A teszt pozitív
Ősz elején eldöntöttük, jöhet a baba. Aztán eltelt két sikertelen ciklus, de a decembert valamiért a mi időnknek éreztem. Ezért is csalódtam, amikor a hónap végén megjött. Bár nem úgy, ahogy szokott, gyengébben és rövidebben, de mégiscsak véreztem. Eltelt két hét, amikor az egyik délután barnázás jelentkezett. A férjem első reakciója az volt, hogy biztos a sok idegeskedés nem tett jót, de nekem csak ott motoszkált a gondolat az agyamban, hogy először is így kezdődött. Gyorsan lőttem egy tesztet, aztán néztem sírva-nevetve, hogy ez bizony pozitív.
Másnap elmentem a nőgyógyászatra, ahol megvizsgáltak, de az ultrahang nem mutatott semmit. Az orvos megnyugtatott, biztos még nagyon fiatal terhesség, menjek vissza három hét múlva, akkor többet tudunk. Addig is írt fel progeszteront a barnázás miatt, azt szorgalmasan szedtem, mert ezen ne múljék.
Az ultrahang még mindig nem mutat terhességet
Eltelt a három hét, ismét ott ültem a váróban, nagyon vártam, hogy végre lássak valamit a babából. Bekerültem a rendelőbe, vizsgálat, de az ultrahang képe üres. A doki próbálta minden szögben forgatni az eszközt, majd közölte, hogy nagyon pici a méhem, és rossz az ultrahang képe, menjek be a kórházba vizsgálatra, hátha ott többet látnak. És felkészített, hogy ez valószínűleg kémiai terhesség, rosszabb esetben méhen kívüli. Csalódottan hívtam a kórházat, két nap múlva tudtak fogadni.
A kórházi ultrahang képe tényleg jobb, mint a rendelőé, de annyira nem volt jó, hogy bármit is lássak. De sajnos a szonográfus se látott semmit, lemérték a méhem meg a nyálkahártya vastagságát, előbbit nagyon picinek, utóbbit vékonynak. Megkérdezte, hol kéne tartani, mondtam, hogy kb. a 8. héten, ekkor közölte, hogy esélytelen, hogy azt se lássa.
Beletörődtem
Megkérdeztem, hogy hasi ultrahanggal nem látnánk-e többet, de közölte, hogy nem, nem is érdemes próbálkozni. Amivel nyugtatott, hogy nem lát méhen kívüli terhességre nyomot. Visszaküldtek az orvoshoz, aki közölte, hogy valószínűleg kémiai terhesség, álljak le a progeszteronnal és várjam, hogy megjön. Ha még két hét múlva is pozitív a teszt, menjek vissza kontrollra.
Hazamentem csalódottan, de tudomásul vettem, itt nincs gyerek, csak az bosszantott, hogy a terhességi tüneteim még mindig megvoltak. Ahogy telt a két hét, szépen lebeszéltem magammal a dolgot, csak a szervezetem szórakozik velem, nincs okom fáradtnak lenni és undorodni egyes kajáktól, így a tünetek is csökkentek.
Még mindig pozitív a teszt
De el nem múltak. A két hét után újabb teszt, a pozitív eredmény csíkja előbb látszott, mint a kontrollcsík. Gondoltam, ez nem jó, a szervezetem még mindig nagyon termeli a hcg-t, ennek oka van. Vissza a rendelőbe, ahol a doki újra vizsgált és ultrahangozott is. Látszott az arcán, hogy bizonytalan, a manuális vizsgálatkor érzett valamit, de az ultrahang képe megint üres. Újra a kórházba küldött, most vérvételre is, nem csak ultrahangra, mert abból kiderülhet, méhen belül vagy kívül akadt el a folyamat.
Aznap be is mentem, túlestem a szúráson, aztán mehettem a jól ismert szobába a vizsgálóágyra. Ugyanaz a szonográfus megint nem látott semmit, csak az ismét kicsinek mért méhemet. A vizsgálat közben bejött a szobába egy másik orvos, akinek gyorsan felvázolták az esetet. Átvette az ultrahang kezelését, megkért, hogy emeljem meg a fenekem egy kicsit, majd közölte, hogy ő már látja. Na, gondoltam, végre vége, kiderül, hol a probléma, lehet orvosolni és mehet tovább az élet.
Mégis terhes vagyok
A doki elnézést két, majd erősen benyomta a hasam és nekiállt diktálni, hogy méhen belül szabályos petezsák, benne élő embrió. Én meg csak néztem ki a fejemből, és nem akartam elhinni, hogy mégis terhes vagyok. Azt se tudtam, sírjak-e vagy nevessek, csak vigyorogtam könnyes szemmel, a doki meg közölte, hogy már ezért megérte neki felkelnie ma reggel.
Kiderült, hogy hátrahajló a méhem, a baba pedig beágyazta magát arra a részre, ami a hüvelyi ultrahanggal nem, illetve nagyon nehezen látható. A tanulság csak annyi, hogy a modern műszerek sem teljesen megbízhatóak és néha az egyesek szerint idejétmúlt manuális vizsgálat az, ami beválik. Most várjuk a genetikai ultrahangot, és csak remélem, hogy véget ért a hullámvasutazás, és lesz egy teljesen eseménytelen terhességem.
Csodabogár
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
