Nem mindennapi az én történetem. Magánorvosok segítségével, szoptatási tanácsadók kül- és belföldi garmadáját elfogyasztva próbáltam lányomat szoptatni. De nagyon előresiettem. Hadd kezdjem az elejéről.

Nagyon szerettem volna már szülni és a cél érdekében – némi kapcsolati tőke segítségével – hamar be is kerültem egy orvosilag felügyelt mesterséges reprodukciós programba. Párom – akivel afféle távkapcsolatban éltünk – nagyon megértő és kedves volt. Mindenben mögöttem állt. Külföldi munkáját feladva hozzám költözött és rendszeresen össze-összebújtunk és persze az orvosok által előírtakat is betartva csakhamar megfogantam.

A terhesség nagyjából eseménytelenül telt. Igaz akkora voltam, mint egy elefánt, és kezdtem úgy érezni, legalább egy éve tart az egész várandósság, holott még három hónapom hátra volt az orvosom által kiírt szülési időpontig.

Aztán egy borongós csütörtöki napon hirtelen beindult a szülés. Minden nagyon gyorsan történt. Aggódó orvosok vizsgálgattak, méregettek. Koraszülés. Itt mondanám el, hogy mivel megengedhetem magamnak, hogy magánorvosok foglalkozzanak velem, végül otthon szültem. Igen. Koraszülés a saját otthonomban. A körülmények a legjobbak voltak, a kicsit is egyből professzionális ellátásban részesítették. Pénz itt nem számított.

Szerencsére lányom teljesen egészségesen jött világra. Az orvos azt mondta, lehet, hogy tévedtek a terminus kiszámításánál és valamelyik „illegális” együttlétünk alatt lettem várandós. Nagy megnyugvás volt az egészséges kicsi.

A bajok viszont csak ez után kezdődtek. Nem szopott. Nem és nem. Nem kereste, nem fogadta el a mellet.

Itt szeretnék kitérni rá, hogy emiatt sokan ostoroztak később. Igaz, rengeteg időm lett volna anya-magzat kapcsolatanalízissel segíteni, hogy ez is menjen, de nem gondoltam rá. Anyám is szoptatott, az ő anyja is. Miért pont nálam lenne gond? Márpedig nálam volt. Volt, aki szerint a korai kötődés elmaradása komoly károkat okozhat. Az orvosom is azt mondta, létfontosságú a kicsi immunrendszerének, hogy mielőbb anyatejet kapjon. Az első nap sikertelen kínlódása után egyfajta szoptatási tanácsadó konzíliumot hívtak össze miattam. Nemzetközi szakértőt is megkérdeztek. Keresték a hibát bennem és benne. Nem volt mese: jött a fejés. Ehhez először kaptam egy gyógykoktélt, amitől elbágyadtam és ebben az oldott állapotban elég szép adag előtejet sikerült is lefejnünk. A kicsi végre evett!

A cumisüvegből adott tej hatására azonban cumizavarossá vált. A cumit kereste, elfogadta, de a „gyári” forrásból továbbra sem cumizott. Próbálták egyfajta szoptanít módszerrel, a cumit és az emlőt összekombinálva rávenni az evésre, de nem sikerült.

Itt tartunk most. A tápszerlobbi fogságába estünk. Külföldről, a lehető legspeciálisabban kifejlesztett legmodernebb tápszert rendelték meg számunkra. Mindenki aggódik. Bárcsak szopna a lányom!

Most bezárkóztunk. Senki nem látogathat meg, a kicsi apját is elküldték teljes nyugalmam, nyugalmunk érdekében. Várunk. Próbálkozunk. Reménykedünk. Azt mondják, a lányom élete is múlhat azon, hogy szopni fog-e. Nem jók a kilátások. Maximálisan bízom orvosaimban, tanácsadóimban. Néha mégis elfog a mélabú.

A rácsokon kinézve szomorúan lóbálom ormányomat. Elefántnak lenni a budapesti állatkertben most nem egy leányálom.

Center