Kedves Régi Énem!
Hosszú ideje gondolkodom már, hogy elküldjem-e neked ezt a levelet, s végül arra jutottam, hogy igenis jó, ha tudsz bizonyos dolgokról, amikre most még nem gondolnál, mikre kéne felkészülnöd, hogy ne ess annyira hasra, mint ahogy az velem történt anyasági létemben. Mindig is híres voltál naivitásodról, így most talán lejjebb adsz majd az idealista nézeteidből, de nem baj, így könnyebb lesz majd, ha oda jutsz, ahol most vagyok én, azaz Te. Okoskodónak fogok tűnni, előre elnézésed kérem, de jobb így, mintha virágnyelven, elmismásolva mondanám el azt, amit akarok, és hidd el, nem okoskodok, mert én már TAPASZTALATBÓL beszélek, jó szívvel TANÁCSOLOK! Tehát:
Kedves Régi Énem!
Hirtelen jött levelem hadd kezdjem egy rossz hírrel: a terhességed nem lesz rózsaszín vattacukor. Most még csak 9 hetes terhes vagy, alig látszik bármi is az alakodon – és ez így lesz végig! Nem jó, nem jó hír, hidd el, mert ezentúl csak csodálkozó és elrémülő arcokkal fogsz találkozni, mert aki meglát majd 26/30/34 hetesen, annak az arcán kiül majd a döbbenet, hogy vajon milyen beteg lehet a te babád, hogy ilyen kicsi a hasad. SEMMI. Kicsi súllyal születik majd, ennyi. Mert terhességi cukorbetegséged lesz, és diétáznod kell majd. Beküldenek majd kórházba is, ahol majd sok-sok vért vesznek, és ahol majd a lényeget NEM mondják el, hogy egyél sok-sok húst és növényi – állati fehérjét, mert nem fog rendesen fejlődni a baba, de még mindig ne izgulj, mert nem lesz abból baj, ha csak 2,52 kilogrammal születik a fiad (igen, fiad). Most már okos, ügyes, mozgékony gyerek. Olyannyira, hogy fogysz mellette 10 kilót. Eddig ez semmilyen tornával nem ment. Úgyhogy hajrá, okos diéta, és ne foglalkozz a csodálkozó tekintetekkel.
Úgyhogy, ha rám hallgatsz, nem akarsz majd fittipaldi kismama lenni, sose voltál amúgysem fittipaldi… Nem kell annyit rohangászni a munkahelyeden, nem kell annyit takarítani az új lakásban, nem kell annyit izgulni minden szarságon, mert igenis fontos vagy: gazdatestje vagy a gyermekednek, igen A TE GYERMEKEDNEK, és a felelősséged már most elkezdődött, nyomja csak szépen a válladat, szokjad csak! Mert igen, majd ha megszületik, ténylegesen elkezdődik a 0-24-es műszak. Először lesz egy kis utasod, aki mindig veled lesz, ahova mész. Aztán lesz egy követőd, aki oda meg, ahova te mész. És legyen az a szoba, vagy a vécé. Igen, oda is. Ugye nem is gondoltad volna?
Majd aztán, ha megszületik a babád… igen, emlékszem már… azt a pillanatot vártam már nagyon a te korodban is, amikor a mellemre teszik majd, és érzem a kis meleg testét, és megpróbál majd szopizni. Nem, nem így lesz. Igen húzós 12 óra után (igen, ennyit fogsz vajúdni, és igen, fájni fog, de ne pánikolj, ami utána jön, az sem babapiskóta) inkubátorba teszik majd, de persze csak a biztonság kedvéért, de amúgy lehet, feleslegesen. Úgyhogy majd csak reggel hétkor fogtok talizni a 23.30-perces első randi után. És akkor már el sem engedheted magad mellől majd.
Szoptatni? Nem, nem fogsz tudni, a kedves nővérek segítsége ellenére sem, ami nagyon „hasznos” lesz. Ja, és majd ha vérzik a melled, felesleges lesz segítséget kérni, nem kapsz. De mindegy is, nem megy majd a szoptatás, legalábbis nem a kórházban. Ha pedig hazamész, igenis állj ki magadért, és ne engedd, hogy családi szoptatás legyen. Mert így otthon sem lesz tejed. Ez a te és a gyereked dolga, és kész! De ha már nincs mit tenni, igen, a tápszer, ugyanolyan jó étel a gyermekednek, rendesen hízik tőle, és igen, egészséges, okos nagyfiú lesz belőle!
Végül hazamész, és anyósod ott lesz, akit először furcsállsz, két hét után meg alig akarod majd elengedni. Javasolhatok valamit? Beszéld meg előre. Igenis, jó, ha jön és van segítség, ne légy makacs idióta. Mint mondtam már, nem vagy és nem is leszel fittipaldi, így tessék kérni segítséget! Tessék kommunikálni! KOMMUNIKÁLNI – apával is.
Igen, mert lesz a családban már egy apa is, és ő ugyanúgy új szereplő, mint te. Ha ketten lesztek tudatlanok, majd csak kitaláltok valamit, de ne engedd, hogy ne legyen ott! Fogja majd sajnálni, hogy nem ringatta, dajkálta a babát, így néha el kell hessegetni anyóskát, meg anyukát, és ketten kell őket hagyni. Jót tesz mindkettejüknek, hidd el.
Aludni sem fog rendesen, ne is reménykedj. Lesz majd egy pont, amikor rájössz, hogy az olyan sokszor kattogó mondat a fejedben, hogy „Nem bírom, feladom.” teljesen értelmetlen, mert nincs mit feladni. Itt csak elfogadás van. És jobban teszed, ha már az elején elfogadod, hogy a gyerek nyűgös is tud lenni, és sír. Hisztis is tud lenni, és sír. Jöhet a foga, és sír. Rémálma van, felébred és sír (mellesleg, neki sok rémálma van). És te nem fogsz aludni. Nem fogsz. Nem. Ha van kedved és erőd, megpróbálhatod majd a kiságyba betenni és odaszoktatni akarata ellenére, ha el tudod viselni a látványt, hogy szétveri a fejét a kiságyban. Én nem tudtam.
És persze a jó öreg anyai ösztön, hát azt várhatod. Csodálatos világunkban vannak olyanok, hogy védőnő, meg orvos, meg internet, meg nagy család, meg ismerősök, meg szomszédok, meg emberek az utcán, meg WHO és MINDENKI mond valami okosságot, vagy kérdez valami tökszemélyeset. A kedvencem a „Tudsz-e szoptatni?” és nem, tehát béna vagyok… Már az elején legyél frappáns és lekezelő, és igenis hallgass magadra! Mert ha nem, hát várhatod, hogy magabiztos és ösztönös anya legyél. Mert nem leszel az. Így nem.
Ennyi jutott eszembe, ha kérdésed van, írj nyugodtan, akár dobhatsz egy mailt is.
Puszi,
Mai Öreg Éned
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
