A helyzet jó, de nem reménytelen, mondta Bródy a nyolcvanas években, és valami ilyesmi a kevésbé pozitív kicsengése a mostani ifjúsági digitálistudás-helyzetnek is, de a Google Groundon rendezett rendhagyó „szülői” mégsem volt valami nekikeseredett üzenetű rendezvény. Azt üzente inkább, hogy bár erősen magadra vagy utalva, minden eszköz megvan, ha veszed a fáradságot és megkeresed, beletolod azt a bizonyos tízezer órát, sőt, kis szerencsével és kis szervezéssel társakat és mentorokat is találhatsz hozzá – hogy felnőtté válva izgalmasnál izgalmasabb, sőt, jól fizető munkákba torkollhasson az egész.

„Bárkit kiképeznek lassan, akinek megfelelő a személyisége”

Szilvi kezdi, a lányokat ingyenesen kódolni tanító Skool arca és lelke, beszámolva egyrészt hogy már 394 lelkes lányt avattak be a programozás szépségeibe, másrészt látták a szomorú arcú fiúkat, akik jól ki voltak hagyva az egészből (a kódolásban-informatikában hátrányos helyzetű, alulreprezentált lányokra koncentrál a Skool program), és ebből lett a Kódgarázs.  A fiúkat kicsit kevésbé kell meggyőzni a pálya szépségeiről, a tevékenységben viszont mindkét nem várakozáson felül jó, és lennének többen is, ha lenne elég helyszín, önkéntes, alkalom.

365 nap, 177 óra programozás, 59 darab foglalkozás, 160 önkéntes, közel 400 résztvevő lány – ezekkel az eredményekkel zárult a Skool első éve, írják később az összefoglaló közleményben. A programokon résztvevő lányok 95 százaléka gondolta úgy a foglalkozások után, hogy érdeklődésük a technológia iránt pozitív irányban változott, és szeretnék folytatni tanulmányaikat a területen, rácáfolva számos előítéletre.  Az elmúlt egy évben 162 önkéntes, és több mint 20 partnercég segítette a munkát – akik az anyagi támogatás mellett felhalmozott tudásbázisukkal, fejlesztőik bevonásával, helyszín biztosításával és női példaképek bemutatásával járultak hozzá a programok sikerességéhez.

Míg a Skool rövidebb  induló programjai inkább „kedvcsinálóak”, a tízszer másfél órás foglalkozás már valódi programozói tudást ad – pár hónap alatt egy érdeklődő, szorgos tinédzser a Junior Java fejlesztők szintjére juthat, és akár fizetős munkát is képes lenne végezni. Viszont kiderült közben, nemcsak a gyerekek, a szülők is információhiányosak, hacsak ők maguk nem dolgoznak valahol az informatikai szektor környékén, igazából se a feltételeket, se a tanulási útvonalakat nem ismerik igazán.

Az IVSZ digitális akcióprogramjáról most kevesebbet írnék, elvégre nemrég vezércikkben foglalkozott vele az Index.  A digitális készségek fejlesztése elengedhetetlen lenne az iparági szakértők szerint, a programozás, kódolás is több fejlett országban lassan alapkészséggé kéne hogy váljon, és már most annyira hiányzik az informatikai szakember, hogy például a Miskolcról nemzetközi hírnévre szert tett IND (ma Misys) alapítója, Vinnai Balázs is arról számolt be, már lassan bárkit felvesznek, aki képes tanulni, és a személyisége alkalmas a feladatra. De megéri akár 1-5 milliót is befektetni egy ígéretes jelöltbe. És bár ez globális probléma, ráadásul Kelet-Európából a jobban fizető területek el is szívják a jó munkaerőt, Magyarországon kifejezetten rossz a helyzet – és egyelőre semmi jele, hogy javulna. A kiáltvány mindenesetre szépen körbejárja mostanában a netes sajtót – bár az EMMI jobb szándékú emberei is elismerték, egyelőre kevés az esély, hogy a magyar közoktatás bármi jelentőset lenne letenni az asztalra a témában.

