Nagy várakozással vágtam neki a harmadik babavárásomnak. Nagy boldogság volt látni a picit az első ultrahangon. A pocakom nagyon hamar elkezdett gömbölyödni, gyakorlatilag a 7. héttől nem fértem bele a nadrágjaimba. Ezzel egy időben megindult a pletykaáradat. Nem jelentettük be a gyermekünk tervezését a nagyérdeműnek, így sokakat váratlanul ért, hogy gyarapodik a család. Kaptunk hideget-meleget. A család és a barátaink nagyon örültek velünk együtt. De ennyi rossz megjegyzésre még álmomban sem számítottam:

„Úristen, elment az eszetek? Normálisak vagytok, a mai világba még egy gyereket szülni? Már megint terhes vagy? Hova fogjátok tenni? Vége a karrierednek! Meghíztál vagy terhes vagy?” A kedvencem pedig az volt, hogy „Nem baj, ha nem tudod mindegyiket főiskolára járatni.”
Ugyan nem élünk kacsalábon forgó palotában, de nem gondolom, hogy mindegyik gyermekemnek köteles lennék a feneke alá lakást és autót tenni, ha felnő. Azt gondolom, hogy az elanyagiasodott, karrier- és éncentrikus világunkban elfelejtettük az élet valódi értelmét: a családot. Sokan azért nem mernek több gyermeket vállalni, mert félnek azoktól a megjegyzésektől, amiket én is megkaptam. Tisztességesen élünk, gyerekeinket szeretetben neveljük, semmiben sem nélkülöznek.

A másik kedvencem a harmadik gyermek kapcsán a különböző oldalakon található kis szösszenetek. Miszerint az első gyereknél a leesett cumit anyuka bőszen kifertőtleníti, a másodiknál már csak lenyalja, a harmadiknál pedig a kutya hozza vissza. Nem, nem, nem és nem!

Mindhárom gyermekemet pontosan ugyanazzal a szeretettel vártam (várom). Az első két gyerkőc között csak két év van, mégis alig vártam, hogy látszódjon a pocakom, és büszkén sétáltam a még nem kétévessel a játszótéren. Ugyanazzal a gondossággal készítettem a kis ruhácskákat és a babaholmikat. Az igaz, hogy az ember ilyenkor már sokkal rutinosabban gondolkodik, és nem fog összevásárolni egy halom felesleges babacuccot, amit az áruházak előszeretettel igyekeznek tukmálni az anyukákra.

7 és 5 év telt el az előző gyermekvárásaim óta. Úgy érzem, hogy sokkal érettebb és tapasztaltabb vagyok, mint az első gyermeknél. Nagyon örülök neki, hogy mertem vállalni, még annak ellenére is, hogy tudtam ez a harmadik terhesség komoly egészségügyi kockázatot jelent rám nézve visszér fronton. Teljesen más szinten értékelem a gyermekvárásomat, és még intenzívebben készülök a szülésre. Két kifejezetten rossz szülésélmény után sem adtam fel. A szülésznőmmel hipnotikus szülésre készülünk homeopátiával megtoldva.

Az első két babámat sem hagytam sírni, a harmadikat pedig pláne nem fogom. Tudván, hogy ebben az életemben ő az utolsó gyermekem, igyekszek minden pillanatot átélni vele. Olyan gyorsan elmennek azok a csodás kisbabás hónapok. Továbbra is igény szerint fogom szoptatni a kicsit, és akkor lesz felvéve, amikor csak szeretné. Nagy tévhit, hogy a gyereket ezzel el lehet rontani. Tapasztalatból mondom, hogy a gyermek, ha megkapja a szeretetet és a törődést nem fog vele visszaélni. Kialakul egy nagyon erős bizalmi kötelék, amivel nem fog visszaélni. Az a célom, hogy mindhárom gyerekemmel sikerüljön egy nagyon szoros köteléket kialakítani. Úgy nőjenek fel, hogy kétségük se legyen afelől, hogy anyára és apára mindig számíthatnak.

Mindegyik babavárás pont ugyanolyan fontos és különleges, mint az első! Nem kell elhinni a sok hülyeséget, hogy a harmadiknál már minden mindegy.

Márta

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?