Még terhesség előtt kezdtelek benneteket olvasni. Azóta megvan az én két kis csöppségem. Ők programcsászárral születtek, úgy hogy úgy gondoltam, én is „tollat” ragadok. Elég sok rémtörténetet olvastam a programcsászárokról. Szerencsére nekem ezek mind ismeretlen dolgok. Kb. ilyeneket írtatok: programcsászár volt, mégsem tudtak rólam / szétrepedtem császár után / fájt műtét közben / szörnyű volt a lábadozás...
Én úgy szültem, hogy a picurok még nagyon nem akartak világra jönni, ebből adódóan számomra a fájások, minden ilyesmi ismeretlen. A műtét előtt kb. egy héttel tudtam már, hogy mikor jön el a nagy nap. De ami a lényeg, nemcsak én, hanem az aneszteziológus, gyerekorvos... mindenki várt a nagy napon.
Az érzéstelenítő egyáltalán nem fájt, műtét közben semmit nem éreztem. A műtét teljesen rendben zajlott, az aneszteziológus doktornő nagyon kedves volt, végig beszélgetett velem. Műtét után is teljesen komplikációmentes voltam. Reggel műtöttek, délután fel kellett kelnem (itt megjegyezném, hogy a szülésznő segített a zuhanyzásban, öltözködésben...), este megdicsértek a szülésznők, hogy mennyire ügyesen tudok már járni. Másnap egy picit rosszabb volt, mert elmúlt teljesen az érzéstelenítő hatása. De hát csak egy műtét volt, lábadozással.
Talán kórház- vagy orvosfüggő lenne, hogy mások negatív történeteket írtak?
Osono83
