Dohányzom. Lakásban, zárt helyen és a lányom előtt nem gyújtok rá. Fiatalon szoktam rá, többször leraktam (pl. várandósan) majd újra rágyújtottam. Lehet szétszedni miatta nyugodtan, én is ezt teszem magammal nap mint nap.
Ülök a buszmegállóban, fülemben zene. Egy kedves mosoly kerül a látóterembe, kibányászom a fülest.
„Jó napot kívánok! Megtenné, hogy bemegy a trafikba és vesz nekem egy doboz cigit?”
- hallatszik a 13-15 éves átlagos kinézetű fiatal lány szájából, kezében felém nyújt két ötszázast.
Másodperc törtrésze alatt döntök:
„Nem, nem megyek!”
– hangzik tőlem dacosabban, mint indokolt lenne.
Első gondolatom az volt, segítek. Majd leesett, hogy ő még csak gyerek, én pedig mégiscsak egy felnőtt (elvileg felelősségteljes, stb.) vagyok, törvényt sem kellene szegni. Ugyanakkor magamban becsültem a bátorságát, pláne az udvariasságát. Mégis felháborodtam, MIÉRTDOHÁNYZIKAGYEREK? Aztán elszégyelltem magam, hiszen én sem voltam (SAJNOS!) jobb annyi évesen. Mégsem éreztem jónak magam a visszautasítástól, hiszen álszentség részemről. Talán el kellett volna mondanom neki, miért ne tegye. De ki látott már olyan kamaszt, aki hallgat egy felnőttre?
Miért követi el minden generáció (na jó, nem mind) az előző hibáit? Tilos alkoholt eladni 18 év alattinak, mégis többször hallottam a tömegközlekedési járgányokon „Debebactamtegnapéjjel!” „Hozzál páleszt a buliba!” Mostanában már ilyeneket hallok: „El se kérte a személyimet, simán elhitte, hogy 18 vagyok.” hangzik egy „vakolatlibától” szép hosszú műkörömmel és atomjaira égetett szőke hajjal. Gondolomaz évek óta tartó szolizás „rakta rá” azt a plusz pár évet. Nem boncolgatnám, hogy mégis mi lesz az ifjúságból, még élénken emlékszem a sajátomra.
Dohányzásügyben három remény: Leszokom! Soha nem szokik rá a lányom! Ha pedig mégis, talán valaki neki is nemet mond...
Strega
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
