Egy korábbi cikkünkben a gyermekkorban előforduló figyelemhiányos hiperaktivitásról, az ADHD tüneteiről kérdeztük a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet gyógypedagógus, pszichopedagógus szakemberét, Herczeg Ildikót. Ebben a cikkben azzal foglalkozunk, hová fordulhat a szülő, mit tehet a pedagógus, hogyan tud beilleszkedni az ADHD-s gyermek az osztályközösségbe.
Mit tehet a pedagógus?
Ha ADHD-s gyermek kerül az osztályba, az első és legfontosabb az elfogadás – hangsúlyozza Herczeg Ildikó. Nagy kapaszkodó a gyermek számára, ha előre megbeszélt napirendet állítunk fel, előre letisztázott szabályokkal, keretekkel. Nélkülözhetetlen az állandó visszajelzés, a pozitív megerősítés.
Adjunk egyértelmű, egyszerű, világos utasításokat, különben elveszik a gyermek a részletekben, és biztassuk, segítsük megtalálni azt a tevékenységet, amiben sikerélménye lehet. Mivel a figyelem megtartása nehézséget jelent számukra, ültessük őket lehetőleg az első padokba, próbáljuk kizárni a legtöbb külső ingert, szemkontaktust alkalmazva instruáljunk. Ha már látjuk a gyermeken, hogy nem képes tovább koncentrálni, beiktathatunk egy kis „szünetet” (elküldhetjük krétáért, kinyithatja az ablakot stb.) – hangsúlyozza Herczeg Ildikó.
A jelenlegi oktatási rendszer egyre kevésbé tudja megoldani a gyermekek egyéni igényeinek kielégítését Az integráció feltételeinek (anyagi, tárgyi, személyi) a hiánya is rendkívül megnehezíti a pedagógus munkáját – emeli ki Herczeg Ildikó.
Mit tehet a szülő?
A figyelemzavar- hiperaktivitás jelenléte a családban nagy feladatot jelent a szülők számára is. A mindennapos problémák következtében a felnőttek gyakran eszköztelenné válnak, elvesznek a szinte folyamatos kritizálásban, korlátozásban, büntetésben.
Az egyik leghatékonyabb fegyelmezési eszköz a jutalmazás. A szülők türelmére és következetességére óriási szükség van. A gyermekeknél a napi rutin (napirend) bevezetésére, valamint az egyszerűen megfogalmazott, ám rendíthetetlen szabályok megalkotására nagy hangsúlyt kell fektetni. Fontos számukra a gyakori és azonnali megerősítés, kevés kritikára, sok biztatásra van szükségük.
Szülőként ne féljünk segítséget kérni. A szülőcsoportokban zajló beszélgetések során a szülők megtapasztalják, hogy nehézségeik nem specifikusak, segítségre számíthatnak szülőtársaik részéről, valamint a szakemberek segítségével elsajátíthatják a viselkedésterápia otthoni környezetben használható módszereit.
Az időben felismert és kezelt ADHD-s gyermekek és környezetük életén javíthat a szülő, a tanár, a gyermekpszichiáter és nem utolsó sorban a gyermek együttműködése.
Ezért rendkívül fontos, hogy a valóban ADHD-s gyermek jusson el a szakrendelőbe és kapjon esélyt a teljes életre! Ehhez szükség van szülői és gyakran pedagógusi segítségre. Mindannyiunk, de leginkább a gyermek érdeke, hogy ne „rossznak” vagy „kezelhetetlennek” legyen kikiáltva, hanem felismerve a problémát megfelelő figyelemben részesüljön.
Hová forduljon a szülő, ha felmerül a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar?
Vannak gyermekek, akik túl mozgékonyak, impulzívak, hamar dühbe gurulnak, de nem figyelemzavarosak. Vannak lassú és szétszórt, figyelemzavaros gyerekek, és vannak kevert formák. Az ADHD-s gyermek nevelése sok energiát kíván a szülőtől, az iskolában általában zavarja környezetét. Mielőtt mindenki - ahogy említettük – „rossznak”, ítélné a gyermeket, érdemes segítséget kérni. Elsőként a pedagógiai szakszolgálatokat szokták javasolni a szülőknek, a végső diagnózist azonban gyermekpszichiáter állítja fel, diagnosztikus kritériumok, számos tünetegyüttes jelenléte alapján. A pedagógiai szakszolgálatokban komplex pedagógiai és pszichológiai vizsgálat történik. Írás, olvasás, esetenként matematika vizsgálat teszi ki a pedagógiai részét, ami mellett intelligencia- és figyelemtesztet vesznek fel. Ilyenkor már körvonalazódhat, hogy mi lehet az alapprobléma (pl.: tanulási-, részképesség zavar, pszichés probléma, vagy intelligencia probléma). Amennyiben felmerül a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, az érintetteket speciális vizsgálatra küldik. Az ADHD szűrés jelentősége a korai felismerésben, és az időben elkezdett terápiában rejlik. Nem kezelt ADHD esetén ugyanis másodlagos zavarként komoly önértékelési zavar, önbizalomhiány, depresszív állapot, szorongásos tünetek, szociális, beilleszkedési nehézségek, viselkedés zavar jelentkezhet: a gyermek negatív helyzetbe kerül, ő lesz az „osztály bohóca”.
Hogyan lehet fejleszteni ezeket a gyerekeket?
A diagnózis megállapítása és az esetleges társuló problémák feltárását követően kerülhet sor a személyre szabott terápia kialakítására. Ezen gyermekek terápiáját jelentősen meghatározza, hogy milyen életkorban diagnosztizálták az ADHD-t. Az egészen kicsiknél, tehát a 6 év alattiaknál a szülőknek adott nevelési tanácsokon van a hangsúly, míg a nagyobbaknál a családterápia mellett az egyéni pszichés támogatás mellett szükség lehet gyógyszeres kezelésre is. Kutatások bizonyítják, hogy a kombinált terápiák – azaz szülőtréning, viselkedésterápia, pszichoterápia, megfelelő oktatási és nevelési módszerek, valamint esetenként gyógyszeres kezelés – a leghatékonyabbak – hangsúlyozza Herczeg Ildikó.
Feltételezések szerint az ADHD mögött részben egy nem megfelelően zajló idegrendszeri folyamat áll, így sokat segíthetnek a szenzoros, szenzomotoros mozgásterápiák, hiszen ezekkel tudjuk leghatékonyabban az idegrendszer éretlenségét orvosolni. Ez esetben igen fontos a minél korábban elkezdett terápia. Mindezeken kívül figyelni kell a megfelelő étrendre, ki kell elégíteni a gyermekek mozgásigényét, illetve új lehetőség pl. a neurofeedback mint kiegészítő terápia, amelyet jelenleg a legmodernebb tanulási rendszernek tartanak. Ez a terápia az agya működésének szabályozásán keresztül fejti ki hatását.
A gyerekek kognitív viselkedés terápiás programja, illetve a szülőtréning nemcsak a gyerekek, hanem szüleik, illetve családjuk életminőségét is jelentősen javítja.
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
