Teagyáros apanapló apaság

A legtöbben, akik tudomást szereznek arról, hogy a negyedik gyermekünket várjuk, azt mondják, milyen bátrak vagyunk. Őszintén szólva én nem érzem, hogy olyan fene nagy bátorság kellene hozzá. Valahogy úgy van ez, mint a legtöbb dologgal az életben. Amikor az ember rálép egy útra, kétféleképpen állhat hozzá: pánikol, és állandóan azon morfondírozik, hogy mi lesz a jövőben, vagy elindul és élvezi az utazást…

Azt hiszem, mi a második csoportba tartozunk. Nem mondom ezzel azt, hogy nincsenek nehéz pillanatok vagy fárad el az ember, de mégis egy kaland az egész. Akármelyik gyerekemet nézem, mindegyik nélkül kevesebb lenne az életem.

Luca az örök zsizsegős, aki akkor is vidámságot és életet hoz az ember életébe, amikor mélyponton van, egyszerűen lepattannak róla a negatív dolgok. Nagyon remélem, hogy meg tudja őrizni ezt a tulajdonságát és a művészi hajlamait.

Marci a kötelesség és a mindig tettrekészség. Tavaly a karate maratonon, ahol a felnőttek tíz óra alatt 30.000 technikát hajtottak végre, az én ötéves fiam 12.000 technikát csinált végig, mert megígérte az edzőjének! Le a kalappal előtte!

Panni az akarat és a szív keveréke, kis szeretetgombóc, de átviszi, amit szeretne és nem felejti el még órákkal később sem.  

Barni természetesen a maga módján veszi ki a részét a család támogatásából, és már csak kétszer rendel el ébresztőt az éjszaka folyamán.

Ami mindannyiukban megvan, az a támogatás, amit a maguk szintjén adnak nekünk. Sokszor fordul elő, hogy a vállalkozásunk örömei, gondjai bekúsznak a mindennapi családi életünkbe. Higgyétek el, hogy a korukhoz képest nagy türelemmel viselik, és már most magukénak érzik a vállalkozásunkat. Amikor egy új teánknak keresünk nevet, velünk együtt ötletelnek, és valóban értékes tanácsokkal látnak el bennünket. Egy-egy beszélgetés alkalmával kiderül, mennyire fontos nekik és mennyire a magukénak érzik az teánkat. Nekünk ez minden pénzt megér, hiszen értük tesszük, az ő jövőjüket látjuk és értük építjük a vállalkozásunkat. Valóban sok erőt ad, amikor éjjel még azon dolgozunk, hogy egy szöveget hogyan írjunk meg, vagy bosszankodunk valamin.

Veszekedni nem szoktunk, mert mint minden rendes férj én is kialakítottam magamban azt a tulajdonságot, hogy szelektív legyen a hallásom. (Úgy veszem észre, ezt a képességet a gyerekek is hamar kifejlesztik magukban), ezért persze egy szót sem szólhatok, mivel én ugyanezt csinálom az anyjukkal. Évi szerint persze ezt a gyerekek tőlem örökölték, és jó lenne, ha nem járnék előttük ilyen példával.

Megjegyzem, jó lenne, ha nem piszkálna minden csip-csup aprósággal, mert pl. ki az, aki megjegyzi a férfiak közül az összes olyan ünnepet, névnapot, születésnapot, iskolai, óvodai eseményt amely valamilyen kötelezettséggel jár? Örülök, ha Évi születésnapját és az ennél sokkal fontosabb házassági évfordulót megjegyzem (mondjuk ez utóbbit ki tudja elfelejteni????). Szóval bárki beláthatja, hogy ez az önvédelmi mechanizmus teljesen reálisan alakul ki, mert ha a Star Wars legújabb részéről akarna beszélgetni, természetesen rögtön teljes koncentrációval találná szemben magát. Na, de hol van a manapság empátia és igazi érdeklődés ebben a cudar világban?!

Teagyáros

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?