És mikor, ha nem Petya betegeskedése kellős közepén, a felvételivel is foglalatoskodhatok. Miközben azért dolgozni is járok(járnék). A felvételi megírásán és a mindenféle papírok leadásán túlvagyunk. Mit mondjak, nem volt egyszerű – ráadásul még azt se tudom, jól sikerült-e feltöltenem… Igen, kaptam rendszerüzenetet, hogy új tanulót regisztráltam a KIFIR-en, de hogy minden oké-e vele…? Reménykedem, hogy igen.

Ádám az egyszerűbb eset. Mint nyolcadikos, neki a suli elkészíti a papírokat és aláírásra hazaküldi, majd mikor a (összes) gyerek visszaviszi, intézi a postázást is - határidő február 21. Anna hatodikos, így neki a szülőnek kell megoldani mindezt. Még így is, hogy csak egy iskolát jelöltünk meg továbbtanulásra, eltartott egy jó ideig, mire az online jelentkezést, a kért csatolmányokat, meg a kitudjamégmit sikerült beilleszteni, feltölteni és elküldeni. Nem lett túl jó a felvételije, de miért is ne próbálnánk meg…? A lelkesedésünket max. az ronthatja el, ha nagyon sokadik lesz a felvételiző diákok között, de ez majd csak később fog kiderülni. Addig is nyüstölöm eleget, hogy figyeljen az órákon meg a jegyeire, ne felejtsen el házifeladatot/beadandót megcsinálni, és ha van lehetőség javításra, használja ki. De amikor nem jól teljesít, a büntetés is befigyel. Na, nem szobafogság, hanem olyan, ami tényleg nem esik jól neki. Pl: laptop elvétele vagy nem mehet el olyan programra, amire már régóta várt – szülinapi vagy ottalvós buli. Tudom, hogy nem szép dolog tőlem, de valamivel meg kell fogni a kisasszonyt. Most éppen próbahónapon van egy akrobatikus-táncos foglalkozáson, ami heti háromszori edzést jelent. Ha tud készülni mellette egyik napról a másikra a suliba és nem szed be rossz jegyeket, akkor mehet a következő hónapban is.

Ádámnak a hozzáállása a tanuláshoz egész jó. Már ha időben eszébe jut, hogy mit is kell tanulni… Az időben alatt az elalvás előtti időszakot gondolom. Van olyan, hogy akkor ő végzett a tanulással (szerinte) és lefekszik aludni, majd fél óra múlva teljes díszkivilágításban találom a szobájában, mondván eszébe jutott, hogy a mittudoménmelyik leckét elfelejtette megcsinálni. Meg délután megkérdezi, elmehet-e a haverjához. Mondom, persze, csak legyen meg a másnapi tanulnivaló. Ó, már a suliban megcsinált mindent! (Hogy mi?!) Majd miután hazajön este, akkor derül ki, hogy ja, az esszét elfelejtette - és nekifog este 9-kor!

Én nem tudom, de mostanában tényleg olyan, mint aki azt se tudja, hol van. Pár hete még az osztályfőnök is szóvá tette, hogy beszél hozzá és közben többször meg kell kérdezni tőle, hogy érted, figyelsz rám, nem fogod elfelejteni? Persze, hogy elfelejti. Én meg otthon folytatom ugyanezt – ne felejtsd, csináld már meg lécci… Mostanában nagyon szét van csúszva. Megértem, hogy már nem sok van hátra a nyolcadikból, de azért akad még tennivaló.

 Az aláírandó felvételi lapok esete is többkörös lett. Hétfőn reggel adta oda a papírokat, hogy ezeket alá kell írnunk – anya, apa, ő és be kell vinnie a suliba. Amikor előszedte, apa már otthon se volt. Én aláírtam, de mondtam neki, szóljon bent, hogy keddnél előbb ne várják vissza a papírt. Hétfőn délelőtt csörög a telefon, a suliból hívnak. Ádám az, hogy találjunk ki valamit, mert az a papír ma kell. Mondtam neki, hogy nagyban megkönnyítette volna a helyzetet, ha pénteken, amikor hazahozta, tette volna elénk a kupacot és hétvégén tutira lett volna idő arra, hogy mindannyian aláírjuk. Szerencsére eszembe jutott, hogy hétfőn, tanítás után apa megy érte, mert viszi felvételi előkészítőre. Így megbeszéltem a férjemmel, hogy menjen előbb a sulihoz, a már általa aláírt paksamétával, adja oda Ádámnak, hogy ő is aláírja és utána le is tudja adni, ahova kell. Meg is történt a dolog, minden oké a papírokkal.

Aztán másnap délután derült ki, hogy kedden az osztályfőnök-helyettesnek még egyszer dolga volt ezzel, mert az én nagyon okos, figyelmes gyerekem „csak” 3 helyen nem írta alá! A fő probléma az volt, hogy a papírok már nem az iskolában voltak, hanem otthon, az osztályfőnöknél. Még jó, hogy pár házzal lakik csak távolabb a sulitól. Az ofőhelyettes elfutott a papírokért, hogy bevigye a suliba. Ott odaadta Ádámnak, aki villámgyorsan aláírta majd gyorsan visszafutott vele az osztályfőnökhöz. Másnak is ilyen szétszórt a 14 évese?!

Pankuci