A bolt bejáratánál kb. másfél méteres csontvázjelmez, alatta a jellegzetes Halloween-tök. Még alig van augusztus, és nekem fürdőnadrágot kéne venni a fiamnak, mert az előző szerencsétlen darab két helyen is kiszakadt (kb. 6-8 vagy annál is kevesebb használat után), és még párszor elmenne a strandra a vakáció maradék részében.

Fürdőnadrág, az nincs. Van télikabát, Halloween-jelmez tökkel, fogalmamsincs-milyen évszakra való ünneplőruha, feliratos trikó helyesírási hibával, és rengeteg fincsa gumicukor, végül azt veszünk.

A másik a méret. Tökmindegy, mekkora a kölök, pont akkora, az nincs. Pont abban a boltban nincs, vagy egyáltalán nincs. Tavaly alig volt egy növekedési szakaszban alsónadrágja: már jócskán kamaszodott, de karcsú volt keskeny csípővel, neki nem kell macikás meg vonatos, ő már nagyfiú, kér egyszínű feketét meg fehéret. Nem volt. Volt macikás, az már kicsi is, volt L meg XL, sőt XXL, közte meg a nagy semmi.  A felnőttboltból a gyerekboltba küldtek, amikor meg mondtam, hogy kamasz, akkor a felnőttboltba vissza. Anyaaaa, erre meg az van ráírva, hogy „girl”!!!!!

Cipő ugyanez. Volt a gyerekméret valameddig, utána a felnőtt méret, közte a rés. Harminckilences, férfi típusú cipő, amin nem rajzfilmembléma van és nem válik szanaszéjjel három hét alatt vagy az első nagyobb esőben? Nincs. Harminckilences lábú ifjú férfiember az nincs, van a gyerek harmincötössel, a férfi negyvenkettestől kezdődik, a zokni rájuk dettó, pedig létezik felnőtt férfi alignegyvenegyes lábbal, gyerekcipőben igen murisan nézne ki. Igaz, a másik vége se egyszerű: a nyolcvanas években félmegyék összes cipőboltját kellett áttúrni, hogy a nagyapám negyvenöt-negyvenhatos bütykös lábára cipőt kapjunk, alig volt százhatvannégy centi magas tán, de a keze-lába aránytalanul nagy és széles. Külön művészet volt cipőt szerezni rá.

Külön lajstromoztuk a boltokat, ahol felirat nélküli trikó kapható, néha pont a hipermarket jelentette a menedéket. A fiam kijelenti, nem hord hülye feliratot, se idétlen mintát, kér feketét meg fehéret meg szürkét, okés, még egy olajzöld meg terepszínű jöhet. De külön vadászni kell, melyiken nincs cselesen hátul se valami szellemesnek szánt szöveg meg logó. Mert azt ő fel nem veszi.

Kiskorukban a derékméret volt a legnagyobb gond. Ami elég hosszú volt, az függőlegesen zuhant le mindkettőről, a terhesnadrágokból ismert gombos-gumis pánttal élték túl a teljes gyerekkorukat, amit csomóra és rettenetesre kellett húzni. Ismerős meg panaszkodott: a gyereknek valahogy pocakja van, és nem éri be a nadrág, valamint mindegyiknek fel kell hajtani a szárát.

Megváltás volt a kétezres években az is, mikor valaki rájött, a kétrészes fürdőruhát nem muszáj szettbe csomagolva árulni. Sose feledem, ahogy a nagynéném az unokanővéremmel elindult bikinit venni a pesti Corvinba a nyolcvanas években: az anya gondosan elterelte az eladó figyelmét, míg a lánya gyorsan kicserélte két zacsi tartalmát, hogy a megfelelő mérethez jusson: egy nagyobb felsőhöz egy kicsi alsó kellett. Annyi pénz sose volt, hogy megvegyék a kicsi alsóhoz a kicsi felsőt, a nagy felsőhöz a nagy alsót, majd a használhatatlan párost elsózzák valakinek, akinek pont olyan kellett volna, egy nagy alsó egy kisebb felsőhöz.

Mindjárt keződik a suli, gondos anyák és apák próbálgatják a nem konfekcióméretű gyerekeikre a konfekcióruhát, ez vajon kire jó? Bátrabbja rendel, talán megérkezik a cseredarab a sulikezdés előtt, hogy aztán sziszegve közölje az alany, ez sem jó. Igyekezz már kisfiam, ez a hatodik pár cipő, de az egyik szorít, az eggyel nagyobb lötyög, ez kemény, az el fog szakadni, ez tökéletes…lenne, de olyan ronda, hogy még a macska is megrémül tőle, nemhogy az osztálytársaim.

Ti hogy boldogultok a szokásos évszakváltó gyerekcucc-vásárlással?

Vakmacska