Szeretném veletek megosztani a gyermekorvos+védőnői tanácsadás egyes pontjait. Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny a témára, de egy csomó olyan „tanácsot” kaptam tőlük, amivel egyszerűen nem tudok azonosulni, nemhogy megfogadni.

A gyerekorvos nem egész egyhetes korában látta először a kisfiamat. Az hagyján, hogy úgy nyúlt hozzá, mint egy döglött nyúlhoz, és úgy cibálta, mintha egy darab hús lenne, már ez sem nagyon tetszett, a retkes körmeiről ne is beszéljünk. Persze elsőgyerekesként is tudom, hogy nekik 12 egy tucat, minden gyerekhez így nyúlnak, nem ezzel van a gond, csak egyszerűen nem esett jól látni, de szóvá nem tettem, csak a családomnak meséltem el. Felmérte a családi helyzetet, látta, hogy nem a putriban élünk, tesók, sógorok, sógornőknél is van gyerek, tanácsokkal a családom is el tud látni, ha szükséges, segíteni tudnak, összességében megállapította, hogy „hejdejóhelyeleszittagyereknek”. Helyes.

Később az első havi kontrollon (és utána is rendszeresen) a védőnővel karöltve azt hangsúlyozta, hogy a gyereket fürdés után hajszárítózzam, ne töröljem. A kérdésre, hogy ez miért jobb, mint a törlés, az volt a válasz, hogy: mert a hajlatokban nem marad víz. Hmm. Én ugyan nem értettem egyet a felvetéssel, de megkérdeztem a közvetlen családot, ahol mint már említettem, van gyerek bőven (több, mint 10, közülük az egyik keményen ekcémás), egyiket sem hajszárítózták, sőt, nem is hallott senki ilyesmiről. Majd a közeli barátokat is bevettem a körbe, de további 8 gyereknél sem hallottak véletlenül sem ilyesmiről. Úgy döntöttem, ezt a tanácsot nem fogadom meg, ráadásul amilyen alapos vagyok, szerintem kitörlök mindent minden hajlatból. Nem is volt ezzel gond, szép hajlatokkal büszkélkedünk még most is.
(Valakinek tanácsolták már ugyanezt a fajta „szárítást”?)

Kb. 2,5 hónapos korától kisfiamon ekcémás tünetek jelentkeztek. Nem, nem a hajlatokban. Először a felkarján egy foltban, amire az orvos azt mondta, gomba, adott rá gombásodás elleni krémet. Hiába mondtam, hogy épp allergia-szezon van, és akkortól látom rajta, hogy nekem szénanátha tüneteim lettek (szoptatott baba), nem volt érdekes, tuti, hogy gomba. Mondanom sem kell, hogy a krém csak rontott a helyzeten már az első használat után pirosabb lett, a második után ki is hólyagosodott. Így aztán nem is kentem ezzel a krémmel tovább, iszonyat csúnya lett így is. Két nap alatt viszont jelentkezett még két folt, a mellkasán. Miután semmilyen, mások által javasolt csodahidratáló nem használt, úgy gondoltam, szakorvosnak mutatom meg, így elmentünk a bőrgyógyászatra. A doktornő lelkiismeretesen megnézte, gyakorlatilag szinte azonnal mondta, hogy ekcéma-gyanús a történet, addigra a háta is tele volt apró pöttyöcske-szerűségekkel.

A hidratálás mellett felírt egy nagyon enyhe szteroidos krémet, csak a foltokra  felkiáltással, amit kiváltás után nappal kentem rá, hogy fokozatában lássam a bőre reakcióját. Két óra múlva a kezén lévő durva piros folt elkezdett halványulni, estére pedig szinte el is tűnt. Így aztán folytattam a kenegetést a szakorvos által előírt reggel-este kombóban csakis a foltokra, amik időnként előjönnek, majd elmúlnak, ez azóta is így van. Hol több, hol kevesebb, de sajnos állandó bőrtünet van. Arra a kérdésre, hogy kajától lehet-e, az volt a válasz, hogy nem valószínű, akkor a szájánál jött volna ki először, de azért megpróbálkozhatunk az ilyenkor szokásos alapkaják elhagyásával, mint a tej, mogyoró, csoki, de nem tartja valószínűnek, hogy ez okozná, sokkal inkább örökletes, épp az én szénanáthám miatt például. A hajszárítózástól ő is elzárkózott, a száraz bőrt ugyanis még jobban szárítja. Plusz miután fogzik, számítsak rá, hogy nem most lesz, amikor teljesen letisztul a bőre. Hát körülbelül ezzel engedett útnak, nagyjából erre is számítottam.

A négy hónapos kontrollon+oltáson elmondtam a gyerekorvosnak és a védőnőnek is, hogy a bőrét szakorvos kezeli, és egyelőre úgy tűnik,  a krém, amit adott, használ, legalábbis szinten tartjuk a problémát. Mindemellett megpróbálkoztunk az „elhagyom a tejet, mogyorót, stb.” dolgokkal is, de egyelőre semmi sem hozott több javulást, így most ugyanúgy eszem mindent, mint előtte (az eredmény ugyanaz, mint a különböző ételek tesztelési időszakában).  A doki nem mondott semmit, nem is írt fel semmit (úgy értem más krémet), tulajdonképpen reakció nélkül hagyta az elmondottakat, a gépbe viszont rögzítette. Ebből arra következtettem, hogy vette az adást, elfogadta, egyetért.

