Lassan végéhez közeledik az első osztály. Kislányom egyik nap megkérdezte, hány nap van még hátra, és azóta rendületlenül számolgatja: még 53, még 52. Nem felejti el, nekem meg gyűlik a gombóc a torkomban, hogy rosszul döntöttem.
Egy évvel ezelőtt, amikor iskolát választottunk a gyereknek, fontosnak találtam, hogy vegyék komolyan az idegen nyelv oktatását, elvégre információs társadalmunkban az idegen nyelven való boldogulás az egyik kulcskompetencia. Nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy felvették a lányomat az egyik kerületi kéttannyelvű általános iskolába.
A boldogságunk úgy október végéig tartott. Addig zajlott az előkészítő fázis, amikor még csak egy-egy rajz volt a házi feladat, azután indult be az igazi iskolás élet.
A lányom lassú, ez valahol itt derült ki. Ez meglepetésként ért, mert azt ugyan tudtam, hogy valóban lassan eszik, de egyébként minden rendben volt vele. Képes volt gyorsan öltözni, futni, utolérni a társait, elmesélni egy történetet. Az óvó nénije szerint nagyon okos óvodás volt, ezért is mertem 6 évesen iskolába engedni.
Hiba volt, most már úgy látom (habár sosem fogom megtudni, mi lett volna, ha várok egy évet). Ősz végén, az iskola nyílt óráján a tanító néni az egyik gyerekkel olvastatta fel a feladatot. Ő már folyékonyan tudott olvasni, ahogy még néhányan az osztályból. Ekkor derült ki, hogy sokkal több a 7 éves az osztályban, mint a 6, és van, aki már könyvet olvas egyedül. A tanító néni hozzájuk igazította a tempót.
Angolból nincs semmi probléma, a lányom dicséretet is kapott félév végén. Minden nap van angolórájuk, és szépen haladnak, anyanyelvi tanáruk is van. A lányomnak már most jobb a kiejtése, mint nekem, én először a gimiben kezdtem angolul tanulni. Ezért adtam kéttannyelvű iskolába, és be is jött a számításom. A lányom játszva tanul, és ragad rá az angol, ahogy gondoltam. A matek is megy, pedig a matekos tanító néni alig ad fel 1-2 példát házi feladatnak.
A gond a magyarral van. A lányom mindenből jeles még mindig, de közben számolgatja visszafelé a napokat a szünetig, és ez nem véletlen. Értem én, nehéz munka megtanulni írni-olvasni egy év alatt, de tényleg így kell ezt? Házi feladat hegyek minden nap, október óta. Egy olvasmányt háromszor kell elolvasni a tankönyvből, és most már minden nap két olvasmányt vesznek. A lányom már egész jól olvas, ami azt jelenti, hogy fél óra alatt megvagyunk az olvasás házival. Utána jön az olvasás munkafüzetből legalább 2 feladat, írás munkafüzetből egy oldal. Másik írás munkafüzetből még egy oldal, és gyűjteni kell neveket (néha 2-3 nagybetűt is tanulnak egy nap). Pár sor név kevés, ha szinte az egész oldal tele van nevekkel a füzetben, az a jó. Minden második nap fénymásolt feladatlapot is kapnak, néha 2 oldalt is. Emellett rajzolni is kell a mesefüzetbe, és a lányom szeret szépen rajzolni, ezzel is elmegy egy csomó idő.
Minden nap minimum 2 órát töltünk a házi feladat elkészítésével, néha többet is. Elegem van, kivagyok, jobban utálom már, mint a gyerek. Az már októberben kiderült, hogy a napköziben felét sem tudja elkészíteni, így kivettük onnan. Általában fél 3-kor elhozom, 5 perc autóútra lakunk az iskolától. Mire hazaérünk, szusszan egyet, uzsonnázik, hopp, eltelt egy óra. Fél 4-kor nekiülünk lenyesni a hétfejű sárkány házi feladat fejeit. Jó esetben fél 6-kor már végzünk, és akkor a lányomnak van fél órája játszani a kishúgával. 6 órakor ugyanis indítanom kell az esti programot, azaz vacsora, fürdés, esti mese, ahhoz, hogy 8-kor ágyba tudjam őket tenni.
Végignéztem azt, hogy télen nem tudott egyet hógolyózni, amikor leesett a hó, mert tanulni kellett. Hétvégére persze elolvadt a hó. Most a gyönyörű tavaszi időt is a négy fal között töltjük. Sokszor az órai munkát is itthon pótoljuk, mert a tanító néni nem hagy annyi időt, hogy a lányom be tudja fejezni órán a feladatot.
Nem ezt akartam, nem ilyen lovat választottam. Szerencsére a lányom jól beilleszkedett, vannak barátai, mindezek mellett szeret iskolába járni. Vannak kevésbé szerencsés osztálytársai: a kisfiú, aki bekakil, a kislány, aki rágja a körmét a szorongástól. Ez nem egy elit iskola, igaz, hogy kéttannyelvű, de nincs felvételi, a körzetes gyerekeket felveszik. A kislányom ragaszkodik az iskolához és az osztályához, nem akar máshová menni.
Úgy tűnik, nem voltam eléggé körültekintő, amikor iskolát választottam. Mentségemre mondom, 4-5 iskolába is elmentem, végignéztem a nyílt napokat, minden elérhető ismerőst végigkérdeztem, mi a tapasztalatuk. Nem tudtam, hogy a kéttannyelvű azt fogja jelenteni, hogy magyarból lehetetlenítik el az életünket.
Igazából azért írtam ide, hogy kérdezzek: mi a ti tapasztalatotok az első osztállyal? Az ismerős anyukák, akiknek máshová jár a gyereke, azt mondják, 4-kor már kész az összes házi, amikor a gyereket elhozzák az iskolából. Amikor én 4-ig bent hagytam, akkor a feladatok felével sem volt kész. Mi az általános, normális? Mennyi időt tanultok ti otthon a gyerekkel? Mennyire gyorsan oldja meg a feladatokat? Van remény arra, hogy egy lassú gyerek gyorsabb lesz később? Megéri iskolát váltani? (még nincs komoly probléma, de ha ilyen a kezdés, ki tudja, mi lesz később).
rekap
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
