Szeretném elmesélni a kálváriámat a magyar nőgyógyászattal a művi meddővé tételi műtéttel kapcsolatban.
Négy gyermekünk van, négy gyönyörű fiú.
Szüléseim:
- 2017., 3500 g kisfiú gyermek, vákuumos szüléssel
- 2019., 4200 g kisfiú gyermek, természetes szüléssel
- 2021., ikrek 2800 g és 2700 g és 50 cm kisfiúk, altatásos császármetszéssel.
Három gyermeket terveztünk a férjemmel, ám legnagyobb meglepetésre harmadik terhességre ikreink fogantak. Már a harmadik gyermek előtt is elhatároztuk, hogy végleges fogamzásgátlási megoldást szeretnénk. A művi meddővé tétel mellett döntöttünk.
Későn derült ki, hogy ikreket várunk. A 10-11. terhességi héten mentem terhességmegállapításra a helyi SZTK-ba. Szívhang rendben, ennyivel le voltam tudva egy 1 perces UH keretében. A 13.heti kötelező genetikai vizsgálatnál egy budapesti állami kórházban sokkoltak, hogy ikrek. Elmentem a nőgyógyászomhoz, akinél az első gyerekünk született és akit kb. 10 éve ismerek, endokrinológusként is kezel. Az ikrek előtt két hüvelyi szülésem volt. Ő nem vállalt ikrekkel.
Orvoskeresés következett. Mire a terhesgondozást végző magándokihoz jutottunk, 24 hetes terhes voltam, azt mondták, hogy az elkötéshez szükséges 2 nyilatkozatot a terhesség legelején meg kellett volna írni, nem jött volna ki a szülésig a szükséges 1 év. Ezért nem császár alatt kötöttek el. Altatásos sürgősségi császár lett végül a babák rossz fekvése miatt (haránt és faros), amúgy végig természetes szülésre készültünk. Szülés után a 6 hetes kontrollon adtam le az első szándéknyilatkozatomat a klinikának, az igazgaztónak címzett levélben, hogy meddővé tételt kérvényezek.
Mivel szoptattam még, ekkor új fogamzásgátlót írtak fel, amely teljesen felborított hormonálisan. 3 hónap után ezt abbahagytam, elkezdtem másik gyógyszert. Válaszlevél érkezett az igazgatótól. Kereken 6 hónap múlva megtörtént a második nyilatkozattétel, ezt a magán nőgyógyászom intézte, aki az ikres terhesgondozást elvállalta. Igazi nyilatkozatom se volt melyet aláírhattam volna, egyszerűen csak ráírta a kezelőlapra, hogy "szándékát a műtétre továbbra is fenntartja". Ezidáig részleteket nem említett senki, pl. hogy a műtét mindenképp térítésköteles.
Az 1 év letelte után októberben rákszűrésre mentem ahhoz az orvoshoz, akinél az első gyermekünk született, aki az ikrekkel nem vállalt. Az ikres terhességemet gondozó doktornő időközben nem vállalt betegeket, ugyanis ő is babázni ment.
Az első nőgyógyászom sem tudott választ adni a kérdéseimre, az ambuláns lapra ráírta, hogy "anyagcsere betegségeimből kifolyólag kérnénk a műtét mielőbbi elvégzését, nem szerencsés hosszútávon fogamzásgátlót szednem." Ő azt tanácsolta, érdeklődjek annál az orvosnál, akinél az egész procedúrát elindítottam, vagyis az ikreket kezelő orvosnőnél. Neki emailt írtam, melyre azt válaszolta, hogy nem fog keresni senki (naivan felmerült bennem, hogy az 1 év után esetleg ők keresnek fel műtéti időponttal), menjek be a kórház nőgyógyászati ambulanciájára betegbemutatásra, és ott kapok műtéti időpontot. Innentől kezdődött a kanosszajárásom.
