Anna nem tudta, hogy a magzatvize folyt el a vécén, mert korábban senki nem mesélt neki ezekről a dolgokról. Egyedül kellett szülnie, akkoriban az apás szülés még nem volt szokás. Szülés közben nem engedték, hogy kimenjen a vécére, utána pedig kétszer is meg kellett katéterezni, ami igen nagy fájdalmakat okozott. Anna harmincöt évvel ezelőtti szülését meséli el. Te is megosztanád szülésed történetét? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre.

1977. május 13-ra voltam kiírva, de május 12-én, csütörtökön szültem meg a fiamat, aminek nagyon örültem, mert péntek tizenharmadika lett volna. Május 12-én reggel hatkor felébredtem, pisilni kellett mennem, amikor észrevettem, hogy a bugyim véres. Telefonáltam az orvosnak, aki mondta, hogy menjek be a kórházba. Ekkor még nem voltak fájásaim, és a magzatvíz sem ment el. Reggel hétre beértünk a Róbert Károly körúti kórházba. Akkor megvizsgált az orvos és mondta, hogy két és félujjnyira vagyok tágulva. Kérdeztem, hogy mennyi szükséges a szüléshez. Azt válaszolta, hogy ötujjnyi. A szülőszoba előtti kórházi folyosón ácsorogtunk, akkor már erős alhasi fájdalmaim voltak. Nem tudom, hogy hány percesek, de nagyon fájt, mint amikor erős menzeszes fájdalmai vannak az embernek.

Egyszer csak behívtak a szülőszobára, és megint megvizsgált a madám és beöntést is kaptam. Ekkor már háromnegyed 8 is elmúlt. Ki kellett mennem a vécére. Ki volt írva, hogy a vécét rendeltetés szerint kérjük használni. Nemigen értettem ezt, és nem mertem ráülni. Benyitott a nővér, és azt mondta, hogy nyugodtan ráülhetek. Közben éreztem egy pukkanást, folyadék távozott belőlem, én pedig nem tudtam akkor, hogy mi az, csak azt, hogy nem pisiltem. Senki, még az Anyám sem mondta, hogy ekkor távozik el a magzatvíz, pedig Ő két gyereket szült.

Egy idő után szóltak, hogy menjek ki, és bevittek a szülőágyra. Nagy nehezen felkászálódtam, nagyon magas volt. Utóbb tudtam meg, hogy műtőasztal volt, mert arra számítottak, hogy császározni kell. Külön kértem az orvost, ha lehet, ne műtsenek, mert természetes úton szeretném megszülni a fiamat. Azt válaszolta, hogy addig fog várni, amíg kettőnk élete nem forog veszélyben. Sűrűsödtek a fájások, magamra hagytak. Mellettem volt egy másik anyuka, aki a második gyerekét várta. Halkan nyöszörögtem a fájdalomtól. A másik anyuka hívta a nővért, aki be is jött, kesztyűt húzott, és megvizsgálta először a másik anyukát, majd ugyanazzal a kesztyűvel akart engem is megvizsgálni. Szólnom kellett neki, hogy azzal a másik nőt vizsgálta. Ekkor húzott másik kesztyűt.

Mindenre nagyon figyeltem, mert nagyon féltem. Elkezdtem lekászálódni a műtőasztalról, mert éreztem, hogy kakilni kell, amikor jött a nővér és kérdezte, hogy hova megyek. Mondtam, hogy hova, mire azt válaszolta, hogy szó sem lehet róla. Innen nem mehetek ki. Csináljak az asztalra. Nagyon szégyelltem magam. Ekkor már ötujjnyira tágultam, gyorsan megkeresték az orvost, aki amikor megjött, leteremtette a nővéreket, hogy nem vagyok még leborotválva. Na, akkor kapkodva rám öntöttek forró vizet, amire mondtam, hogy elhiszem, hogy sietnek, de ha lehet, ne kopasszanak meg. Aztán elkezdtek kikötözni az ágyhoz, ami tulajdonképpen egy fa priccs volt, s az alsó részén egy félkör alakú kivágás volt. Ide szíjazták le a lábamat térd alatt, közben a fenekem mindig lecsúszott. Volt valami, amibe kapaszkodni kellett, és ha megfogtam, akkor csúszott le a fenekem. Később rájöttek, hogy a karom rövid, és emiatt csúszok le, ha el akarom érni azt a valamit.

Kaptam injekciókat, és szóltak, hogy jelezzem, ha jönnek a tolófájások, amiről szintén nem tudtam, hogy mi az. Közben bejött egy csomó orvostanhallgató. Egyszer csak szólt az orvos, hogy tovább nem lehet várni, és nagy erővel elkezdtem nyomni. Becsuktam a szememet, és 75 fokban meggörbültem. Közben a gátat is átvágták. Megszületett a fiam, de nem sírt fel. Ekkor volt fél kilenc. Gyorsan vitték egy másik helyiségbe, én közben kérdeztem az orvost, hogy él-e a gyerek? Azt mondta, hogy igen, majd nemsokára hozták is a fiamat. Gyönyörű szép két kék szeme nézett a világba, szinte azt kérdezte, hogy hol vagyok? És az állát a két kis összekulcsolt kezecskéjére támasztotta. Aztán elvitték. Nem adták oda, mint mostanában. Sőt, egyedül voltam a szülőszobán, akkor nagyon örültem volna, ha valaki a családból mellettem lett volna, de akkor ez még nem volt szokás.

Aztán hozzám láttak, kinyomták a placentát, ami egy nagyon hosszú vékony valami volt. Meg is jegyezte az orvos, hogy ebben az asszonyban minden fordítva van. Ugyanis a méhem hátra hajlik, a placenta nem kerek volt, hanem hosszú, a gyerek pedig farfekvéses volt. Kezdetek óta farfekvéses volt, és azzal vigasztaltak, hogy majd befordul a szülésre. Sajnos nem fordult meg, pedig megpróbálták bennem is megfordítani. Nagyon fájdalmas volt a stoppolás, fél tízre lettem kész. Szülés után megkatétereztek, majd jött az orvos, megkérdezte a nővért, hogy mi az eredmény, s kiderült, hogy a pisit kiöntötték. Ekkor nagy fájdalmak közepette újból megkatétereztek. Ez ellen élesen tiltakoztam, de muszáj volt.

Kivittek a kórterembe. A férjem még vissza sem érkezett a munkahelyére, mikor a kollegái már tudták, hogy fia született. Délután 4-kor jött be hozzám, én odatámolyogtam hozzá és sírva fakadtam. Csak szombaton láttam viszont a fiamat, akkor hozták ki szoptatásra. Addig inkubátorban volt. Állítólag azért nem sírt fel rögtön a szülés után, mert sok magzatvizet nyelt. Nem nagyon értettem, mert ha elfolyt, akkor hogy nyelhetett magzatvizet? Nagyon sok tejem volt. Szinte mindig tejes lett a pólya, pedigegy bögrébe ment a másik ciciből a tej.

Csütörtökön szültem, de a fájdalomtól nem tudtam pisilni. Pedig többször szóltam a nővérnek, de nem adott semmit sem. Vasárnap szóltam az orvosnak, akkor kaptam valami gyógyszert, és megorrolt rám a nővér. Azt kérdezte, hogy miért nem állok a zuhany alá, és engedek meleg vizet a vesémre, és ott pisilek? Nagyon csodálkoztam, hogy ahol tusolok, oda pisiljek? Több probléma nem volt, kedden haza is mehettem. Nekem nagyon nagy élmény volt a szülés. Most a fiam májusban lesz 35éves és nagyon szeretem.

Anna