Elindulnánk otthonról egy tetszőleges napon. Ááááá, fél óra az egész, gondolom én, balga, ennyi év tapasztalata után is tudok ilyen önámító lenni.

Én magam 5 perc alatt kész lennék, fogmosás, gyors smink (kereskedelmileg nem támogatott mindennapos hálám elrebegése a BB krémért), ruha felrángatása, ágy összedobása stb. szóval a további 25 elég lesz mindenre. Mert a gyerekeim már egész nagyok, önállóak. Teszik, amit ilyenkor kell. Szóval mindjárt elkészülök. De előtte utánanézek a csajoknak.

Fogat mostál már? Nem? Akkor gyerünk. Nem, ne öltözz előtte, mindig lefogkrémezed a friss, tiszta pólód. De nem. De igen. De anya, ma nem. Ok, akkor ügyes legyél. …. Anya … Most mérges leszel? Megyek, lecserélem, jó, anya? Ezt meg a szennyesbe dobom, kimosod majd?

Te már mostál fogat? Igen? Ügyes vagy! Akkor irány öltözni. Nem, nem tudom hol van a Snoopy-s pólód. Nem az volt rajtad két napja? Akkor tuti a mosásban. Nem, nem tudom most azonnal kimosni, értsd meg. Van még másik 20 pólód legalább a szekrényben, mosva, vasalva. De most tényleg akkor az a megoldás, hogy az ágyon ülsz összefont karral, duzzogva??? Nem hiszem el. Hol a harisnyád? Nem, nem segítek, egyedül is fel tudod venni. De igen, tudod. Máskor, ha épp úgy tudnánk jobban sietni, hogy segítenék neked, akkor bezzeg soha nem engeded. Most is legyél olyan nagyon ügyes, önálló! Na, jó, gyere, segítek. Így, tűrjük be. Alul bugyi, aztán trikó, rá a harisnya, a nadrágod még felül, ezt a hülye övet nagyon nehéz jól befűzni… póló rásimít. Kész. Anyaaaa, kakilni kell. Nem baj?.... Kifűzöd az övem? Egyedül nem tudom.

És Te? Egek, te vagy a legnagyobb, és még sehol sem tartasz? Igen, mérges vagyok, mert 10 perce csak itt illegeted a tükörben magad, egy szál bugyiban, és csak a pofákat vágod, mint egy kismajom, és tuti nincs bepakolva még a furulya, meg a rokis cucc. Nem, ez nem az én dolgom! Menj, igazítsd meg az ágyadat.

Anya, de csomagoltál már uzsonnát? És megvan a vizem? Már vagy ezerszer szóltam, anyaaaaaaaaaaa!

Anyaaaaaa, már egy ideje itt kiabálok! Kitörlöd a fenekem? Apa megy, én nem érek rá. De neeeeeeeem, Anya jöjjön, ANYA JÖJJÖN!!!!!!

Anyaaaaaaa! Nem láttad azt a kis fehér macit? Nem, nem azt! A kisebbet! Azt hiszem, az ágyamon hagytam. Nincs ott? Akkor a kanapén? De nem akarom itthon hagyni, megígértem Katának, hogy ma beviszem az ovibaaaaaaaaa!

De nem találom, értsd meg, már megnéztem mindenhol, ahol mondtad! Mégis hol nézzem még??? És hányszor beszéltük, hogy ne a legutolsó percben jusson eszedbe mindig valami hülyeség! Jaj, ne sírj, légyszi! De tényleg. Édes Istenem, nem azt keresed, ami a zsebedbe van már gyűrve?!

Mindenkin van már kardigán? Sapka, sál? De igen, kell. Még nincs nagyon meleg. És nem, ne vedd fel a hócsizmádat, ahhoz azért meleg van. Ahhoz meg hideg, jaaaj, értsétek meg, még épp csak március van. Hát mit nem lehet ezen érteni?!?

Hülye, szaros sapka, nem veszem fel! Hülye cipő! Nem ezt akarom!

Nem ma mentek könyvtárba? Hol a könyved?

Anya, vigyünk be gyümölcsöt, van itthon alma? Nem, annyi nincs. Majd veszek. De már annyira rég vittünk be, miért nem vettél?

De Anya, légyszíves, légyszíííves, hagy vegyem fel a másik kabátom!!!!!

De ahhoz még nincs elég jó idő, és a sapkádhoz, cipődhöz sem megy. Bután néz ki. Akkor lecserélem a sapkám… Nem tudod, hol van a pillangós? Bemehetek cipővel érte?

…

Anya, Te még nem is vagy kész, mi meg mind itt állunk felöltözve. Mit csináltál eddig?!?

…

Nem hiszem el. Most mégis felébredt az öcsétek, és ordít? Hát miért kellett a feje felett veszekedni? Nem tudjátok nyugodtan, csendben megvárni az ajtóban, amíg én is elkészülök?!?

…

Anya, hozz egy pohár vizet! Nagyon szomjas vagyok!!!

…

Bemehetek még pisilni….. ?

…

És elindulhatnánk.

De nem hagyhatom ki, mi lenne, ha lenne kétévesem (most épp nincs): őt a lakáson át kellene kergetni, hogy felöltözzön, majd miután sikerült sarokba szorítani, olyan helyre kell cipelni, ahol a cuccai össze vannak készítve, és amíg sakkban tartom a gyereket (esetleg leteperem, és a félig ráfekszem, hogy ne menekülhessen) fél kézzel kell a ruhákat ráhúznom, a másikkal meg lefogom, mert mint egy kiscsikó, elöl harap, hátul rúg. Ha kész, továbbra sem ereszthetem el, elég lenne pár másodperc, amíg mondjuk a saját kabátom húzom, amíg usgyi meglép, szaladtában lekapva magáról mindazt, amit ráadtam.

Egyszer számoltam, ötször adtam rá a gyerekre ugyanazt a kardigánt, mire egyszer rajta maradt. Egy nyolckarú csápolós polip benyugtatózott játékbaba ehhez képest. Még jó, hogy kicsi az előszobánk, és a testemmel elállhatom a menekülési útvonalat.

A hajam mostmár nagyon hullik. Néha ősöregnek látom magam a tükörben. De a legújabb face-es fotómra meg azt írták, hogy 18-nak nézek ki rajta.

Az anyaságnál mégsincs jobb ránctalanító.

Lilacsiga

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?