Ja, még egy érdekesség történt. A védőnő felírta a „védőnői jegyzetébe”, meg a kiskönyvbe, hogy a gyerek szopja az ujját (azt már nem írta mellé, hogy csak elalváshoz). Megkérdeztem, hogy ez miért fontos, hogy annak a gyereknek, aki cumizik, felírják, hogy cumizik? Azt mondta, nem, mert az természetes. Megkérdeztem, hogy az ujjszopás miért kevésbé természetes, erre nem jött válasz, azon kívül, hogy csak, mert. Értem.  Egy műanyag akármi szopogatása elfogadott, természetes dolog, szemben a gyerek saját ujjával. Félreértés ne essék, nem vagyok cumiellenes, ha a gyerek azt igényelné, azt kapná, de nem kéri, nem tudja használni, és nem is szereti, maximum játszik vele és eldobja. Csak nem értem, mitől természetesebb a cumi, mint az ujjszopás. Végül is nekem mindegy, csak furcsállom ezt a fajta megközelítést.

Folytatván a kontrollokkal. Az öt hónapos kontrollon a doki konkrétan nekem esett. Hogy a gyerek hajlatai pirosak, gombásak, a bőrét kezelni kéne, mert száraz és az is gombás, stb-stb. Hiába kezdtem el többször is a mondandóm, hogy a szakorvos kezeli, látta, van rá krém, és nem gomba, hanem ekcéma, és naponta kétszer hidratálóval is kenem, épp egy órája kentem be, a hajlatok meg egyáltalán nem pirosak, hanem tiszta bőrszínűek, egyszerűen belém fojtotta a szót, és nem hagyta elmondani, gyakorlatilag a tizedét sem a fent leírtaknak. (Amit el tudtam mondani, azt se fogta fel.) Azt viszont elmondta, hogy ír fel krémet, azzal kenjem, hidratálót is ír, azzal is kenjem, ne egyek tejet, mogyorót, stb. és egy hét múlva menjek vissza kontrollra. Értetlenül néztem a védőnőre, mert a doki ezzel ki is rohant. A védőnő elkezdte a kortesbeszédet, miszerint szegény orvosnak több száz betege van naponta, és hát elfelejt ezt-azt, ne sértődjek meg, ha már ötödször kérdezi meg, hogy szoptatott-e a baba. Kérdeztem, hogy akkor most mit csináljak a krémmel, azt mondta próbáljam meg ezt, és tegyem félre, amit a szakorvos adott, és menjek vissza kontrollra egy hét múlva.

Hmm. „Egész úton hazafelé azon gondolkodám,”  hogy most akkor mi is a helyzet?! Otthon összevetettem a felírt krémet azzal, amit először felírt az egy szem kicsi foltra, és ugyanaz volt. Annak ellenére, hogy akkor elmondtam neki, hogy az a krém hólyagossá tette az egyébként „csak” piros bőrét. Úgy döntöttem, ezt a krémet nem váltom ki újabb közel 2000 Ft-ért, minek, van még az előzőből is, és mint tudjuk, nem jó. Felhívtam a bőrgyógyász szakorvost, hogy megbeszéljem vele a további menetet. Ő azt mondta, ha lehet, mondjam meg az orvosnak, hogy ne kezeljék párhuzamosan a gyereket, mert így aztán nehéz lesz megmondani, mi használ és mi nem. Mivel én is ezen a véleményen voltam, mindamellett, hogy kikérem magamnak, hogy az én gyerekemen tesztelgessen mindenféle kencét, csak azért, mert nem figyel, főleg, hogy amit tukmál, az csak árt, ezért úgy döntöttem, megírom a védőnőnek az álláspontot, és nem nyitok további vitát a témában. A bőrét a bőrgyógyász kezelje és pont. Különben mi értelme a szakorvosnak, ha az általános orvos állandóan felülírja a szakvéleményt? Mondjuk jó lenne, ha ezt egymás között lemeccselnék, egy csomó kellemetlen helyzettől kímélhetnék meg a gyereket és a szülőt is.

Elgondolkodtam, hogy nagy kérés lenne-e részemről, ha megkérném az orvost, hogy ha már odarendel x hónapos kontrollokra egy babával, akkor szánjon rám két percet, nem többet, de kettőt mindenképp, hogy elmondhassam én is, hogy az én gyerekemmel mi a helyzet, és ne ad hoc módon kezelgesse? Szerintem nem, és már bánom is, hogy előzőleg nem szóltam rá erélyesebben, de azt gondoltam, nem jó, ha leugatom az orvost (pláne a gyerek előtt, pláne, hogy a másik szobában egy köhögő kislány várt rá), az a későbbiekben csak a gyereknek lesz rossz. Én már így is elvesztettem a bizalmam, fontolgatom, hogy orvost váltok. A kérdés csak az, hogy egy másik orvosnál vajon nem ugyanennyi beteg van naponta?! Valószínűleg de, így tulajdonképpen patthelyzet van azzal a kitétellel, hogy legközelebb nyomatékosítani fogom, hogy a szakorvos által kezelt területeket bízzuk a szakorvosra, nagyon szépen kérem.

herika