Szeptember 24-től január 9-ig látogatható a Szépművészeti Múzeum nagytermében - a beléptető kapukon átjutás után - a Bécsi szecesszió című átfogónak hirdetett kiállítás. Gustav Klimt neve a mézesmadzag, hiszen az ő szeszélyesen (és meghatározó korszakát jellemzően) aranyló vonalaival ma mindent el lehet adni. Bécs híres arról, hogy nagy szülötteit jó áron veri dobra. (persze akkor, ha kiderül egyértelműen, mennyit ér az annyi) Mozart se kerülhette el sorsát, ma az egyik legkurrensebb osztrák exportcikk csokigolyók, -tallérok, fagyik formájában, míg halálát annyira se vette figyelembe az akkori császárváros, hogy a meszesgödörbe ne a névtelen tömeg tetejére dobálja hulláját, hanem valami szerény normális temetést rendezzen neki.
Nos, Gustave Klimtet ekkora méltánytalanság nem érte, "csak" épp négyszer nem nevezték ki rendes akadémiai tanárrá (de tiszteletbeli taggá beválasztotta azért a Bécsi Képzőművészeti Akadémia) , ám mostanra már kávésbögréktől a selyemkendőkig, naptáraktól a pólókig mindenhol ott virít leghíresebb műve, az 1907-ben festett, bonyolult kompozíciójú Csók. (nekem is van ilyen teásbögrém, szorosan ott áll a L`ecsó című filmopusz Rémy-se mellett.) Ezt hatalmas művét persze csak az láthatja, aki elmegy érte az Albertina fenséges termeibe: ott egy egész falat betakaróan ragyog, mert Pestig sajna nem jutott el. Csak a Nuda Verita, a vöröshajú Meztelen Igazság látható nálunk.
Igaz, Dr. Báan László nem is Klimt-összest ígért nekünk, hanem az ő fémjelezte csoportot bemutatandó összefoglaló tárlatot. A szecesszió - amelyik a XIX. és XX. század küszöbén elárasztotta indázó-burjánzó, a reneszánsz finomságát felidéző alkotásaival Franciaországot, Belgiumot, Olaszországot és a Monarchiát - Bécsben is hamar népszerű lett. Kivonulás a szó magyar jelentése, átvitten az akadémiai poros, szabályos, collstokkal kimért képvilággal való radikális szakítást jelenti.
Megvalósulása pedig igencsak szemrevaló: virágkacsokba gabalyodó tündértestű lányokat naturalista alapossággal örökítenek meg leheletvékony ceruzairamlásokkal, újszerű, levegős festési módokkal. Persze ez sok/k/ volt a kor nyárspolgárainak, hiszen az egyik masszív alapító tagnak, Engelhartnak például nem is engedték kiállítani Cseresznyés lány című - túl sokat megmutató (látszik a gondosan adagolt-rajzolt fanszőrzet, naná) aktját. Volt is nagy felháborodás emiatt festőkörökben s ez is acélozta azt az elszánásukat, hogy együtt kitörjenek a megszokott járomból.
A bécsi Secession két forrásból táplálva alakult bőven áradó folyóvá, amelyik megtermékenyítette a város képzőművészetét és máig híressé tette a korszak festményeit, grafikáit. Egy kávéház (a Haagen család tulajdona) lett a centruma ennek az eredetnek, ahol megalakult a Hagen Kör. Koló Moser volt itt a főszereplő, az a fiatalember, aki a fekete-fehér ritmus váltakozására olyan érzékenyen kivitelezett, rebbenő nőfigurákat tervezett, melyek megtekinthetők a múzeumban. A mások csoport a Hetek Klubja volt, - ez is a kávéházat használta gyülekezőhelynek - itt a már említett Engelhart és barátai vitték a prímet. E két társaság végül összevegyült 1897 április 3-án. Fő működési területük egy folyóirat létrehozása és illusztrálása volt. A lap Ver Sacrum néven lépett a porondra - ünnepélyes nyitánya egy társas kiállításban kezdődött 1898-ban. Az lázadó festők, grafikusok ekkor léptek ki együtt a közönség elé és sikerük visszaigazolta, hogy van jövőjük.
Szent Tavasz néven hat évfolyamot ért meg a kiadvány, 1903-ig működve. Ennek s a köré szerveződött társaságnak vezető egyénisége az a Gustave Klimt lett, aki 14 éves korától elkötelezettje volt a szépség ábrázolásának. Testvérei is abba is művészeti iskolába jártak, ahol ő tanulta a fortélyokat; George öccse ötvös és szobrász lett, sokszor együtt is dolgoztak. A Szépművészetiben ez a Bécsi szecesszió című mustra, - ahogy írják - " része annak a sorozatnak, amellyel a Szépművészeti a modern művészet kialakulásáról kíván a lehető legteljesebb képet adni. A Gustave Moreau, Alfons Mucha és Ferdinand Hodler műveit bemutató, valamint a Degastól Picassóig című kiállítást követően a most nyíló tárlat is a képzőművészet 19. század végi, 20. század eleji megújulásának fontos fejezetét tekinti át." A mintegy kétszáz műalkotás törzsanyagát a bécsi Albertinából érkezett művek adják, amelyek osztrák, svájci, amerikai és japán köz-és magángyűjtemények féltett darabjai egészítenek ki .
