Ahogy egy harmincas szingli lánytól nem illik megkérdezni, mikor megy már végre férjhez, egy harmincas feleséget sem tanácsos faggatni, mikor szánja végre rá magát a gyerekvállalásra. Ha magától nem mondja, mennyire szeretne már anya lenni, nagy valószínűséggel elkeseredetten próbálkoznak, csak nem olyan egyszerű az.

'Storks in Marrakech' photo (c) 2008, jonl1973 - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Én is rettentően utálom az olyan kérdéseket, hogy mikor lesz már végre gyerekünk. És mintha mindenkinek lenne egy hetedik érzéke, ilyen esetben mintha naponta hallanám. Először csupán mosolygok rajta, de később, ahogyan telnek a hónapok, egyre inkább dühít, és a rosszabbik oldalamat hozza elő. Mert mit lehet egy ilyen kérdésre válaszolni?

- Ráérünk még, majd pár év múlva. - De én nem szeretnék ilyen üzenetet közvetíteni az univerzumnak, hogy ráérünk még, mert nem pár év múlva, hanem MOST akarok kismama lenni.

- Dolgozunk rajta. - Ez sem éppen az ideális válasz, mert akkor ettől kezdve minden hónapban a "gömbölyödő" pocakomat fogják figyelni.

Egyenesen a hideg ráz ki az ilyen kérdésektől, főleg amikor általában ugyanazok a személyek faggatnak meglehetősen sűrűn. Nem tudhatják, milyen fájdalmat élek át már csak a kérdések hallatán is, hogy szinte belém vágják a kést, hogy kénytelen vagyok mosolyogni, és mondani valami közhelyet, miközben legszívesebben zokognék, és némán nyelem a könnyeimet. Persze, akik igazán közel állnak hozzánk, nem kérdeznek semmit, de titkon lehet, hogy sejtenek valamit...

Maríjja