A betegbemutatáskor az igazgató úrra vártam reggel fél 8-tól du. fél 2-ig. Végül vele nem is találkoztam, hanem egy fiatal férfi nőgyógyász vett kezelésbe. Ő közölte, hogy kizárólag költségtérítéses szolgálatatás keretében tudják elvégezni ezt a műtétet (250.000Ft), hacsak nem hozok pszichiátertől vagy hematológustól igazolást. A doktor úr először pszichológust említett, ezért megkerestem egymástól függetlenül 2 magán pszichológust, ám ők azt közölték, ilyesmiről nem hallottak. A meddővé tétel nem az ő hatáskörük. Kérték, hogy a nőgyógyász adja írásba, hogy mit szeretne pontosan, mert nem egyértelmű.
A doktor úr azt mondta, nem írhat semmit, én kérvényeztem a műtétet és nekem kell a „pszichológus nyakára járni”. Szó szerint ezt mondta. Végül kiderült, hogy pszichiáter szükséges (megint be kellett mennem személyesen, mert nem volt elérhető senki), nem pedig pszichológus. Elmentem magánúton egy pszichiáterhez, aki megírta az igazolást, ám a nőgyógyász ezt nem fogadta el. Ugyanezt mondta a pszichiáter, amit előtte a pszichológusok, hogy írja le mit kér, mert ő többet pszichiáterként nem írhat, a mentális állapotom, amely a szakterülete, rendben van. Kicsit csodálkoztam, hogy biztos nem most hallottak először meddővé tételi kérvényről, mégse tudják mit kell írniuk? Amennyiben ezen felül szükség van valamire, az belgyógyász vagy nőgyógyász témaköre. A nőgyógyászok hajlamosak mindent ráfogni a pszichiáterekre, azt mondta. Hatalmas a káosz a rendszerben szerinte is.
Elő voltam jegyezve 2022. 12. 01.-re műtétre. A nőgyógyász napokig nem válaszolt emailre. Műtétet megelőző napon azt írta emailben, hogy igazából 2 pszichiáteri véleményre van szükség. Ekkor telt be nálam a pohár, hogy ezt korábban nem tudta volna említeni???Az első találkozásunkkor mindenről tájékoztatni kellett volna. Betegjogi képviselőhöz fordultunk és kértük, vegye át az esetemet másik kompetens orvos, és elhalaszttattam a műtétet 2023 január 19-re. Illetve jogásszal is konzultáltam, hogy tényleg így van-e, a bolondját járatja velem a nőgyógyász.
A jogász szerint a doki keverte az abortusztörvénnyel, ahol valóban 2 független szakvélemény szükséges. A betegjogi képviselő ígérte, hogy lesz egy személyes találkozónk januárban a kórházigazgatóval, ahol megbeszéljük a feltételeinket, írjuk össze, hogy mit szeretnénk elérni. Mivel időhúzást éreztünk és mindenbe belekötöttek, ez esetben kompenzációt szerettünk volna elérni, pl. hogy TB alapon végezzék el a műtétet. Erről szólt volna a találkozó. Mélységesen fel voltunk háborodva az elven, amit mondtak és ahogy kezelték ezt az egész helyzetet. Nulla tájékoztatás, az orvosok nem elérhetők, az embert magára hagyják a problémájával, illetve az úgynevezett szakemberek nem tudnak semmit erről a műtétről.
A női sterilizációs műtét sötét ló a nőgyógyászok számára Magyarországon! Kérdeztem 3 nőgyógyászt, 2 pszichológust, 1 pszichiátert, 1 aneszteziológust, 1 háziorvost, 1 védőnőt, 1 családsegítő szakembert és nővérszobán dolgozókat. Valamennyi ugyanazt mondta: 3 gyerek, vagy betöltött 40 év és 2 nyilatkozat szükséges törvényileg és ők úgy tudják, utána kérvényezhető a műtét és úgy tudják, ha ezek megvannak, ingyenes a műtét. Ennek ellenére, ahol lehet, belém kötött a nőgyógyász. A kórház minden kijelentéséből az sugárzott, hogy az a lényeg, hogy fizessünk…nem is keveset.
