Hellószia harmadik harmad - viszlát 25. életév.

Így, a szülinapom környékén mindig számot vetek az elmúlt esztendővel, miket sikerült a tervekből kivitelezni, mi miért nem jött össze, és az most jó-e vagy rossz. Eleresztem a fantáziám, és kitalálok egy elnagyolt kerettervet a következő évemre (például most a jogsi mindenképpen cél), és tudatosítom magamban, hogy ne akadjak ki, ha teljesen máshogy alakul minden. Ez utóbbi most különösképpen fontos, hiszen a következő fél évünk várhatóan igen megerőltető lesz minden téren, és valószínűleg már annak örülni fogunk, ha valahogy a víz felszínén tudjuk tartani magunk.

Na, képzeljétek, hiába törekedtem arra, hogy a családomból augusztus végéig viszonylag kevesen szerezzenek tudomást az otthon szülős terveinkről, a sógornőm egy kis félreértés nyomán elmondta anyunak. Jöttek az egyértelmű kérdések: de ha úgy volt, most mi lesz, ha úgy lesz, és Borkával mi lesz, és ha szakadok, és utólagos vizsgálatok, és mihez ért egy bába... Pontosan azok érdekelték őt is, amik engem is foglalkoztattak a döntés előtt, így mindenre egyszerűen tudtam válaszolni. Mivel látta, hogy nyugodtan, kibővített mondatokkal felelek, nem nagyon forszírozta tovább, elhitte, hogy nem úgy keltem fel az egyik nap, hogy én akkor most otthon fogok szülni, mert csak, hanem valóban utánanéztem/kérdeztem mindennek.

Mindenki lenyugodhat, a házunk épül. Persze vannak olyan apró problémák, mint például, hogy lebetonozták a konyhai csatornavéget, meg az ablaknyílások nem sikerültek olyan méretűre, amekkorába a nyílászárókat megrendeltük, de határozottan alakulnak a dolgok. Egy durva becslés alapján – kétheti szüleimnél való vendégeskedést követően – augusztus elején be tudunk majd költözni egy házba, ahol van burkolat, ki van festve, új nyílászárók vannak, van egy funkcionálisan használható fürdő, egy asztal, amin elő tudom készíteni az ételt és rá tudom tenni az indukciós főzőlapunkat is (bár addigra várhatóan a konyhánk is meglesz, de jobb tábori hangulatra gyúrni), és lesz egy matrac alvásra – meg a két lábtartós fotelunk, amivel amúgyis rendelkezünk. Nem egy Hilton, de legalább a miénk. Én meg kifejezetten élvezni fogom, hogy úgy takaríthatok, hogy nem kell minden berendezési tárgyat arrébb tologatnom.

Szerencsére még mindig minden rendben van velünk. Ugyan néha éjjel már felkelek pisilni, és Ketteske is gyakran felkelt a bugizással, de legalább Borka hagy még reggel kicsit tespedni, addig elfoglalja magát valami újsággal, a hintalovával, vagy a papucsom miszlikbe szedésével. Elkezdtem inni a várandós teát, ami nem túl finom, ellenben az elfogyasztása után egy órával szinte minden víz kimegy a bokámból. Mostanában beszereztem aromakeverékeket is ettől a gyártótól, és nem tudom, hogy melyikért legyek oda jobban: a Babaápoló olajért, amivel a pocakomat kenegetem, a rózsahidrolátumért, amit arckrém helyett használok, vagy a Fellélegzés olajért, amit napközben többször a nyakamra kenek, és élvezem a békéjét. Ez utóbbi a legújabb szerzeményem, és úgy tűnik valóban hatásos a hangulat-ingadozásaimra.

Kaptunk kölcsön egy babakocsit. Hát minden tiszteletem a Budapesten babakocsizó anyukáknak, én százszor leizzadtam BKV-zás, utcán mászkálás közben. Úgy szorítottam a tologatóját, hogy fehérek voltak az ujjvégeim, és minden utcánál háromszor körülnéztem, hogy tuti nem üt el minket semmi. Persze kell-kell, mert már nem bírom a folytonhurcit, de nem állítom, hogy csak kocsival fogunk ezután közlekedni, mert agyrém a belváros. Amúgy szerencsére Borka eddig (azalatt a csütörtöki körülbelül két óra alatt) jól bírta, bár erőteljesen kapaszkodott ő is.

Ennyit terveztem bevezetésnek, mivel van egy fontos elmaradásom, amit végre pótolnék, méghozzá, hogy mi vezetett el oda, hogy otthon tervezzek szülni.

