38. hét

Jelentem, még semmi jelét nem érzem annak, hogy nemsokára szülnöm kellene. Ezt azért mondom így, mert rengeteg ismerősöm jön azzal a kérdéssel, hogy

„Na, megvan már a baba?”

vagy

„Nem érzed, mikor jön majd?” és társaik. Egyre frusztrálóbb és egyre nehezebb szépen válaszolni ezekre. Egyszer ki is bukott belőlem kissé irritáltan az utóbbi kérdésre válaszként, hogy

„De igen, 11 nap, 5 óra és 15 perc múlva fog megszületni a kislányunk.”

Nem igazán értékelték a válaszomat, de én legalább jobban éreztem magam tőle.

Ami a legérdekesebb és egyben a legfurcsább is, hogy olyanok is felteszik ezt a „Nem érzed, mikor jön majd a baba?” kérdést, akik már szültek és átmentek ezen, tehát tudják, hogy ez nem épp így történik. Vagy legalábbis én úgy gondolom, hogy ez nem így megy, de lehet, csak belőlem hiányzik ez az ősanyai ösztön, ami megsúgja, hogy mikor is jön világra a baba.

Na, de a várakozás érdekesebbé tételeként kialakult egy tippverseny a közeli család és barátok körében. Ugye a kiírt dátum augusztus 2., és ennek függvényében mindenki megtippelte, hogy szerinte mikor is fog érkezni a baba.

A legkorábbi tippünk az anyutól van, szerinte ma, azaz július 21-én lesz a nagy nap, valamint a legkésőbbi az mama tippje, szerinte augusztus 10. a dátum. Nem bocsátkozom most nagyon részletekbe, mivel van egy jó pár tipp, de azért megemlíteném az én, valamint a férjem véleményét.

Szerintem július 26-án dönt majd úgy a baba, hogy jönne, a férjem szerint viszont július 28-án. Megjegyezném, hogy a férjem csak azért választotta ezt a napot, mivel akkor lesz a névnapja is, és szerinte nagyon menő lenne, ha egy napon lenne a két esemény. Én személy szerint nem támogatom ezt, mivel szeretném, hogy a kislányunknak legyen egy külön napja, ami csak az övé. Na, de persze ezt egyikünk sem fogja tudni befolyásolni.

Azért a biztonság kedvéért már beszereztem a férjemnek a névnapi ajándékát és szépen, gondosan be is csomagoltam, hogyha tényleg pont akkor nem leszek majd itthon, azért ne maradjon épp el.

Nyugisan telnek a napok
 

Másképp teljesen nyugodtan telnek a mindennapok. Szerencsémre jókat tudok aludni, általában elég későn mászom ki az ágyból. Rengeteget pihenek, olvasok, filmeket nézek. Néha megjön a kedvem és lerendezek egy-egy nagyobb sütés főzést, takarítást. De átlagban véve nem viszem túlzásba a munkát, inkább csak élvezem, hogy pihenhetek.

Sokszor mire észbe kapok, máris érkezik haza munkából a férjem, és olyankor vagy folytatjuk tovább a pihenést, vagy különböző tevékenységeket folytatunk.

Múlt héten például beütemeztünk egy babalátogatást, amit már régebb óta terveztünk. Én nem akartam semmiképp sem túl korán menni, de azért azt se szerettem volna, hogyha esetleg teljesen elmaradna. A kicsi akkor töltötte be a nyolc hetet, aki megdöbbenésünkre nem is volt olyan kicsi már. Az ajándékba vitt 68-as ruhák egy része már talált is rá.

A hétvégén egyik nap társasjátékestet tartottunk ismerősökkel, ami eléggé hajnalba nyúló lett. Mindenki jól érezte magát, és azon voltak megdöbbenve, hogy hogy bírom még ennyire jól magam és nem vagyok fáradt. Őszintén szólva én sem tudom, de még arra is volt kedvem meg energiám, hogy miután mindenki hazament, még hajnali 3-kor elpakoljuk a buli maradványait. Persze ennek a férjem nem feltétlen örült, de tudta, hogy ha nem segít, attól egyedül is pont úgy megcsinálom és nem hagyom másnapra, szóval a lelkiismerete nem engedte őt sem aludni.

A múlt héten rávettem magam és véglegesítettem a kórházi táskámat, most már bekerült a legutolsó kellék is. Eddig babonából, vagy csak lustaságból nem fejeztem még be, de most már bármikor lehet menni vele. Az autót is elvitte a férjem egy teljes belső kárpittisztításra. Egyrészt már régebb is beszéltünk erről, hogy nem lenne épp hiábavaló, de így akkor most még az időzítés is megfelelt. Ez után beszereltük az isofixes rögzítő talpat a babaüléshez, úgyhogy az autó is készen áll az új családtag érkezéséhez.

Még nem köszönök el, mert elméletileg még van két hét hátra, de mindenképp jelentkezem, hogyha úgy dönt a baba, hogy mégis hamarabb érkezne.

Zserbó

Zserbó terhesnaplójának előző részeit ide kattintva olvashatod.