Ugyanis októberben azt mondta az orvos, hogy ha fizetünk, nem szükséges pszichiáteri igazolás, szerződést kötünk a kórházzal és kész is. Az hogy térítéses vagy sem egy beavatkozás, az nekik csupán egy kódszám különbség egy papíron 1-2 éves jogi szabályzatban, melyet a jogászunk előásott, 80-100 ezer Ft szerepelt kérhető összegként. Kértük, mutassanak szabályt, paragrafust, miért kerül ennyibe náluk, ugyanis közben megkerestem az összes budapesti magánkórházat, hogy végeznek-e ilyesmit és mennyibe kerül. Ott kezdődik, hogy minimálisan kevés helyen lehet meddővé tételt kérni, sorra jöttek vissza az emailek, hogy náluk nem kérhető. Egy vidéki klinikáról készségesen visszajeleztek, hogy náluk 219 ezer Ft. Ha előre tudjuk, hogy semmiképp nem lehet TB alapon elintézni, akkor gyűjtjük a pénzt és azonnal magánkórházban műttetem meg magam. Egy budapesti klinika válaszolt hogy elvégzik, de ott nagyon drága lett volna, annyi pénzünk nincs erre.
Az állami kórháztól, mellyel ez az egész cirkuszom volt, kértünk részletes árkalkulációt is, mert említést tettek még valamilyen egyéb kórházi költségről, ami szerintük „nem számottevő összeg”. Ezt végképp nem értettem mi is lehet. Állami kórház, elvárják, hogy fizetős beteg legyek, de semmilyen külön bánásmódot nem kértem volna. Ugyanabban a koszos szobában lettem volna 3-5 másik hölggyel egy lepukkant kórteremben, mint bármilyen beavatkozás után (második fiamat ebben a kórházban szültem, ismertem a "szuper" állami körülményeket). Jogszabály, tájékoztatás, illetve szerződés hiányában ezt az egészet nem tartjuk helyénvalónak, amit velem műveltek hónapokon át.
A jogász ismerős azt mondta, nincs rendjén, hogy műtét napján akartak aláiratni egy szerződést, amit idegesen nincs is idő átnézni. Semmit ne írjunk alá és ne fizessünk, mert szerinte jogosan fordultunk betegjogi segítséghez. Vagy küldjenek át előre mindent, vagy fektessenek be előző nap, hogy legyen idő átnézni az apróbetűs részeket is. Tőlünk elvárnak mindent, a kórház viszont semmit nem teljesít. Elmulasztották az árkalkulációt vagy bármilyen szerződést is elküldeni többszöri kérés ellenére. Szerettünk volna kompenzációt kérni a sorozatos félretájékoztatás és műtét tologatása miatt, hogy méltányossági alapon végezzék el TB alapon. A betegjogi képviselő ünnepek környékén nem érte el az igazgatót, ezért megadtak egy igazgatóhelyettes nőgyógyász elérhetőségét, hogy vegye át az ügyemet. Ezt az új doktort nem lehetett semmilyen módon elérni, december közepe óta nem válaszolt az e-mailemre sem, amelyben időpontot kértem erre az említett személyes megbeszélésre. Mivel nem történt találkozó, ezért a januári időpontomat is töröltettem, nem voltam hajlandó vizsgálatra vagy műtétre menni, amíg a feltételeket és az anyagi vonzatot nem tisztáztuk, ahogy ígérték!
Ezután nem történt semmi, a betegjogi képviselő is annyit írt, sajnálja, hogy nem jutok előrébb, próbáljam meg másik kórházban elvégeztetni a műtétet és megadta több kórház betegjogi képviselőinek elérhetőségét. Hát nem sokat segített ő sem, gondoltuk egy személyes találkozót csak el tud intézni, de mégsem. Így másik kórházhoz fordultam. Többen ajánlottak egy másik budapesti intézményt, ahol állítólag TB alapon biztosan elvégzik a műtétet, mivel országos kórház, és nem szórakoznak az emberrel, amennyiben rendelkezik a 2 nyilatkozattal, 3 gyermekkel vagy betöltött 40 évvel, ami törvény szerint a műtét feltétele.
