Kevés esetben állok ki magamért, ami oknál fogva sokszor le tudnak mások győzni egy-egy beszélgetésben, illetve gyorsan meg lehet győzni az igazukról. Vagy ha nem tudnak meggyőzni, akkor beadom a derekamat, még ha a szívem mást is sugall. Sokszor éppen emiatt néznek hülyének, és állítják az „okosabbak” hogy az úgy is van. Egészen addig, amíg ők ugyanazt át nem élik. Többször sikerült végignéznem, hogy kapták vissza a „nagy okosságukat” és természetesen a jótanácsukat, amik a saját maguk számára sem hozták meg a kívánt eredményt.
Van egy közeli hozzátartozóm, aki bőven jár saját tapasztalatban, na, meg persze nálam idősebb, így időtapasztalatban is. A lényeg, hogy ki lettem oktatva, hogy a gyereknek ha fáj a hasa, akkor így kell simogatni, ha sír, olyan zenét kapcsolni, ha a fenekén a bőr felmaródott, a hozzá tartozó legjobb krémekből és pelenkából is ugye a drágább ajánlása, stb. Mind szép és jó. Ez a mai napig így megy. Csakhogy az illetők újra szülők lettek.
Itt jön a csavar, mindent megkapott a szegény gyermek sajnos, amin az én gyermekeim is átmentek. De a „tapasztalt” szülők vagy elfelejtették a tanácsaikat, vagy mit sem törődve eddigi okosságaikkal, nem úgy csinálják, ahogy másnak tanácsolták. Azt le sem merem írni, mi van, ha be sem vált egyik tanács sem. Szóval most szépen hátradőlök, és mint a bólogatós kutya hallgatom az új tanácsokat az idősebb gyerekeimhez, majd szintúgy hallgatom a siránkozást és a logikátlan gondolkodás következményeit.
Ne értsen senki félre. Tudom, hogy aki idősebb, az tapasztaltabb, ez nagyon jó. De ameddig a saját életében ugyanazt a helyzetet nem tudja jobban megoldani, az ne szóljon inkább. Én persze amikor javasolni merészeltem, az le lett hurrogva, ezzel sincs gond, én fiatal vagyok, én még csak a gyereknevelés első vagy kezdő időszakában vagyok. Biztos. Aztán lassan, rájövök: NEM KELL TANÁCS! NEM! Nagyanyám mondta sokszor, ha nem tudsz kalácsot adni, tanács nem kell. Csak, ha kérem a tanácsodat. Pont. Igen, csak ennyi.
Azaz én is igyekszem a felesleges tanácsaimat megtartani magamnak, mert néha félek, hogy még nekem is visszanyalhat a fagyi. Ami valljuk be, senkinek sem tetszik, főleg mikor már kívülről is látja saját önmagát. Szóval jó, ha okosak vagyunk, de ne higgyük el soha. Tanulni minden másodpercben lehet a gyermekeinktől. Szeretem ezt a hozzátartozót, ami azt illeti, a mai napig beszélőviszonyban vagyok vele. Amivel tudnám jellemezni jelenlegi gondolataim, az ez:
„Lelki békénk sokkal fontosabb, mint az igazságérzetünk.”
Csak annyit tennék hozzá, hogy megfelelő határokon belül... Amit mindenki magában látja, hogy hol van.
Vadarc
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
