Időnként – főleg, amikor átcsapnak a fejem fölött a teendőhullámok, és úgy érzem, sosem érek a feladataim végére – elgondolkodom, hogy mi mindent csinálnék, ha nem kellene dolgoznom (de pénzem lenne minden hónapban, és nem lennék nyugdíjas).

Reggelente ráérősen innám a tejeskávémat (nem a kocsiban, vezetés közben, műanyag repohárból), majd finom reggelit készítenék. Nyáron mindezt a teraszon, ahol kényelmesen megreggeliznék, és a monitorom helyett a kerti madarak tevékenykedését nézném a vajas pirítósomat majszolgatva.

Miután elpakoltam, kertészkednék egy kicsit. Kigazolnám a magaságyást, nézném, hogy nő a répa. Végigsétálnék a kerten, egyesével megcsodálnám a virágokat, hallgatnám a zizegve dünnyögő méheket. Beszélgetnék a szomszéddal. Friss vizet tennék a madáritatóba, majd nekiállnék szép nyugodtan ebédet főzni.

Délután fognám a kutyacsapatot, és órákig bóklásznék velük az erdőben. Aztán egy pohár limonádé/laza fröccs társaságában kiülnék a kerti nyugágyba, és olvasnék. Este közös családi vacsi, majd társasozás lenne a program. Aztán ücsörögnék egy kicsit a kádban, majd összebújnék a párommal, sorozatot néznénk, és a napi munkadolgokon való agyatlan pörgés helyett mélyen és nyugodtan aludnék. Hogy aztán reggel kezdhessek ismét egy nyugalmas napot.

Többet járnék színházba, moziba, kirándulni, többször látogatnám meg a nagymamámat, keresztanyámat, gyöngyöt fűznék, keresztrejtvényt fejtenék, megírnám végre a könyvet, ami itt van a fejemben, vagy csak ülnék a birsfa alatt és bámulnék ki a fejemből. Talán el is szundítanék néha...

Aztán rájövök, hogy bármilyen idilli ez a kép, valószínűleg 1-2 hét után megőrülnék, hogy nem dolgozom... Úgyhogy igyekszem úgy alakítani a mindennapjaimat, hogy a fentiekből is beleférjenek nyugis, lazulós, semmitsemcsinálós programok.

És te mit csinálnál, ha tengernyi szabadidőd lenne?

Tünde

(Vakmacska kiegészítése: zavarna-e, hogy mindenki már nagyon elfoglalt körülötted? Hogy nincs olyan "munkateljesítmény" amire hivatkozva elháríthatsz dolgokat, vagy amire "büszkülhetsz" és fontoskodó arcot vágva közlekedhetsz az emberek közt? Irigy lennél-e bárki munkával elért sikereire vagy pozíciójára? Mindegy lenne-e, hogy honnét jön a pénz, ami egy ilyen életformát biztosít?  Kezdenél-e olyan hobbiba, ami ismét elvinné az idődet, de adna valamiféle, munkához hasonlítható célokat? Felnőttnek éreznéd-e magad munkajellegű kötelezettségek nélkül?)