Befáradtam egy napon, amikor épp volt segítségem a gyerekekkel. Sajnos rossz orvost fogtam ki aznap. Egy begyepesedett öreg orvos fogadott. Mindenáron le akart beszélni a műtétről. „Köttesse el magát a férj”. Nem mondtam neki, hogy ő is fogja, épp a találkozónk másnapján volt a vasektomiája. Ugyanis a 2 korábban említett nőgyógyász azt tanácsolta, nem feltétlenül elég ha az egyik fél elköttetni magát, egyre gyakoribb, hogy a műtét után évekkel regenerálódik a petevezeték. Férjemnek még az urológus is ezt mondta! Ezért velem egyidőben a férjem is elkezdte intézni a vasektómiát. Érdekes módon a férfi oldal semmilyen nehézségbe nem ütközik! Ezt sem tartom igazságosnak. Őt mindenről jóelőre tájékoztatták, beleértve az árat is (90 ezret mondtak tavaly, ami végül 110 ezer Ft lett).
Semmi felesleges kör, előző nap befeküdt, minden vizsgálatot akkor elvégeztek, semmi lebeszélési kísérlet, emberséges hozzáállás és tájékoztatás volt, 100% pozitív élmény neki az orvosok hozzáállása.
Az idős doki hormonális spirált ajánlott nekem. Hormonbeteg vagyok, nevettem magamban, hogy ezt komolyan mondja? Ez kb. csöbörből vödörbe eset. "De az másmilyen hormon, mint a tablettában van" válaszolta. Köszönöm, nem érdekel. "Megszünteti a cikluszavart"... ami nincs amúgy. „Pajzsmirigyes vagyok, biztos van”. Tipikusan az a doki, akivel nem lehet beszélni, mert kizárólag az a jó, amit ő mond. 1 leletet nem kért, semmit, csak duma, szentbeszéd. Borzasztóan felidegesített. Jön a statisztikával, hogy "látja kedves, a férfi sterilizálás 0.1 %. A nőé 0.2. A spirál 0.5, tehát az egyik leghatékonyabb". Annyira hatékony, hogy sok nem kívánt terhesség van mellette, mondom neki...ha már valami, akkor hormonmentes spirál, de annak számomra gyenge a hatásfoka, orosz rulettezni nem szeretnénk.
Semmilyen méhen belüli eszközt nem vagyok hajlandó feltetetni, az óvszert nem tartom évtizedekig házasságban megfelelőnek, az összes többiben meg nem bízom!!! Ergo marad az elkötés, ami egyszeri beavatkozás. 4 gyerek után nekem 100% biztos módszer kell és ismereteim szerint kizárólag a petevezeték eltávolítással járó sterilizációs eljárás adhatja meg ezt. A sima elkötés sem elegendő.
Csak az ismeretségi körömben 3 nő is van, akik elkötés után X évvel teherbe estek, mert összenőtt a petevezeték. 100% módszer kell, szeretném az abortuszt is elkerülni. A doki hivatkozott arra, hogy 50 éves praxisa alatt 1 spirálos terhessége volt, de az lecsúszott. Másfél éve eldöntöttük! Ki foglalkozik az én jogaimmal, akaratommal, egészségemmel? Most már odáig jutottam, hogy feminista és emberjogi szervezethez fogok fordulni, ha itt is elutasítanak. „35 éves, fiatal maga”, mondja a doki. „És ha jön új szerelem?” Nem jön. 35 év felett nem szülök, ezt hadd döntsem már el én! Ne akarjon belelátni az életembe, hogy mi jó nekem szerinte. Most lát először és rákényszerít valamire, ami az ő rákfenéje...
Biztos boldog-bódogtalannak azt a spirált javasolja, és kap juttatást, mert reklámozza valaki termékét. Ez is olyan dolog, amit személyre szabottan kéne kezelni, mint egy fogyókúrát. Nem lehet mindenkinek ugyanazt a diétát felírni. Mi van akkor, ha hármasban élünk nyitott kapcsolatban 2 férfivel? Kérdezem. Mindkettő köttesse el magát? Jogom van a testi-lelki egészséghez és ezzel a tortúrával ezt megakadályozzák!