Főleg grafikák láthatóak az említett bécsi mesterektől, így Klimttől is. Neki külön termet is szenteltek a kurátorok arra, hogy egyértelműen erotikus, főleg leszbikus barátnőket bemutató rajzait kiállítsák. E művei puszta vázlatok az elfutó fekete néha vörös ceruzával feldobott könnyed vonalakkal jelzett aktusokról két nő, néha pedig férfi és nő között. Ez a teljességre törekvő szeretkezés-ábrázolás nem volt idegen a magyar rajművészet géniuszától, gróf Zichy Mihálytól sem: ő is bravúros készséggel és szégyent nem ismerő érdeklődéssel és elmélyültséggel, képszerű részletességgel alkotott - szinte durván - pornográf oeuvre-öt. (pár éve a Petőfi Irodalmi Múzeumban láthattuk pár jeles darabját. de nem az összest. Még ott is szűrték, mert vannak olyan művei. amik még ma is kivágnák a biztosítékot...) Klimttől ezeken a nőket/szexet ünneplő rajzvázlatokon és a pazar, egész termet bederengő, márványosan fehér husú Nuda Veritáján kívül még találhatunk sellőket felvonultató olajfestményt illetve pár szabályos négyzet alakú tájképet is.
Persze a fő attrakció az a teljesen mezítlen vörös démon. Akit először fekete-fehér litográfiában örökített meg, és el kell ismerni hogy a kavargó ecsetvonások színei egész más, éteri hatás adnak a hatalmas figurának. Az asszony az Élet csodáját tartja a kezében, ami beragyogja a testét, középpontba állítva így a képet az egész helyiségben. Ez a fény játszik a nő szemében is, míg haja körül a szecesszió kedvelt könnyed virágindái. Karcsú derekát már türkiz hullámok nyaldossák, ahogy Klimt másik figurális alkotását is itt Pesten: abban expresszíven nyújtott alakú sellők úszkálnak a sötétlő vízben, Klimt kedvenc anyagában. A szexualitást és az ősbölcső tengert ő szinonimaként használta képein. Amikor 1890-ben Salzkammergut vidékére vetődött pihenni, akkor viszont épp az ember nélküli táj kifejező markánssága ragadta meg. Ekkor kezdte festeni a jellegzetes négyzetes olajképeit, melyeken a katedrális-szépségű/nagyságú fákat, a tó/folyó fényjátékait örökítette meg. Ilyesmi alkotásokat kortársai is festettek - itt is ki is állították azokat - , talán az ő kifejezőkészsége híján, de értő kezekkel. Például érdekes volt látni a "paraszt-szecesszió" megjelenését F. Andri két képén: a kifinomult ábrázolásmód és a földhözragadt téma - aratás, stb. - pikáns ütközést ad.
Harmadik vonulata Klimt művészetének az Aranylovag című kép adta irány. Ezen az Élet=Küzdelem tematikát dolgozta fel mértani szabályosságú elemek páncéljába öltöztetett, színarany harcosát olyan hősnek lefestve, aki lehúzott sisakrostéllyal elszántan küzd az újért és a szabadságért. Nagy munkája volt a csoportnak, s benne a Gustave-nak a Beethoven-emlékév tiszteletére készült kiállítás 1902-ben. Ez a nagyszabású megrendelés és ahogyan abszolválták a feladatot komoly tekintélyt adott nekik. megtekinthetők a tervrajzok. Ám azért ezeket a munkáit megismerve is le kell szögeznünk, hogy Klimt mégiscsak a női test egyik legnagyszerűbb színköltője. Aranyló, furcsa mozaikmotívumú bizáncias ruhákból kitűnő asszonyai - szerette őket a való életben is - különös, elemelt amazonvilágba visznek, ahol depressziója is hangsúlyt kap a merengő, komoly arcokon. Ha örömmel pucérkodó modelljeit festette, akkor minden szépérzékét és diszítőkedvét a hús, a test, az kéj visszaadására fordította.
A Szépművészeti mindig európai kitekintést ad ekkora tárlatain, így itt is megjelentek azok a korszakhatározó mérföldkőnek számító munkák, melyek Franciaországban, az impresszionizmus, szimbolizmus hazájában születtek és hatottak minden más festőre szerte a kontinensen. Természetes, hogy nem maradhatott ki Henri de Toulouse-Lautrec Elsa, a bécsi lány című csodálatosan finom krétarajza sem. A bársonyos kék szoknya színe visszatükröződve a csodálkozó kék szemeben egy hamarjában odavetett friss, levegős művön: Lautrechez méltón idézi meg a mondén császárváros hangulatát. Láthatunk Degastól fekete-fehér balerinatanulmányt, Gaugaintől mélysötét éjszakát, ahogy Monet-tól is egy-egy kisebb alkotást.
A Sikolyról (és annak elrablásáról) mindenhol ismert Edward Munch két darabbal is szerepel itt : az egyiken Madonnája "tágra zár" szeméből ugyanaz a fájdalom üvölt, mint a világhíres és címében is jellemző képéből.
Búcsúként egy nagyon szép, - szecessziósan ágasbogas faimitációjú - aranyló rézkerettel koronázott olajképet nézhetünk meg. Ez épp olasz mester műve, Giovanni Segantini kezemunkája, ami Klimthez méltó szellemiségű és kvalitású darab. Térey Gábor, aki a múlt század elején a Szépművészeti Múzeumért felelt, meglátva beleszeretett és minden követ megmozgatott megszerzésére. (Téreyről jegyezzünk meg ezenfelül annyit, hogy fia, Benno volt Szerb Antal gyerekkori jóbarátja és az Utas és a holdvilág című életregénye Ulpius Tamásának ihletet adó eredetije.)
A múzeum ismertetője a tárlatról.
juszasz
