Az ember már kezd lehiggadni, a gyerek már nem csuklik össze a kezében, hallgat a nevére, jár, jó esetben beszél, még jobb esetben rendeltetésszerűen kezdi használni a vécét, szóval hátradőlünk hogy na jó, már egész emberformája van, egész józanul lehet vele tárgyalni, megkülönbözteti a kaját a játszótéri kuka tartalmától, aztán a kölyök perdül egyet, és kitalál egyik napról a másikra valamit, mondjuk, hogy nem vesz fel semmit, amin gomb van, vagy hajat mosni nem akar.
Kedves olvasó, ha ilyen szituációba kerülsz, megnyugodhatsz, anyák milliói ülnek tépelődve a fürdőkád szélén hozzád hasonlóan ugyanebben a pillanatban, a kádban az üvöltő gyerekkel, nem, nem a vízzel van baj, jól elvan a gumikacsákkal, két hete hatalmas talpasokat ugrált a strandon a kezedbe, közben lazán kiitta a fél medencét. De hajat mosni, azt nem. Igen, a miénk is ezt csinálta egy időben. Meg ahogy látom, mindenféle blogolvasó anya gyereke is. Meg sokan mások.
Szóval ha véletlenszerűen elkezdünk bolyongani a Google-találatok közt, mit ajánlanak a szituáció megoldására, van ugye elsőnek az elkerülő taktika. A gyereknek még nincsenek olyan hormonjai, amitől büdössé válunk mi, felnőttek elég hamar, nem is zsírosodik-koszolódik annyira a haja, illetve…egyszercsak becsődöl az elkerülő taktika, amikor a gyerek feje elöl lekváros, hátul sáros, és az egészet egy hete áztatja menetrendszerűen az augusztusi algával teli Kis-Dunában.
A másik elkerülő taktika leginkább fiúknál működik, a nullásgép a lekvártól vagy a homokozó tartalmától nem véd meg egészen, de valamit mégis segít. Fürtös-copfos, csajos kinézetet preferáló lánygyermeknél ez nem működik, a miénket is annak hallatára is kiverte a víz, hogy valamivel rövidebb legyen a lobonca.
Ne áltassuk magunkat, az okos rábeszélés nem működik. Sok minden más talán igen – a javaslatok közt szerepel a fürdés nagyon játékossá tétele (elterelni a figyelmét, jó hangulatba hozni a gyereket) vagy az „aktivitás” – válassza ki ő a sampont, a zuhany helyett irányíthassa ő a leöblítést valami edénnyel, legyen a kezében törülköző, amivel letörli a vizet az arcáról, ha kell, satöbbi. A mi csajunknál ezek is legfeljebb mérsékelt sikert értek el, az áttörést – az időfaktoron túl, mivel a legtöbb ilyen hülyeség egyszer csak elmúlik, csak győzzük kivárni – egy szélsőségesebb „aktivitás” trükk érte el.
Aki szerint nem egészséges a gyereknek a felnőtt fürdővizében áznia, az most forduljon el (nálunk ez nem volt téma, kétévesen volt ő már strandon és fürdött folyóban-tóban is), szóval anya beült a kölyök mellé, aki nagy gondosan megmosta előbb szülőanyja haját. A trükk az, hogy szigorúan tilos köpködni, látványosan vizet-habot szedni ki szemünkből-szánkból, tűrni kell mindent, mint Winnetou, rezzenetlen, esetleg mosolygós arccal, a foltkiszedő vegyszer meg a kutyasampon lehetőleg ne legyen a gyerek keze ügyében, mert még képes azokat a fejünkre kenni.
Ha szerencsénk van, a gyerek haja közben természetes módon vizes lesz, és csak a sampon meg a leöblítés hiányzik, a törülköző most is a keze ügyében lehet, hátha mégis a szemébe megy az a fránya víz és ezt észre is veszi (bezzeg a strandon meg vízipisztoly-csata közben, ott soha). A műsorszámot apával is elő lehet adni, amennyiben nem tök kopasz, általában a férfiak haja jobban bírja a tortúrát, és hamarabb is szárad.
Csak a plüssállatokat vagy a macskát ne, könyörgöm. A milkanyúl színű fürdővíz (a szín a plüss milkanyúlból oldódhat ki) nem biztos, hogy nem tartalmaz egy rakás allergiakeltő vegyszert, a vizes macska pedig isten tudja hogyan, de valahogy sokkal jobban karmol, mint a száraz.
Aztán tizenöt éves korában majd úgyis azzal küzdünk majd, hogy nem, fiam, nem kell naponta reggel-este mosni azt a hajat, vagy azért fogy annyira a sampon, mert azt iszod reggelire? Emlékszel még, mikor nem akartál hajat mosni?
Vakmacska
