Első babámat vártam, eléggé féltem tőle már a terhességem eleje óta, mivel csípőficamos vagyok. Reménykedtem benne, hogy minden simán fog menni. Eljött a kiírt időpont: 2012. április 14. A szokásos rutin vizsgálatra mentem, CTG, vérnyomás, stb. A doki megvizsgált, közölte velem, hogy ma nem szülünk, még nem nyílt meg a méhszájam. Kicsit csalódottan mentem haza és nekiálltam a szokásos itthoni dolgaimnak: takarítás, rendrakás, miegymás. Közben sokfajta trükköt kipróbáltam, hátha megindul, de semmi nem történt, úgyhogy csak vártam.
2012. április 17-én reggel éreztem, hogy valami nincs rendben, mintha fájások lennének, de vártam vele, mert lehet, hogy csak jósló fájások, de végül kiderült, hogy mégsem. Mivel első terhességem, így nem bíztam a véletlenre (ha jósló, ha rendes fájások – én indulok a kórházba)és mondtam a páromnak és anyukámnak, hogy menjünk, mert ez nem vicc. Indulás a kórházba, fél 7-re be is értünk. A szokásos vizsgálat során kiderült, hogy nem tévedtem, beindult a folyamat. Adategyeztetés, beöntés és várás. Hát nem éreztem még ilyet, de néha azt hittem, hogy a falat kaparom a fájdalomtól. Szerencsére a párom végig velem volt, különben nem bírtam volna ki ezt egyedül.
Megérkezett az orvosom, burkot repesztett és onnantól vártuk az eseményeket. Az első fájdalomcsillapító után jobb volt, de az orvos közölte, hogy na, akkor egy kis oxitocint a hölgynek, hogy sűrűbbek legyenek a fájások, mert visszament 10 percesekre a fájdalomcsillapítótól. Egyre sűrűbben jöttek a fájások és már nagyon nem bírtam, szóltam mindenkinek, akinek tudtam, hogy nem bírom tovább, császározzanak meg!
Nyugtattak, mondták, hogy minden jól megy, szépen tágulok menni fog ez nekem! Én nem bíztam benne addig, amíg nem mondták, hogy na akkor kezdjünk el nyomni. 8 óra vajúdás és 4 nyomás után 13:37-kor megszületett a kisfiam! Szerencsémre, megúsztam a császározást, és már nem is bánom, de a gátmetszést nem sikerült megúsznom! Már nem bánom, hogy az orvosom és a szülésznő is biztatott, hogy menni fog a szülés nekem. Egy gyönyörű kisfiút szültem, aki 3200 grammal és 51 cm-rel jött világra. Minden simán ment, nem csalódtam a kórházban és az orvosban sem.
Krissy