Amúgy a lombik még működhet, ha a petefészek megvan, és az új szerelem nem feltétlen egyenlő a gyerekkel, válaszoltam neki. 100% nem akarok többet szülni, semmiképp sem fogom meggondolni magam. 35 év volt a felső határom a babavállalásnak, a férjemnél ez az életkor a 40 év volt, ezt mindketten teljesítettük. Mindegyik terhességem alatt terhességi cukros voltam, az ikrek után sokáig rakoncátlankodtak.
Úgy érzem, ez a szervezet jelzése, hogy elég volt. Nem szeretném, ha újabb terhességgel ez tartós cukorbetegséggé alakulna.
Mindhárom szülés esetén a kiírtnál korábban születtek a gyerekek, koraszülésgyanús és veszélyeztetett terhes voltam minden alkalommal. Egyetlen más fogamzásgátló módszer sem ad teljes biztonságot, azaz 100%-ot nem kívánt terhesség ellen. Ezért választom a sterilizációt petevezeték eltávolítással, ami egyszeri és végleges eljárás. A ciklust nem zavarja, nincs korai menopauza. Tökéletes számomra. 35 éves vagyok, egyáltalán nem fiatal. Tudom, hogy ”divat” ma minél később szülni, de szerintem nem ez a természetes út. Nem hiába van a nők esetében korhoz kötve a gyerekvállalás. Minél később vállalok gyereket, annál valószínűbb rám és a gyerekre is nézve, hogy komplikáció adódik. Ezt korábbi nőgyógyászaim is kihangsúlyozták.
A kórházi nőgyógyász, aki októberben belém kötött, azon lovagolt, hogy csak akkor térítésmentes a műtét, ha olyan életre veszélyes egészségügyi körülmény van, ami az én életemet fenyegetni újabb terhesség és szülés során, vagy a magzat biztosan beteg lenne. Ilyen körülmény nincs. Ám szüléskor bármikor adódhat probléma, vérveszteség, érhet egy stroke, trombózis stb. Kockázata mindennek van, idővel egyre nagyobb.
A törvényben nincs részletezve, hogy milyen életveszélyes helyzetre gondolnak. Mert bármi lehet az, illetve az orvosok szerint nem az. Tehát szubjektív az elbírálás, és ez nincs rendjén. Legyen paragrafusba iktatva, hogy ilyen-olyan rendellenesség esetén. Kb. 20 ember szenved ilyesmiben, tehát gyakorlatilag nem végzik el TB alapon sehol a sterilizálást. Ami szerintem nincs rendjén. Túl sok a kiskapu a törvényben az orvosok számára. Állítólag 2013 óta ez a törvény van. Senki nem tűnt fel, hogy nem egyértelmű?
Vagy sajnos mindenki annyiban hagyja. Én igyekszem minél több helyre eljuttatni a történetemet, mert hogyha már 1 követ megmozdítok a lavinában, már segíthetek több hasonló cipőben járó nőnek. Amikor 2019-ben a másodika gyermekemmel terhesség megállapításra mentem a szakrendelőbe, az ott kezelő orvos azt mondta, felelőtlen vagyok, amiért ilyen betegségek ellenére második babát vállalunk. Meglévő anyagcsere és hormonbetegségeim miatt is indokolt a mielőbbi sterilizáció. Az ikerszülés után kötényhasam alakult ki, 4-5 ujjnyira szétnyílt a hasizmom, helyreállító műtétek előtt állok, melyek önköltségesek lesznek (hasplasztika).
Még azzal is bepróbálkozott az orvos, ami szerintem már mindennek a legalja, hogy ha „baleset ér minket és odavész az összes gyerek, akkor mi lesz?”
