A bölcsis sagámat a beszoktatási kérdőjelemnél hagytam abba, amire e poszt írásának időpontjában még nem találtam választ. Anyukám azon a véleményen van, hogy tartsak ki az állami mellett, bár nagyon sokkolta őt a csoportszoba és annak feltételezett múltja (ti. konyha lehetett).

A páromnak nincs véleménye, leragadt a nyomdafestéket nem tűrő szitokáradatnál. A FB-os csoportban pedig megerősítettek, hogy tényleg megszívtam. Hát, előrébb vagyok.

A fent említett csoportban hívták fel az anyukák a figyelmemet arra, hogy semelyik másik bölcsiben nem volt olyan „szabály”, hogy ha nem képviseli valaki a gyereket személyesen, akkor törlik a nevét. Namármost vagy minden bölcsi maga hozza az ilyen szabályokat, és mi kifogtunk egy szigorúbb bölcsit, vagy át lettem hajítva azon a bizonyos palánkon. De ez eltörpül a másik be-nem-tartott ígéret mellett, mert az egyik miatt nem kockáztatom az állásom, a másik miatt inkább. És ha már úgyis belelendültem, akkor három érdekességet, khm, furcsaságot szeretnék még leírni nektek.

Mivel a bölcsiben első szabályként említették, így én is ezzel kezdem. Ízlelgessük a szót: kisgyermek nevelő. Nem dadus. Nem gondozó. Kis-gyer-mek-ne-ve-lő. Így kell hívni őket. Azt még könnyű elfogadnom, hogy a dadus esetleg lealacsonyító, bár én lassan 3 évtizede hívom Tündit és Gizi nénit dadusnak, de az elmúlt 12 hónapban mondjuk egyszer sem mondták, hogy hagyjam abba, ők nem dadusok, hanem kisgyermek nevelők. Több mint 30 év szakmai tapasztalat után nem derogál nekik. A gondozóért fáj a szívem, mert oly szépen egy szóban fejezi ki mindazt a tevékenységet, amit végeznek, és ami miatt számomra fontos az ő szerepük.

Értem én, új szelek fújnak, polkorrektség és társai.

A második furcsaság nekem a popsitörlő kendő kérdésköre. Nem törlik a gyermeket nedves törlőkendővel, hanem minden pelenkacsere folyamán lemossák őket. Van olyan gyermek, akinek ez jó és tetszik, van, akinek nem. Peches vagyok, az enyém speciel a napi fürdetés elől is sikoltva menekül. Amikor kérdeztem, hogy ugyan miért nem lehet használni, az volt a válasz, hogy eldugítja a vécét. Ugye, azt mindannyian tudjuk, hogy nem a vécébe kell dobni, hanem simán belegöngyöli az ember a pelusba, aztán mindkettő a kukába. Kiderült, hogy önkormányzati határozat. Ezzel van idő foglalkozni?!

Tehát a találós kérdés a következő: ha a gyerek kakál a pelusba, akkor a pelus hova kerül? Ha a szemétbe, akkor az „otthoni” körülményekhez hasonlóan a popsitörlő miért nem megy a szemétbe? Ha viszont azért nem használják a popsitörlőt, mert eldugítja a vécét, akkor a pelus is a vécébe kerül? Ha viszont csak a pelus tartalma kerül a vécébe, akkor pisis pelenka esetén csavargatják a fentiek mentén?

A harmadik a mamusz témája. Kell egy benti cipő meg kell egy mamusz. Benti cipő rajta van a gyermeken az érkezéstől a reggelin át a kint létig, majd mikor bejönnek, akkor mamusz ebéd előtt, alatt és alvás előtt. Aztán ébredés után benti cipő uzsonna végéig, majd kimennek. A kérdésre, hogy akkor minek, az a válasz jött, hogy amikor alvás közben pisilniük kell, könnyebb felvenni a mamuszt a benti cipőnél. Lehet, hogy nagyon zizzent vagyok, de komolyan mostanra esett le a lényeg! A régi benti cipők csatosak voltak. Ahhoz képest tényleg könnyebb a mamusz. De én elkummantom a mamuszt: a tépőzáras benti és kinti cipőket Laura 18 hónapos kora óta egyedül veszi le és fel. Könnyen, egyszerűen. Attól meg nem kell félnem, hogy alvásból megébredve problémát fog okozni a cipőfelvétel pisi előtt, ugyanis a gyerek még nem szobatiszta.

Az elmúlt két hónap hazugságai, csúsztatásai és értelmetlen szabályai arra engednek következtetni, hogy a bölcsink még mindig 1980-ban jár, és hiába változott a világ, nekik nem megy. Végül is napi 355 Ft-ért megéri az időutazás, nem?

Lhunara

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?