9. hét

Arra az esetre, ha lányos apa (is) leszek, már el is kezdem vásárolni a baseballütőket.
Érdekes, mennyire más érzéseket vált ki belőlem, ha a fiamra és a lehetséges lányaimra gondolok. A fiammal azon kívül, hogy természetesen az apjaként viselkedem, mégis van köztünk egy bizonyos haversági viszony is. Már most összekacsintunk, ha meglátunk egy szép kislányt (én csak bátorítóan kacsintok, még mielőtt félreértené valaki), és nem hogy nem bosszant a gondolat, hogy egyszer csajozni fog, hanem még büszke is vagyok rá. Azon is jókat mulatok, hogy máris ezer meg egy szerelme van, és abban is biztos vagyok, hogy még óvszert is osztogatok majd neki, mondván, hogy menjen és éljen. Nem fogok álmatlanul fetrengeni a plafont bámulva, ha elmegy bulizni, és ha nem alszik itthon, nem rágom tövig a körmeimet.
Bezzeg ha az ikrek lányok, a születésük napjától fogva máshogy fogok hozzájuk viszonyulni. Az én lányaimra ne kacsintgasson senki! Ha hazaállítanak egy sráccal, szerencsétlen gyerek olyan vizsgáztatásnak lesz alávetve, hogy keresztbe fog állni a szeme a végére, ráadásul ha csak egy ujjal is hozzányúl valamelyikhez, megkergetem. Ha a csajok elég idősek lesznek ahhoz, hogy elmenjenek valahova éjszaka (szívem szerint ez sosem történne meg), a konyhában ülve fogok malmozni, míg haza nem érnek. 18 éves korukig erényöv lesz rajtuk és egyébként is, legszívesebben apácának adnám őket.

Nem azért van ez, mert nem tartom a nőket és férfiakat egyenrangúnak, mert a nők sem lesznek attól kevesebbek, ha a fél város átszánkózik rajtuk, ha nekik ez kell, felőlem azt csinálnak, ami jól esik. Viszont pontosan tudom, hogy én mit műveltem egy-két csajjal a múltban, és ettől szeretném megóvni a saját lányaimat. Mindent meg fogok tenni, hogy fel legyenek készülve minden esetre, és erőn felül igyekszem majd egy olyan erős és szilárd erkölcsi alapot adni nekik, amivel nem kell lépten-nyomon a sarkukban lennem, mert majd eldöntik ők, hogy az adott srác megfelel-e az alapvető elvárásoknak. Így is lesz majd dráma, ha összetörik a szívüket, ettől nem lehet őket megóvni (és éppen nem is lenne valami okos dolog tőlem, ha sosem hagynám, hogy átessenek a kötelező csalódásokon és fájdalmakon).
Ha valaki megvádol azzal, hogy nem kezelném a gyerekeimet egyenlően, még igazat is adnék neki. És hogy mi az ok? A fiam is kerülhet bajba, fog majd csalódni, lesznek majd nők, akik kihasználják és eldobják, őt is meg fogják csalni, fog szakítani és még sorolhatnám. Viszont a lányaimat ezen felül meg tudják becsteleníteni, és ehhez nem fogok asszisztálni. Ők örökre apa pici tündérkéi lesznek, akkor is, ha ez már-már undorítóan nyálas kifejezés.

Ha pedig végül az ikrek mégis fiúk, akkor felesleges az egész idegeskedés, amit már most produkálok ebben a témában. Mindenesetre az első baseballütő nemsokára bekerül a lakásba, biztos, ami biztos.

Dávid

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?