Na mondom neki, ezt hagyja abba, ennek minimális esélye van. Ha meghal a férjem, tőle úgyse lehet gyerekem. Más férfitől meg lombik útján még lehet, lebeszélni semmiképp nem tud…
Jelenleg hormonos fogamzásgátlót szedek, mely panaszokat okoz, és teljes hormonális zavar áll fenn a szervezetemben, ezért szeretném a gyógyszert mielőbb abbahagyni, ami csak műtét után lehetséges. A férfi sterilizáció sem hoz azonnali eredményt, a teljes sperma kiürülés több hónapig tart. A nő fogamzóképtelenség műtéttől kezdve azonnali, ezért lett volna jó, ha én kerülök előbb műtőasztalra és letehetem a gyógyszert. Minden elkezdett hónap egy kínszenvedés. A szedett hormonok miatt időzített bombának éreztem magam. Mielőbbi műtétet szerettem volna, hogy végre elkezdhessem a fogamzásgátló utáni hormonális helyreállítást. A fogamzásgátló hatása a gyermekeim ellátásában és nevelésében is már megnyilvánul, továbbá a mindennapokban is nehézségeket okoz, ami a családi életre is rányomja a bélyegét. Gyakorlatilag életminőség romlást okoz számomra és a családomra nézve is.
A fogamzásgátló az alábbi tüneteket okozza: nagyfokú ingerlékenység, türelmetlenség, hangulatingadozások, libidócsökkenés, hőhullámok, izzadás, gyakori fejfájás, bőrproblémák. Bizonyítottan növeli egyes daganatos betegségek valószínűségét, melyet szeretnék elkerülni. Azért gyanakszom arra, hogy a gyógyszer okozza a problémáimat, mert egyértelműen a hónap ugyanazon szakaszán jelentkeznek nálam a tünetek.
Komoly alapokra helyezve hoztam meg ezt a végleges fogamzásgátlási döntést! Hatalmas mennyiségű anyagi terhet ró ránk ennyi gyerek ill. a testi épségem/egészségem helyreállítása és fenntartása is. Nemrég költöztünk kertes házba és 4 gyerekkel máris teljesen kinőttük. Kénytelenek voltunk 7 személyes autót venni. Én jó ideje nem kapok 4 órás home office munkát, 1 keresetből élünk hatan. A GYES semmire nem elég, ezért sem volt mindegy, hogy TB alapon csinálják meg a műtétet, vagy sem. Most már szeretnék a szülések utáni regenerációra és hormonális helyreállításra koncentrálni menopauzáig. További 30 évig egészségesnek kell maradnom, hogy a 4 fiút felneveljük. Jogom van a testi-lelki egészséghez, amit a folytonos félretájékoztatással és tologatással megtagadtak. Rettentő megalázónak éreztem, amiért úton-útfélen azt kellett bizonyítanom és százszor elmondanom, hogy miért nem akarunk több gyereket és miért az elkötés az egyedüli lehetőség. Az október óta tartó kálvária borzasztó rossz hatással volt a fogamzásgátló mellékhatásai miatt az amúgy sem stabil mentális állapotomra.
Az orvosok Magyarországon úgy kezelik a nőket, mintha döntésképtelen inkubátorok lennének, akinek a szülés a dolga és befogja a száját. Sajnos sokan szembe szállni se mernek, mert úgyis az orvos tudja jobban. Papíron ez a beavatkozás végleges. Amúgy nem az. Férfiaknál is létezik helyreállító műtét, nőknél meg lombikprogram. Úgyhogy egyáltalán nem értem a magyar orvosok részéről történő állandó akadékoskodó és negatív magatartást. A 4 gyerek is épp elég, nem volt betervezve. Produkáltam „az államnak” 4 gyereket, most már legyen elég.
Az összes korábbi nőgyógyászom kihangsúlyozta, hogy ne húzzam el a babavállalást, időben szüljek, mert egészségesebb nem leszek, a betegségeimből kifolyólag a kor előrehaladtával egyre több komplikáció adódhat mind a terhesség mind a szülés során és fel is kell a gyerekeket nevelni. Hormonbeteg vagyok, fokozott kockázattal, alkatomból kifolyólag állandóan azt hallgattam, a trombózisveszély is magasabb. Nem szeretnék egy meg nem adott engedély miatt abortuszt átélni, mert az 5. baba sajnos biztosan az lenne már. Végül ez az akadékoskodó orvos az érvelésem után feladta a lebeszélést és adott egy nevet, másnap fáradjak be, aznap rendel az a nőgyógyász, aki a kórházukban a sterilizálást végzi és vele beszéljek.
