Az elmúlt napokban a Facebookot elárasztották a kitűnő bizonyítványok, melyet a büszke szülők osztottak meg. Nem mondom, hogy nem jelent meg bennem, hogy bárcsak az én lányaim is kitűnőek lennének, de aztán igen hamar tovatűnt az irigy gondolat, és rájöttem, hogy így is büszke vagyok rájuk. A matek kettes és az angol hármas ellenére is. Ugyanis tudom, hogy milyen munka áll mögötte. Magyarázom a bizonyítványt.

Alsóban sikerült beskatulyázni a gyereket, hogy a képességeivel baj van, hogy matekból ne számítsunk kettesnél jobbra, hogy lusta és figyelmetlen a lány. Utóbbival egyetértek, az előző kijelentések viszont pont arra voltak jók, hogy ezt az elméletet a bizonyítvány is tükrözze, majd a gyerek elveszítette a maradék kedvét is ahhoz, hogy jól tanuljon. Hiába biztattuk és tanultunk vele, a jegyei alig ütötték meg a négyes szintet, főleg alatta teljesített. A tanárok azt mondták: ne számítsunk jobbra. Csakhogy én nem hagytam annyiban.

Nevelési tanácsadó, IQ teszt, matek teszt. Megállapítják, hogy a gyerek szorong. A matekkal valóban vannak gondjai a feladatlap szerint, méghozzá érthetetlen módon az alapműveletek körül van probléma. Az IQ teszt viszont döbbenetes eredményt hozott: a matematikához szükséges logikai képességei kiemelkedőek, 120 pont fölött teljesített. Ehhez képest – bár még mindig abszolút átlagos – jóval kevesebbet, 98 pontot ért el azokban a feladatokban, ahol a rövid távú memóriát kellett használnia – ez szintén szükséges a matematika tanulásához.  A probléma gyökere tehát megvan, és fejlesztéssel javítható. A gyerek megkönnyebbült, és végre kezdi elhinni: ő nem buta.

Akkoriban kezdtünk el lovagolni járni, ami egyrészt motiváció is volt, másrészt – mint a nevelési tanácsadóban elmondták – rendkívül jó hatással van a gyerekre ez a sport. Rengeteg készséget fejleszt, és az önbizalmat is növeli. Úgy tűnik, tényleg beválik, a gyerek bármire képes, hogy a heti két edzésen részt vehessen. Még a leckéire is odafigyelt, sőt, azóta nem maradt itthon felszerelés sem.

Átbeszélgetett éjszakáinkon gyakran volt téma, hogy mennyire fontosak a jegyek. Arra a sóhajra mindig emlékezni fogok, ami felszakadt belőle: "De anya, hiába tanulok, sosem kapok jó jegyet." A második félév második felében azt láttam, hogy ebéd után hazajön és magától leül tanulni. A történelmet, a geometriai fogalmakat, a nyelvtani szabályokat úgy felmondta, hogy csak pislogtam. Meg is lett az eredménye, jöttek a jobb jegyek. Ez persze már nem befolyásolta nagyon az év végi bizonyítványt, de szemet hunyok fölötte, talán valami elindult. Ha ő így folytatja a tanulást (már eltervezte, hogy ősszel milyen módszerrel fog tanulni), akkor talán a jegyeken is látszani fog.

Bár én nem dicsekedhetek színjeles bizonyítvánnyal, de büszke vagyok arra, hogy a lányom a nehézségek ellenére újra kedvet kapott a tanuláshoz, hogy az utolsó hónapokban odafigyelt arra, hogy a leckéi elkészüljenek, hogy ne maradjon itthon a matekfüzet, hogy órán elkezdett figyelni és aktív lenni. Arra is büszke vagyok, hogy három hónap alatt úgy megtanult lovagolni, hogy ősztől bekerülhet a versenycsapatba. És ezért egész nyáron folytatja az edzést. Amikor a lovarda kispadján ülök, és nézem, ahogy a nádszálvékony lányom egyenes háttal ül a többszáz kilós állaton, és minden figyelmét összpontosítva teljesen egyedül irányítja, sétál, üget és különböző feladatokat csinál vele, olyan hatalmas szeretet és ámulat önt el, hogy az a matek kettes már jelentéktelennek tűnik.

Olvasnivaló a témában: 

http://www.csupaszivmagazin.hu/csak-a-kituno-bizonyitvanyra-buszke-a-szulo/

http://gumiszoba.com/2015/06/18/mennyit-er-a-gyerek-az-iskolaban/

https://vasledi.wordpress.com/2015/06/23/jegyek/

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?