Bármennyire is nem tetszik páratoknak, mindenképp az életmódváltásom volt az első lépés ahhoz, hogy ide jussak. Pár hónap tiszta életmód után láttam, hogy a korábbi életvitelem, táplálkozásom milyen életminőséget eredményezett, mik változtak meg, mennyivel jobb lett minden a megszokások levetkőzésével, és a tömegek által normálisként kezelt utakról való letéréssel, vagy legalábbis azok erős fenntartásokkal történő kezelésével. És ha már valami megváltoztatásával ekkora javulást értem el, meg akartam változtatni mindent. Minden régi és új információt szkeptikusan kezeltem, mindenen elgondolkodtam, mérhetetlenül sok beidegződést levetkőztem (és vetkőzök a mai napig), mindennel egyetlen cél felé törekedve: hogy békében tudjak élni magammal és az engem körülvevő világgal. Persze nem azt mondom, hogy az egyik nem létezhet a másik nélkül, és nem lehet otthon szülésre készülni, miközben Fa dezodort fújkál valaki magára, vagy nem élhet „reform” keretek között, és akarhat programozott császárt, nekem így alakult. Pont. Ezen kár vitázni, belekötni, nyilván a saját döntéseimet, törekvéseimet jobban ismerem másoknál.

Meggyőződésem, hogy ha a várandósságom alatt nem úgy álltam volna a dolgokhoz, és nem úgy állna a társadalmunk, ahogy, akkor minden máshogy alakulhatott volna. Nem gondolom, hogy kivétel nélkül minden egyes kismamát folyamatos monitorozás alatt kéne tartani, és heti rendszerességgel böködni, elektródákra kötni, a hüvelyében turkálni, méregetni a súlyát, protokoll szerint mindenfélét felírni neki... Az ilyen vizsgálódások amúgy is csak pillanatnyi képet mutatnak, semmi sem garantálja, hogy 24, de akár csak 2 óra múlva is ugyanez a helyzet.

A babavárás és a szülés nem egy minta alapján történik. Minden nő (minden ember!) más, és nem lehet statisztikákba, protokollokba szorítani őket, az eltéréseket pedig rögtön agresszívan kezelni, hiába van amúgy élettanilag minden rendben. Mint például nálam volt: idő előtti burokrepedés, az összehúzódások teljes hiánya miatt a protokoll szerint muszáj volt belém nyomni az oxit, hogy 24 órán belül kint legyen a baba. Ezt a szabályzást a hüvelyi fertőzések elkerülése végett hozták, viszont arról már ritkán esik szó, hogy ezek a fertőzések szigorú higiéniai odafigyelés mellett (például a hüvelyi vizsgálatok hanyagolása, sűrű betétcsere, ürítés utáni intim tisztálkodás) nagyon sokáig megelőzhetőek, és szoros megfigyelés mellett (idő függvényében óránkénti-két óránkénti magzati szívhang vizsgálat, hőmérséklet-emelkedés figyelése) biztonsággal kivárható a spontán vajúdás beindulása. Ilyen eseteknél általában 24-36 órán belül lefolyik a szülés, ha hagynak mindent a maga idejében történni, és az anya tud pihenni, van még a végére ereje kitolni a gyermekét. Kirívó esetek itt is vannak: jegyeznek olyan történetet, ahol egy héttel a kicsi megszületése előtt már erősen szivárgott a víz, de mivel nem észleltek egyéb problémát, és nem merült ki teljesen az anya, így normálisan lezajlott a folyamat (persze ez nem Magyarországon történt).

Számtalan tanulmány fogalmazódott már meg a művi vajúdásgyorsítás rövid és hosszú távú káros hatásairól, mint például a túl gyors kitolás miatt történő hüvelyi sérülések, idő előtti méhlepény leválás, túl nagy vérveszteség, magzati szívhang kóros elváltozásai, a normálisnál erősebb fájdalmak generálása, korai kötődés akadályozása, tejbelövellési problémák, de egy hosszú távú kísérlet (ami körülbelül négy évtizedre nyúlik vissza) azt is feszegeti, hogy a mesterséges hormonokkal meggyorsított szülés által születettek hajlamosabbak a depresszióra és a különböző pótcselekvéseken alapuló függőségekre is. Nincs olyan, hogy ez csak burokrepesztés, vagy csak pár csepp oxitocin: egy beavatkozás szinte mindig hozza maga után a következőt, aztán a következőt, és a következőt, és a köv…

