Nagyon nehéz erről beszélni, mégis létezik. Előfordul, hogy egy nagyszülő nincs jó hatással az unokájára.
Az unokák életében a nagyszülőknek fontos és megbecsült szerep jut, amely azonban nem mindig csak pozitív hatásokkal jár. Míg a legtöbb nagyszülő követendő példaként áll az unokák elé, sajnos akadnak olyanok is, akik kifejezetten negatív hatást gyakorolnak rájuk. Ezek a típusú nagyszülők komoly nyomokat okozhatnak a gyerekek lelkivilágában.
A nagyszülők nagyban befolyásolják unokáik későbbi személyiségét, értékrendjét és világlátását, miközben nem viselik azokat a terheket, amiket a szülők. Míg a szülőknek több irányból is folyamatos kontroll alatt állnak a cselekedeteik, addig a nagyszülőkre ez a nyomás kevésbé nehezedik. A társadalom legtöbbször kedves, bölcs öregekként tekint rájuk, akik gazdag élettapasztalattal és szeretetteljes attitűddel rendelkeznek, senki nem gondol egy pillanatig sem arra, hogy néha kifejezetten ártó a jelenlétük egy gyermek életében.
Hajlamosak vagyunk úgy vélni, hogy az idő múlásával mindenki egyértelműen okosabb, bölcsebb, jóságosabb lesz, így ritkán gondolunk arra, hogy valaki időskorában nem megfelelően jár el, és kárt tesz a gyermek személyiségében. Az általánosítás és az őszinte jóhiszeműség azonban veszélyes lehet, hiszen a nagyszülők felelősségre vonás nélkül is tudnak kárt okozni az unokák lelkében, amit akár évekkel vagy évtizedekkel később lehet csak észlelni.
A nagyszülők gyakran a generációs különbségekből fakadó konfliktusok miatt válnak mérgezővé. Minél idősebb valaki, annál nehezebben fogadja el a világ és a nevelési módszerek változását. A testi fenyítés például régebben bevett nevelési módszer volt, ma pedig már elfogadhatatlan. A nagyszülők gyakran nem hajlandók tudomásul venni, hogy unokáik teljesen más nevelési elvek szerint cseperednek, és ez konfliktusokhoz vezethet. Nem szándékosan akarnak ilyenkor a nagyik vagy nagyapák kárt okozni, egyszerűen csak a saját koruknak megfelelő nevelési módszereket alkalmazzák a szülők kéréseinek ellenére is. A büszkeség és a családi hírnév fontosságát még mindig elsődlegesnek tartják, és nehezen fogadják el a modern életmódot és értékrendet.
Szerencsére a legtöbb nagyszülő nevelés tekintetében inkább a háttérben marad, és nem avatkozik be a mindennapi szabályokba, elfogadva a világ változását. De mindig akadnak olyanok, akik teljes irányítást akarnak, és úgy érzik, hogy ők jobban értenek a gyerekneveléshez. Ezek a nagyszülők gyakran kéretlen tanácsokkal bombázzák a szülőket, és erőteljesen beavatkoznak a gyerekek életébe.
Sok nagyszülő olyan korban nőtt fel, amikor az érzelmek kimutatása egyfajta gyengeségnek számított, és az egyéni elképzelések, álmok követése társadalmi kirekesztettséget vonhatott maga után. Ha ezek a máshogy szocializálódott nagyszülők látják, hogy a szülők bátorítják gyermekeiket az álmaik követésére, nehezen és félve fogadják el ezt a modern nevelési módszert. Így hát meg is van a konfliktus forrása a szülőkkel, ami a gyereknek a legrosszabb.
Sok idős ember számára az érzelmek kifejezése és elfogadása is idegen fogalmak. Ezért gyakran próbálják meggyőzni az unokákat arról, hogy hétköznapi szituációkban az érzelmeiket ne mutassák ki. (Ne sírj már olyan hangosan, még megszólnak minket!) Ez a hozzáállás megakadályozza, hogy az unokák egészséges kapcsolatot alakítsanak ki saját érzelmeikkel, ami jócskán megnehezíti az élet alapját adó kiegyensúlyozott létezést.
Az efféle nagyszülők törekvései könnyen konfliktusokat szülhetnek a gyerek és a szülők között, mivel mindig beavatkoznak és kritizálják a szülőket. Az unoka pedig ennek folytán gyakran a szülőket hibáztatja az ő állandó jelenlétükért, a szabályokért, a szigorúságukért, illetve elveszettnek érzi magát a körülötte lévő elsődleges kapcsolatai során tapasztalt ellentmondások miatt. Szereti a szüleit és rajong a nagyszüleiért, éppen ezért nehezen éli meg, hogy ők folyton csak vitatkoznak egymással, illetve mindkét helyen más és más szabályrendszer szerint kell viselkednie.
Biztosan nem könnyű feladat úgy nagyszülőnek lenni manapság, hogy az időközben felnövekvő generáció esetében már teljesen más szabályok vannak, újabb és újabb nevelési elvek és divatok követik egymást. Nehéz eltalálni az arany középutat, amikor a nagyszülő még aktív részese a gyermeknevelésnek, de nem lépi át azt a határt, hogy mindenbe beleszóljon, a szülőknek konzekvensen ellentmondva romboljon. Mégis, az esetek többségében sikerül. És ahol elsőre nem is, ott az őszinte beszélgetés, a vitaképes párbeszéd segíthet helyére billenteni a dolgokat, mert azt viszont mindenki tudja, hogy nem lehet tökéletes a világ nagyszülők nélkül.
Akác