„Mérnöknő vagy női programozó?  Mosogatni, az női szakma”

Nagy Beáta kutató (munkájáról és nemrég megjelent könyvéről itt is lehet olvasni) rátett erre a nem túl rózsás helyzetre egy lapáttal: lépésről lépésre mutatta be, hogy tántorítják el a lányokat kisgyerekkortól a természettudományos pályákról, pedig a felsőoktatásban már 60 százalék körüli a női hallgatók aránya, viszont a műszaki, STEM, informatikai területen 15-20 százalékot jó, ha elérnek. A valamivel előttünk járó USA-ban sem jobb sokkal a helyzet: körülbelül 28 százalék a természettudományos felsőoktatásban a női hallgatók aránya, kivéve azokban az intézményekben, akik átalakították képzéseik egy részét, hogy a lányok számára vonzóbb legyen a szakterület.

Nagy Beáta szerint nagyon fontos a család helyzete, elsősorban az anya hozzáállása, mit gondolnak a szülők a gyerek szellemi-kognitív képességeiről. Igyekszik leszögezni, nem az anyákat szeretné „hibáztatni”, de tény, sokat nyom a latban, például mit gondol az anya a saját matematikai képességeiről, a lánya ugyanis hajlamos ezt magára vetíteni.  A kutatások szerint sok iskolában mintha egyfajta „rejtett tanterv” létezne, amely meglehetősen eltérő irányba terelgetné a fiúkat és a lányokat. Nem segít a játékipar sem, az egyre inkább specializált, „fiús” meg „lányos” játékokkal, vagy a kortárs csoport magatartása sem: sok lány szerint a fiúk „bunkók”, „nem segítőkészek”, barátságtalanok a „fiús” szakkörökben, szakokon, ráadásul a tanárok közt is gyakoriak az egyébként minden tudományos bizonyítást nélkülöző nemi előítéletek.

A kutatás szerint a megkérdezett lányok 28 százalékát igyekeztek „lebeszélni” a választott és nem elég nőiesnek tartott pályákról, otthon, középiskolában, egyetemen.  A felsőoktatásban még a női oktatók se mindig kapnak elég elismerést, megbecsülést ugyanannyi munkáért, mint férfi kollégáik, vagy a „jóindulatú szexizmus” üti fel a fejét, amikor a lányokat nem a szakmai eredményekért, hanem a „rendességért”, „lojalitásért”, „segítőkészségért, empátiáért” becsülik.

Eközben a cégek keresnék a megfelelően képzett női alkalmazottakat, van, ahol női kvóta is van már. Itthon Nagy Beáta szerint a pedagógusképzéssel kellene kezdeni az átalakulást – a szemléletváltást, a természettudományos oktatás vonzóvá tételét, és mi tagadás, a számítástechnika oktatás teljes megváltoztatását.(„Ugyan már” – állította valaki nem olyan régen – „muszáj elavult programnyelveket tanítanunk a számítástechnika tanárnak készülőknek, hiszen ha valami versenyképesebbet tanítanánk, a többség hamar megpattanna valami jobban fizető fejlesztőcéghez.”)

A Skool operatív menedzsere, Guzsaly Péter szerint néha jobb is, ha nincs számítástechnika oktatás, már az, amit annak neveznek az iskolákban – az többet árt, mint használ az ügynek. Hiányos, elavult eszközparkkal, elavult tudású oktatókkal nem fog menni, „Már ma azt tapasztaljuk, hogy sok helyen fél a tanár, hogy a gyerek eleve jobban tudja – ő a digitális bennszülött, aki gyorsabban alkalmazkodik.” A magukra hagyott szülők viszont néha tiszteletre méltó elszántsággal segítik az érdeklődő gyereket: volt olyan a közönség sorai közt, aki maga is megtanult C++-ban programozni, mikor középiskolás gyereke kiemelt versenyre készült.

A kreativitás fejleszthető, és hinned kell magadban

Szinte minden előadó egyetértett abban, hogy ma informatikával nem csak a kiemelkedő matematikai képességekkel és tudással felvértezett tanulók foglalkozhatnak eredményesen.  Lehetnek tesztelők, foglalkozhatnak grafikával, ember-gép kommunikációval. „Alkotunk valamit, amit emberek fognak használni, ez ma az informatika lényege” – foglalta össze a Prezi társalapítója, Halácsy Péter röviden a jövőt, hozzátéve:

„Hidd el, nem az fogja eldönteni, milyen munkát végzel majd, hogy mire van képességed, hanem hogy mit szeretnél csinálni, mi érdekel.”