A patológiás terhesgondozás kizárólag a testi funkciók kontroll alatt tartásáról szól, viszont mindent nem tudnak az irányításuk alatt tartani. A különböző hormonok termelődése a szervi működéstől függetlenül, érzelmi alapon is történik, amire többnyire egyáltalán nincsenek tekintettel. Ahogy például az állatvilágban ismert és elismert tény, hogy fenyegetettség esetén a vajúdás megállhat, még vissza is fordulhat, amíg az ellő nőstény nem érzi a veszély elvonulását – úgy ugyanezt nem gondolják az emberre érvényesnek. Pedig számtalan esetről lehet hallani, hogy a kórházba érkezés pillanatában, vagy műszakváltással egy antipatikus orvos/szülésznő megjelenésével a vajúdás is megrekedhet, sőt, megesett már olyan is, hogy a 8 centire tágult anya 4 centire szűkült, majd a „veszély elvonulása” után szinte azonnal teljesen kitágult. Az ijedtség, a félelem - a stressz - hatására adrenalin termelődik, ami akadályozza a szülést támogató hormonok termelődését, az ilyen megtorpanásokat pedig - a kiváltó ok megszüntetése helyett – mesterséges oxitocin beadásával hidalják át, ami viszont nem hozza magával a természetes oxitocin termelődése által keletkezett endorfint (ami többek között a fájdalmat is csillapítja), így a normálisnál erősebb fájdalmakkal kell az anyának szembenéznie, amit szerencsésebb esetben csak fájdalomcsillapító koktéllal enyhítenek, de szinte megszokott a gerinckörnyéki érzéstelenítés is ilyen esetekben, és gyakran az elviselhetetlen fájdalmak által bekövetkezett kimerülés vezet a császármetszéshez a vajúdás ezen pontján.

A bábai gondoskodás modellje holisztikus. Ez nem nagy hókuszpókusz, egyszerűen az egész anya-baba „rendszert” figyelembe veszi, az esetleges felmerülő problémáknak a gyökerét igyekszik megkeresni, és elsősorban természetes megoldásokkal orvosolni azt, annak hatástalansága esetén ajánlja egy szakorvos felkeresését (bizonyos esetekben már az alternatív gyógymód alkalmazásával párhuzamosan is ezt tanácsolja). Nincsenek az orvosok az egészségügyi intézmények ellen, sőt, gyakran próbálkoznak kommunikációs csatornát nyitni a szülészekkel – legtöbbször ez a másik oldalról hiúsul meg. Sajnos ezzel a pár évvel ezelőtti „legalizálással” még nagyon gyerekcipőben járunk, de talán mire a gyerekeim odáig jutnak, hogy szülők lesznek, már nem kell boszorkányüldözéstől tartaniuk, ha nem akarnak kórházban szülni. Nem értenek egyet a terhesgondozási protokoll minden pontjával, de nem zárkóznak el semmilyen vizsgálat elől. Alapjáraton úgy gondolják, hogy azok a vizsgálatok, amiket az anya szükségesnek tart, azok mindenképp szükségesek. Amit kérnek, az egy korai magzati ultrahang (hogy a menstruációhoz igazított dátumhoz képest mennyire számíthatnak eltérésre), otthoni terheléses vércukormérés – ha ez magas eredményeket mutat, akkor kórházi formáját is kérik, HIV szűrés, vércsoportelemzés, 36. heti teljes generál: vérkép, vizelet, magzati ultrahang (esetleges szülést nehezítő, otthon szülést kizáró rendellenesség miatt). Ezeken kívül teljesen az anya belátása szerint történik bármilyen vizsgálat, kötelezőnek nem kötelező semmi, csak kötelezően ajánlott. Ctg-t a betöltött 40. héttől kérnek, amihez tudnak kölcsönözni gépet. Ez persze plusz pénz, de ha ezen múlik, hogy akkor legyen vizsgálva, amikor magától ébren van a kicsi, és nem tömnek tele csokival, kólával, esetleg nyomnak hasba sokkolóval, hogy értékelhető eredmény legyen – ráadásul nem kell a szomszéd városba átvonszolnom a 70-80 kilós testem, akkor megéri. Hozzáteszem, a családomban nem szokás kivárni a 40. hetet.

Minimum két találkozást szoktak javasolni az együtt szülés előtt, a 30. és a 37. héten. Ez persze egyéni igénytől függ: ha valaki már a 10. héttől kéthetente szeretne személyesen beszélni a bábájával, akkor a bába igyekszik ennek eleget tenni. Én most a 30-31. héttől szeretnék majd 2-3 hetente találkozni a bábámmal és a dúlámmal, és a 35-36. hét körül szeretném összehozni az egész csapatot: a férjemet, a bábámat és a dúlámat. Megbeszélni, hogy kinek mi a feladata, a kompetenciája, mi oké és mi nem (szerencsére mindannyian tudják, hogy nem tudom elviselni a felesleges beszédet, és ha engem akarnak feleslegesen beszéltetni). Minkét felkért kísérőmnek 3-4 gyermeke van, így esetleg még Borkát is tudják kicsit tutujgatni – ami persze nem az alapelvárás, de mindkettőjüket bírja a kislány. Jelen lesz még egy helyettes bába, aki „épp ráér” alapon jön majd. Van egy adatlapunk, amit a 37. héten kell odaadnunk a szerződött bábának, és amiben fel lehet tüntetni, hogy ha van olyan kollegina, akit ha lehet, inkább nem szeretnénk látni.

