Ezen a héten semmilyen izgalmas esemény nem történt. Fáradtságot érzek, szerencsére a rosszullétek elkerülnek. A héten megyek a kontroll ultrahangra, sokszor eszembe jut, hogy csak minden rendben legyen. A babáról semmilyen információm nincsen. Ilyenkor olyan jó lenne, ha be lehetne kukucskálni, hogy mi a helyzet odabenn. Annyira szoktam várni azt az időszakot, amikor már mozog, és kap az ember egy kézzelfogható jelet: „Anya itt vagyok, jól vagyok.”
A kommentekkel kapcsolatban: igenis meglepődtünk, eddig hormonkezeléssel lettem várandós. Most közöltem a férjemmel, hogy több hormont nem vagyok hajlandó enni, van három gyönyörű gyerekünk, ha szeretne, akkor jön, ha nem akkor nem. Szoptatás mellett eddig is mindig próbálkoztunk, időzítettük az együttléteket az elmúlt évek során. Számoltuk a napokat, mert a nőgyógyászok szerint a kétnaponta lévő együttléteknél a legnagyobb az esélye, hogy megfogan a baba. Ehhez képest most semmi, de semmi ilyen nem volt. Örültünk egymásnak, amikor jutott idő egymásra.
A szülés után megkérdeztük az orvost, hogy a következő várandósságig ő mennyi minimális időt ajánl orvosilag. Azt mondta, hogy a két szülés között teljen el egy év. A Hármaska már 1,5 éves, több mint 2 év lesz köztük, nem húzta fel a szemöldökét, hogy túl közel lennének egymáshoz a gyerekek.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