Ha azt kérdezitek, mit csináljatok az iskolával, nem tudok most jobbat, mint hogy nem kell vele foglalkozni, pusztán ott senki soha nem tanulta meg, amire szüksége volt. Ha érdekel valami és beleteszed azt a bizonyos tízezer órát, akkor fiúként és lányként is megállhatod a helyed, és ma nem vagyunk gépek a munkában, fontos az együttműködés, a kreativitás (ami HP szerint ugyanúgy fejleszthető, mint a matematikai tudás vagy a szociális képességek). Nem programozókra, hanem szabad emberekre lenne szükség, akik képesek agilisen váltani, fejlődni, és el is hiszik maguknak, hogy képesek összerakni a szükséges tudást.

A lányokkal többek közt ez lehet a gond – sokan nem hiszik el, hogy képesek rá. „Sebaj, nekünk olyan programunk is van a Prezinél, hogy dolgozunk 6 hónapot azokkal, akik nem mernek az álláshirdetéseinkre jelentkezni” – nevet, azt azért megemlítve, hogy annyi digitális írástudással érdemes volna minden gyereknek rendelkeznie, hogy egy egyszerűbb játékot össze tudjon rakni.

Én vagyok a női programozó, létezem!

Száva Kinga, az Ericsson fejlesztője élő példaként számolt be fejlesztői munkájáról,  Nagy Beáta kutatási eredményeivel ellentétben ő azonban nem emlékezett kiugró diszkriminációra egyetemi évei alatt, bár tény, „érdekes” volt 550 ember közt a mindössze negyven nő egyikének lenni.  Mostani munkáltatója 2020-ra 30 százalékra szeretné a női alkalmazottak arányát emelni, az igazi kihívás a női programozók és a női felsővezetők arányának növelése.  Eredetileg ugyan újságírónak készült, de úgy láttam, cseppet sem bánta meg, hogy végül műszaki pályát választott (másik női programozóval itt olvasható interjú).

Iskolákba is elvinnék

Mekis Péter, az ELTE oktatója a Skool workshopokról beszélt. Egy ilyenen magam is részt vettem korábban, ezek nem iskolai jellegű képzések, fiatal önkéntesek oktatnak oldott-baráti légkörben, aránylag kis csoportokban.  A kétórás, fél-egynapos bemutató egyfajta „aha” élményre céloz, a gyerekek lelkesedését szeretné felkelteni.  Az 5-10 hetes, iskola után foglalkozások már komolyabb tudást adnak, bevezetnek az algoritmikus gondolkodás alapjaiba, ingyenes, mindenkinek ajánlható oktatóprogramok használatával.  A foglalkozásokat eddig főleg a támogató cégeknél rendezték, és nyaranta táborokat is szerveztek, de a következő lépés az volna, hogy eljussanak iskolákba is, mivel a „hivatalos” közoktatás saját maga bevallása alapján sem képes haladni a korral, vagy ajánlani valami hasonló, élmény- és gyakorlatalapú műhelyfoglalkozásokat.

Ha valaki gyereke érdeklődik a téma iránt, a szervezők a ajánlják az ingyenes keretprogramokat, illetve az elérhető táborokat, műhelyfoglalkozásokat – remélik, minél több helyre fognak hamarosan eljutni.

Aki kipróbálná otthon:

Scratch - Az egyik legtöbbet használt szoftver, amivel elkezdhető az ismerkedés a programozás világával. 1o-11 évtől ajánlják

Processing - 14 évtől ajánlják ezt a vizuális alapokra épülő programnyelvet. Ha van már programozói alapismeret, nyugodtan lehet ezzel is kísérletezni.

CodeMonster  - javascript alapú felület, ahol angolul lehet kódolást tanulni egy cuki szörnyecske útmutatásával egészen a kezdetektől. 14 évtől ajánlják.

Scratchmeccs - szeptember 1o-től lehet nevezni a Scratchmeccs nevű versenyre, ahova 3 fős, 12-16 év közötti lánycsapatok jelentkezését várják. A fődíj egy 3 napos londoni út, látogatással a  Facebook  londoni irodájába. (Részletek a Scratchmeccs.hu oldalon. )

Műhelyfoglalkozások, tanfolyamok:

Skool - első lépések a tech világában csak lányoknak (ingyenes)

Weboldal: skool.org.hu, 

Facebook: Skool

KódGarázs - fejlesztői tanfolyamok, workshopok haladó tudású fiúknak és lányoknak (fizetős)

Facebook: KódGarázs

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?