Fogadjátok szeretettel új terhesnapló-szerzőnket, Itoshii-t.

29 éves vagyok, de valahogy gyerekkorom óta vágyam, hogy anyuka legyek. Több száz játékbabám volt. Mindegyiknek volt neve, és mindet szerettem.

Miután megismertem a férjemet, viszonylag hamar megbeszéltük, hogy mostantól akkor jöhet a baba. Ez körülbelül négy éve történt… Azóta összeházasodtunk, vettünk egy kis kertes házat, de még nem sikerült kétcsíkosra pisilnem egy tesztet sem. Némelyik mélypontomon próbáltam megszámolni, hogy hány hónapban ért eddig csalódás, de szerencsére most már nem szenvedtetem magam.

A nőnap utáni szombaton, egy hét dilemmázás után végre rászántam magam, hogy elvégezzek egy tesztet. Vettem egy nagyon olcsót és egy nagyon drágát, amit iszonyúan dicsértek különböző fórumokon. Annyira megszoktam, hogy sikertelen a teszt, hogy nem akartam elhasználni a különlegeset, úgyhogy egy hagyományosat próbáltam ki. Hamar megjelent az első csík, én vártam még egy kicsit, de valószínűleg nem három percet, aztán szokás szerint kivágtam a kukába, és visszafeküdtem a férjem mellé.

Amikor később felkeltem reggelit csinálni, megláttam, hogy az az egy csík társra lelt, és már ketten láthatók a teszten. Gondoltam, hogy ez azért több, mint érdekes, de nem akartam neki jelentőséget tulajdonítani, mert hivatalosan a teszt eredménye 10 perc után érvénytelen. Úgyhogy szorgosan inni kezdtem, amíg a férjem a kertben szerelte az autót, aztán újra meglátogattam a mosdót. Ez a teszt már sokkal inkább az én idegrendszeremnek való, mert egy homokóra jelenik meg rajta elsőre, ami később egy hatalmas pozitív jellé és a fogantatás idejét mutató „2-3” hétté változott!

Bár régebben elterveztem, hogy milyen szépen, különlegesen, és előre megfontoltam közlöm majd a hírt a férjemmel, most ziláltan, bömbölve-nevetve kirontottam a fürdőből, és magammal rángattam őt a kertből a házba. Természetesen halálra rémült, hogy nekem mi bajom lehet, és ki bánthatott, úgyhogy gyorsan megpusziltam, és büszkén mutattam a fürdőben a tesztet, aztán együtt örömködtünk tovább.

Megállapodtunk, hogy elmeséljük a babát anyukámnak, de egyébként még titokban tartjuk. Meg is beszéltem vele egy ártatlannak tűnő találkozót estére, de út közben összefutottunk két kedves ismerősünkkel, és annyira elbeszéltük az időt, hogy mire anyukám házához értünk, ő már nagy boldogan a kádban ázott, és nem akart kijönni onnan. Csalódottan hazamentünk, és megbeszéltük, hogy akkor másnap délelőtt mesélünk neki, mielőtt megérkezik hozzá ebédre a két testvérem. Természetesen reggel se sikerült elérnünk őt, úgyhogy lemondtunk erről. Én maradtam ebédre, a férjem meg hazament. Egy kicsit azért gyanús volt, hogy miért jelent meg minden ok nélkül két testvérem is, de gondoltam, ilyen véletlen egybeesés azért nem lehet, hogy mindhárman azonos hírt szeretnénk közölni, hiába volt anyukámnak az a megérzése, hogy nagyjából egyszerre születik három unokája.

Ettünk, beszélgettünk, kirakóztunk, nem történt semmi különös bejelentés. Aztán a nővérem és a barátja ajándékoztak egy puzzle-t anyukámnak. Egy nagymama felirat eléggé szemet szúrt nekem az egyik darabkán, úgyhogy kislisszoltam, és izgatottan felhívtam a férjemet, hogy mégiscsak jöjjön át, és meséljük el a jó hírt, mert a nővérem is babát vár.

Kb. fél óra elteltével anyukámnak is leesett a tantusz (mint utóbb kiderült, ő is látta az árulkodó szót, csak ő már nagymama, úgyhogy nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget), és lelkesen beszélgettünk a babáról és a várandósságról. Az örömöt kicsit késleltette, hogy mindenki tudta, hogy én mennyire szeretnék babát, és milyen rég óta, de nem reagáltam elkeseredetten, úgyhogy szerencsére nem szabtam hosszan gátat a boldogságnak. Aztán beállított a férjem egy doboz nőnapi csokival. Anyukám megjegyezte, hogy ez nyitva van, majd levette a tetejét, és körbe kínálta. (A közepében diszkréten elrejtettük a terhességi tesztet, de egy nagy fehér műanyag annyira nem bújik el kis aranyszínű korongok mellett… Gondoltuk mi…) A testvéreim elkezdtek iszonyúan nevetni, anyukám pedig zavartan kínálgatott tovább, majd megkérdezte, hogy

„Ez mi a franc?”

- és szétnyitotta a tesztet. Merthogy ő ilyet még nem látott, hogy pluszjel van rajta. Aztán persze ő is megértette, és együtt örültünk, hogy októberben és novemberben is tovább bővül a család. Ezek után persze várakozva néztünk a bátyámra, hogy ő is szeretne-e közölni valamit, de ő nem hozott meglepit…

Itoshii

Másik terhesnaplónkat Vemhes Tevelány írja, itt található a legfrissebb bejegyzése>>>

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>