Szülés bábával. Ez a legkellemesebb rész. Nem vezetnek, kísérnek. Nem utasítanak, tanácsolnak (ezt is inkább az apának). Hagyják az eseményeket a saját medrükben folyni. Kiterjedt támogató palettájuk van: szóval bátorítanak, masszíroznak, fitoterápiát alkalmaznak, akupresszúrás pontokat fognak le, segítenek az anya igényeit kielégítő pózokat találni, intézik a technikai részeket (gátvédelemhez vatták előkészítése, borogatáshoz vízforralás, pozícióváltásnál a dekubitusz lepedő arrébb húzkodása, szülés után a keletkezett hulladék javának összetologatása..). Szülés után ellátják az esetleges sérüléseket, megvizsgálják a megszült méhlepényt (ha nincs más igénye a családnak el is szállítják a körzeti kórházba), segítenek az újszülött ellátásában, elvégzik a méréseket (úgy megszületés után 1-2 órával), adminisztrálnak. Minimum két órát még a családdal maradnak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy rendben mennek a dolgok, segítenek a szoptatásban, ha az anya igényli, segítenek letusolni, kimenni mosdóba. A gyermekágyas időszakban is többször tesznek látogatást. Vészhelyzet esetén elsősegélyt tudnak nyújtani (körülbelül ugyanazt, mint a szülőszobán jelenlevők), értesítik a kórházat, ha elindulnak befelé, hogy ott már felkészülve fogadhassák a vajúdót/frissen szültet. Mivel RH negatív vagyok, így szükségem lesz Anti-D injekcióra, amit meg kell rendelni és tizenezerért megvásárolni a gyógyszertárban (mert aki otthon szült, annak TB-re nem jár).

Nincs konkrét szabály arra, hogy mikor érkezzen meg a bába a vajúdáshoz. Általánosan azt szokták mondani, hogy amikortól a szülő nő szeretné, hogy ott legyen a kísérője. Mivel dúlát is fogadunk, valószínűleg őt fogjuk először áthívni, és a bábánkat csak értesítjük a kezdetről, és az 5 perces összehúzódásoknál hívjuk át.

A szülést követő 24 órán belül látnia kell gyermekorvosnak az újszülöttet. Lehetőség van házhoz hívni neonatológust (ennek költsége 5000-30000 forint között változó), de be is lehet menni megbeszélt időpontra. Érdemes olyan orvost választani, akit valamelyik bába ajánl, így el lehet kerülni a megvető pillantásokat, és az esetleges „csakazártis” kórházba küldést (Fejér megyében összefogtak a neonatológusok az otthon szülők ellen...). Ha jól emlékszem, a védőnőnek nyolc napon belül kell lejelenteni az eseményt, de nyilván három napon belül értesíteni fogom, mert ha olyan jól értesült, mint a régi védőnénink, akkor 24 órán belül úgyis megtudja.

A hivatalos szerveknek is 8 napon belül kell bejelenteni az új kis társadalombiztosítás-igénylőt, de mindenféle papírt ki lehet előre tölteni, így édesapának csak fognia kell a nagyobbik gyermekét, és elmenni a kijelölt ügyfélszolgálathoz. Ezekről mindenképpen érdemes előre tájékozódni, hogy mit lehet személyesen leadni, mit kell postázni, milyen meghatalmazásra van esetleg szükség. Én most jutottam el oda, hogy elkezdjek ennek utánajárni, így pontos információkkal még nem tudok szolgálni, de ígérem, hamarosan pótlom.

Nem gondolom, hogy mindenkinek otthon kéne szülnie. Különbözőek vagyunk, különböző pakkal a hátunkon, különböző helyekről tájékozódunk, különböző értékrendszerrel rendelkezünk. Én ezt érzem a számunkra legjobb lehetőségnek. Ettől függetlenül másnak lehet jó a megindított kórházi szülés, és a programozott császár is, a lényeg, hogy jól tájékoztatva, felelős döntést tudjon hozni. Mert mindenhol jó, de legjobb biztonságban.

Bojszy

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?