Előző cikkünkben Miyake a japán oktatási rendszert kezdte el elemezni, hogy kiderüljön, miért is érnek el a szigetországban olyan jó eredményeket a PISA-teszten.
4. Tervezhetőség/kiszámíthatóság
Mivel a társadalomban minden magas fokon leszabályozott, ezért szinte minden kiszámítható és tervezhető. Húsz évvel ezelőtt egy liter tej annyiba került, mint ma. Japánban nemcsak gazdaságilag tervezhető előre minden, de az oktatás szintjén is. Előre megadott kvóták szabják meg, hogy egyes iskolákból hányan tanulhatnak tovább gimnáziumban és aztán egyetemen. A magániskolák, mint pl. a KEIO egyetem, persze itt is kivételt képeznek, mivel saját óvodától magánegyetemeik vannak.
De maradjunk a mezei, átlagos állami iskoláknál. Az általános iskola 6 évfolyamos, amit a 3 évfolyamos JHS (junior high school) követ. A JHS 3 éve alatt nincs felelés, röpdolgozat, hanem félévente egyszer egy napon át az összes tantárgyból témazárót írnak a tanulók. (A nagylányom ezen vérzett el: egész éjjel ébren volt, hányt, és a következő napi teszten botrányosan rosszul teljesített. Én meg szeptemberben gyorsan fogtam, hazavittem a gyereket, és beraktam egy magyar általános iskola 7. osztályába. Bízom a jó döntésben.) Nálunk a középiskola megkezdésekor előre lehetett tudni, hogy a 3 év alatti nagyvizsgák átlageredményeit összesítve az első 15 százalék mehet csak a város egyetlenegy gimnáziumába, ahonnan nagy eséllyel kerülhet be valaki egyetemre. Más középiskolában ez az arány még alacsonyabb. A barátnőm férje egy pici községből származik, ott a négy kisközség legjobb JHS tanulója (a férj) egyedül kerülhetett be a mi kisvárosi gimnáziumunkba. A lányom iskolájának évfolyamán 214 diák tanul, ahol az első 30 diák mehet majd két év múlva a gimnáziumba. A lányom a 150. lett, így szakgimnáziumra se nagyon lett volna esélye.
Természetesen a tanulásra nem elég 12 évesen rástartolni; a japánok már 1-2 éves kortól kemény pénzeket fizetnek a gyerek taníttatására. A kisebbik lányom négyéves, óvodás barátnői du.-i iskolába járnak, ahol szorozni, osztani, írni és olvasni tanulnak. Hatévesen a gyerekek nagy többsége (megkockáztatom, hogy 99 százaléka) ír és olvas hiraganát, katakanát, egyszerűbb kanjikat. (A hiragana és a katakana szótagíras, a kanji képírás.)
Én is kénytelen voltam a nagylányomat nagycsoportban tanulószobára járatni. Jól is tettem, mert évnyitó után a tanteremben rögtön kiadták az aznapi házifeladatot: egy négysoros hiraganával írt verset kellett elolvasni másnapra. Áprilisban volt az évnyitó (a cseresznyevirágzással egybekötve), és júliusra – a nyári szünet előtt – le is tudta a tanár a hiragana/katakana írását-olvasását. Szeptembertől már csak kanji-tanulás volt.
Összegezve: nem az iskola megy le dedóba, hanem az óvoda és a szülő készít fel az iskolára.
5. A szabadelvű oktatási szemlélet teljes elvetése
A 1990-es évek után a híresen erős japán oktatás színvonala erősen leromlott, amit a pár évvel korábban bevezetett szabadelvű oktatás hiabájának nyilvanítottak. 2010-ben, mikor a lányom az első osztályt kezdte, a japán oktatáspolitika szakított a szabadelvűséggel. Minatokuban újra bevezették a szombati iskolát, és újra elővették a régi módszereket.
Mi 3. osztályban egy szegény megye kisvárosába költöztünk, ahol még a mai napig sincsen szombati oktatás, ill. mindenre sokkal kevesebb pénz és lehetőseg jut. Ennek ellenére jó ötletnek tartom, hogy egyes változtatásokat a japán kormány nem rögtön az egész szigetországra terjeszt ki, és a következményeket kivárja. (Régen otthon az ELTE gyakorlók voltak ilyen iskolák, nem tudom, hogy ezt a szerepet betöltik-e még.)
Az eredmény viszont rendkívül látványos: 2012-ben már holtversenyben Japán a 3. helyezett Dél-Koreával, 2015-ben már a második. Ez mutatja, hogy relatíve rövid idő alatt lehet javítani a PISA-tesztek eredményein, nem kell új generáció kinevelésére helyezni a hangsúlyt.
Japánban óvodás kortól elvárás a fegyelmezett magatartás és a magas teljesítmény. Az általános műveltségnek számító 3-4000 kanji megtanulása csak bemagolással és gyakorlással érhető el. Természetesen a magasan képzett értelmiségi 7-10.000 kanjit is ír és olvas. Ezért a japán oktatásban előkelő helyet kap a hatalmas mennyiségű lexikális tudásanyag.
Az általános iskolában nincs osztályozás, hármas szintű értékelési rendszer van, szöveges értékeléssel megfejelve: jól megfelelt, megfelelt, még egy kicsit küzdjél. Mivel számomra ez az értékelési rendszer értelmezhetetlen, sajnos nem is nagyon vettem komolyan. Fogadóórán soha egy szó sem esett a gyerek iskolai teljesítményéről, végig a gyerek közösségbe való beilleszkedésén volt a hangsúly. Ötödik végén kikeltem magamból, és végre kikönyörögtem, hogy számszerűsítve összegezzék nekem a gyerek teljesítményét. A gyerekek, köztük az enyém is, imádtak iskolába járni, mert saját képességeik fejlesztéséért küzdöttek, nem egymás ellen. Japánban tilos más dolgozatát, érdemjegyét iskolában vagy iskolán kívül ismertetni. A diákok egyike se tudja a sajátján kívül, hogy ki milyen érdemjegyet kapott a dolgozatára. Én többször kérdeztem a lányomat, hogy a többiek hogyan teljesítettek, de mindig leintett, hogy ezért kicsapnák az iskolából, ő ilyet nem kérdezget.
Sokáig érdekelt, hogy miért szeret iskolába járni egy japán diák, egy magyarral ellentétben, mikor a magyar rendszer sokkal gyerek-orientáltabb, engedékenyebb, kevésbé uniformizál. A lányom lázasan sem volt hajlandó otthon maradni. Egy japán tanár barátnőm fogalmazta meg a választ, miszerint a gyerekeknek hatalmas élményt nyújt, hogy erős akarattal megfeszítve képessé válnak olyan feladatok megoldására/véghezvitelére, amire előtte nem voltak képesek. Mintha Csíkszentmihályi Mihályt idézte volna. A japán iskolák „flow” élményekkel látják el a gyerekeket.
„A legszebb pillanatok általában akkor következnek be, amikor valaki a testi vagy szellemi teljesítményét megfeszített akarattal a végletekig fokozza, hogy véghez vigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot. A tökéletes élmény tehát olyasvalalmi, ami nem csak úgy megtörténik velünk, hanem inkább mi hozzuk szándékosan létre.”
(Csíkszentmihályi Mihály)
Mivel e-napló és ellenőrző sincs, így a kedves szülő sosem idegeskedik. Maximum év végén, amikor persze jönnek a meglepetések, de az is inkább szöveges rejtvény formájában, amit a kedves külföldi szülő sokszor képtelen értelmezni.
Miyake
Folyt. köv.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
