nem kellett azonban kiváltanom, mert a vizsgálat után néhány napra mégis megjött. A férjemmel csak egymásra néztünk – korai klimax?
Itt tartok most. Rengeteg kérdés kavarog bennem. Rágörcsöltem a gyerekvállalásra? Igen. Korai klimaxom van? Talán, de nem gondolom a helyzetemet reménytelennek. Vállalnék lombik vagy hormonkezelést, hogy legyen még egy gyerekem? Talán, nem vagyok biztos. Meddőségi kezelés a neves, drága magánklinikán? Semmiképpen, sőt nem is fogom ajánlani senkinek. Lemondjunk a következő gyerek vállalásáról? Nem szeretnénk.
Hamarosan megyek a laborokra, legalább ezúttal be tudjuk lőni a 3. és 21. napot. Aztán meglátjuk.
Zellerlevél
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