Másnap bementem. Végre egy normális hozzáállású orvoshoz jutottam. Annyit kérdezett csupán, hogy megvan minden törvény szerinti feltételem? Megvan. 4 gyerek, 2 nyilatkozat, pszichiáteri és endokrinológia igazolás is van. Az asszisztens belekötött volna, hogy problémás eset, másik kórház, betegjogis stb., de a doktor úr mondta, jegyezze elő műtétre. Végre február közepén véget ér egy a hosszú rémálom és laparoszkópos petevezeték eltávolítással megműtenek. Még kérdezte is, hogy "a másik kórház mit variált ennyit?" Mondom, ezt én is szeretném tudni, pénzéhes társaság... Mikor kérdeztem a műtét anyagi vonzatát, azt felelte, „Tb alapon, önnek ez jár”. Én is úgy tudtam, ezért nem hagyom annyiban. 1 napos sebészeti műtét lesz, valószínű műtét napján este haza is mehetek. Teljes tájékoztatást és férjem által aláirandó nyilatkozatot is kaptam végre. Egy kézzel írt papírt kellett még írnom az indokaimról, hogy miért kérem a műtétet, és csatoltam a másik kórházból származó leleteket, leveleket és előzményeket.
2021 szeptemberében indult a történetem. Végre révbe értem. Úgy érzem magam, mint aki háborút nyert az orvosokkal szemben. Valóban igaz a mondás, hogy egy nő két dologért tesz meg mindent: azért hogy legyen gyereke és azért hogy ne legyen. Mi mindkét oldalt megjártuk.
Véleményem szerint a művi meddővé tételről szóló törvényt sürgősen át kéne nézni és pontosításokat végrehajtani.
Beleírni konkrétan, kiknek végzik TB alapon és milyen szakorvosoktól várnak igazolásokat, mert így, hogy ezek nincsenek lefektetve, az orvosok hasraütésszerűen kezelik és félretájékoztatnak (eszembe jutott az is, hogy ez szándékos, hátha meggondolom magam).
Az esetem nem egyedi. Az interneten sok nővel ismerkedtem, akik ugyanezt tapasztalták, hogy az orvosok egyszerűen megtagadják a műtét elvégzését, még akkor is ha pl. a 3 gyerek megvan, de mondjuk csupán 29 éves az anyuka. Valaki nem tudhatja le korán a gyerekvállalást? Nem hozhat felelősségteljes végleges döntést? Megfelel, műtsék meg! Külföldön teljesen más a szabályzat. Felmerült, hogy Szlovákiában kéne megcsináltatni a műtétet, ám nem tudjuk összehangolni a logisztikát, hova tegyük a 4 gyereket, férjem kell fuvarnak, nekem nincs jogsim, ki tudja, hogy leszek utána, család 4 gyereket egyszerre nem vállal, külön programok a gyereknek, hazahozni és vinni oviból stb stb. Nehezebb megszervezni ezt, mint hinnénk. Csak budapesti kórház jöhet szóba, ahonnan akár magam is hazamehetek.
Mivel a műtéthez vezető minden lépésemnél falba ütköztem, felmerült bennem, hogy az orvosok ezt szándékosan teszik és felsőbb utasítás, hogy foggal-körömmel ellenezzék a női meddővé tételt mindenkinél. Az orvosokat és az illetékes szakembereket pedig oktatni kéne a jogszabályi háttérről, mert homályos folt ez a magyar egészségügyben. Ennek oka az lehet, hogy császár alatt "szokták" elvégezni. Külön csak elkötést kevesen kérnek, ezért nem tudják mi a teendő, orvosilag nem is kihívás, csak nyűg a nőgyógyászok számára. A nőgyógyászok emberi hozzáállása egy újabb lapra tartozik. Az ezt a beavatkozást övező hatalmas orvosi ellenállást és az azon anyák megalázását is be kéne szüntetni, akik ezt a felelősségteljes műtétet szeretnék vállalni.
E.
