Majdnem minden szüléstörténet egyforma. Vagy elfolyik a magzatvíz, vagy csak jönnek a fájások, anyuka be, gyerek ki... szóval nem is akartam megírni ezt az egészet, mert ki a fenét érdekel még egy átlagos szülés. De aztán a férjem mondta, hogy írjam csak meg, hátha valakinek segít, hogy tudja, milyen egy teljesen normális szülés.

Szóval igen, nálam is elfolyt a magzatvíz, hajnali 3-kor. Nem volt semmi drámai, csak felkeltem pisilni, és éreztem, hogy nedves a pizsamám. Még azon gondolkoztam, hogy visszafekszem aludni (LOL), de aztán inkább felébresztettem a férjemet. Ő egyből pánikba esett, én meg valahogy tök nyugodt voltam.

Bementünk a kórházba, és kezdődött a végtelen várakozás. A fájások csak reggel 6 körül indultak be. Azt hittem előtte, hogy majd tudok olvasni vagy sorozatot nézni a telefonon, de kb. semmi nem kötötte le a figyelmemet. A férjem próbált beszélgetni, de csak felhúztam magam rajta. Már magamat is untam.

A szülésznő azt mondta, hogy mozogjak, de őszintén, a végén már a WC-re se volt kedvem kimenni. Annyira uncsi volt az egész, hogy néha már azt kívántam, bárcsak történne valami. Aztán persze amikor tényleg beindult, már visszasírtam az unalmas részeket...

Az orvos délután háromkor benézett, és közölte, hogy még mindig csak 4 ujjnyi a tágulás. Na, ott kicsit elkezdtem sírni, mert azt hittem, hogy sokkal több. Aztán kiderült, hogy ez tök normális tempó, csak én voltam türelmetlen. Igazából annyi hülyeséget olvastam előtte a neten, hogy már azt se tudtam, mi a normális. A szomszéd szülőszobán egy csaj 3 óra alatt megszült, na az kicsit padlóra tett.

Egyébként senki nem mondta, hogy ennyit kell hányni szülés közben. Én meg full hülye voltam, és még reggeliztem is, mert azt hittem, hogy kell az erő. Hát nem kellett... A férjem közben próbált masszírozni meg itatni, de legszívesebben lelöktem volna a kezét. Aztán meg bocsánatot kértem, hogy ilyen undok vagyok. Erre azt mondta a szülésznő, hogy nyugi, látott már cifrább dolgokat is.

Este 7-re lett meg a baba. Az utolsó órákra már nem is nagyon emlékszem, csak hogy rohadtul fájt és hogy üvöltöttem. A szülésznő később azt mondta, hogy nem is volt olyan vészes, szóval lehet, hogy csak én voltam gyenge.

Kaptam egy szép nagy gátvágást, meg vagy 5 öltést, de ez kit érdekel. A férjem közben lefotózott, de ezeket a képeket tuti, hogy soha senkinek nem mutatom meg. Hát így történt, hogy nem történt semmi a szülés alatt: csak megszületett a kisfiam.

Á.K.N.