Már egy órája bámulom a képernyőt és azon gondolkozom, hogy melyik gimnáziumok is legyenek a befutók a nyolcadikos fiamnak. Utoljára a karácsonyi menüsor felett merengtem ennyire tanácstalanul. Mondjuk most legalább motivált vagyok.
Így elő is veszek egy darab papírt és a kihűlőfélben levő kávém mellett jegyzetelni kezdek. Az egyértelmű, hogy a volt sulimat elsőre felveszem a listámra, persze nem az „anyád is ide járt, te is ide fogsz járni” alapon. Na, jó, ha őszinte vagyok, akkor nyilván ez is benne van. Családi hagyomány, meg nosztalgia, meg mennyire menő lenne, ha őt is tanítanák ugyanazok a tanárok, akik régen engem. Szóval igen, ez is szerepet játszik, de ami sokkal jobban számít, az az, hogy mivel ezt a sulit ismerem, ezért bízom benne. Biztosan tudom, hogy abszolút meglenne a lehetősége a fiamnak arra, hogy innen kikerülve felvegyék az egyetemre. Mert ez a cél. Az egyetem. Nem, nem az én célom. Az övé. Az én célom most „csak” az, hogy segítsek neki olyan iskolát választani, ahonnan jó eséllyel tovább tud tanulni.
Ezért bámulom itt tanácstalanul a szinte semmitmondó listát az iskolák rangsoráról, ezért bújom a netet, hogy melyik sulinak mikor lesz nyílt napja, mikor lesz a szülők részére tájékoztatás, mikor és hogyan kell regisztrálni. Ezért nézem, hogy melyik suliban hány százalékos a nyelvvizsgával rendelkező végzősök aránya, és örülök, hogy végre valami kapaszkodót találtam a szelektáláshoz. A másik nem elhanyagolható szempont persze az utazási idő. Az biztos, hogy napi két óra utazás alatt nem ússza meg a bejárást, de ennél hosszabb időt nem szeretnék.
Aztán lassan csak szaporodnak a listámon a gimnáziumok nevei, a naptáramban egyre gyűlnek az időpontok, és látom, hogy ez az október-november elég sűrű időszak lesz. Azt szerencsére már tudja Márk, hogy ő melyik gimnáziumba szeretne menni, ami persze nem az én volt sulim, mert attól még tart. Azt gondolja, hogy túl nehéz. Ezért is szeretném mindenképpen elvinni a nyílt napra, hogy lássa, felmérje, hogy tényleg olyan borzalmas-e mint ahogyan ő azt, pusztán a suli neve alapján, gondolja.
Meg persze az összes többi kiválasztott gimibe is el kell menni, hogy kapjunk egy icipici betekintést az adott iskola életébe, légkörébe. Legyen valamilyen személyes tapasztalatunk, érzésünk is, ami segít a döntésben. A másik ok, ami miatt minél több helyre szeretném, ha eljutnánk, az az, hogy ne kizárólag egy sulira koncentráljunk, ne arról szóljon ez a fél év, hogy azon görcsöljünk, hogy mi lesz, ha nem sikerül az az EGY hőn áhított suli. Biztos vagyok benne, hogy több klassz iskolát is találunk, és az pedig ezer százalék, hogy az egyikbe fel fogják venni, mert nyilván nem csak a top ötből választunk.
Persze a leginkább azt szeretném, hogy abba a suliba vegyék fel, amit ő most elgondolt magának, ami miatt felvételi előkészítőkre jár és látom, hogy tényleg tanul, készül és komolyan veszi. Néha persze lázadnia kell és becsúsznak ilyen kijelentések, hogy:
„Remélem, hogy lesz igaz-hamis feladat is, mert ha mindegyikre igazzal válaszolok, akkor tuti kapok valamennyi pontot, mivel mindegyik csak nem hamis”.
Miután végighallgattam ezt az érvelését, egyből elöntött a büszkeség. Na, nem azért, mintha én bármikor is így vizsgáztam volna. Dehogy. Viszont azért megkértem, hogy ne a szerencsejátékra alapozza a felvételijét... Főleg mivel van olyan, hogy mindegyik hamis... igen, számomra is hihetetlen még a mai napig is...
Miután megosztok vele pár ilyen kis „szakmai titkot” és megerősítem abban, hogy tudom, hogy ez most egy nehezebb, fárasztóbb időszak, akkor picit új erőre kap, és nagyobb kedvvel vág bele a következő feladatsorba.
Én pedig visszaemlékszem arra, hogy ez 25-30 éve hogy is volt. Hát nem így. Nem jártam semmilyen felvételi előkészítőre. Jó, matek szakkörre igen, kettő helyre is, de csak azért, mert szerettem a matekot. Nem pedig azért, mert különben esélyem sem lett volna jól felvételizni. Pedig egyáltalán nem voltam okosabb, mint Márk. Sőt! Ő játszva kitűnő volt eddig minden évben.
Nagyon szerencsétlen dolognak tartom, hogy pont a kamaszkor közepén jön egy ilyen kemény és nagyon meghatározó fél év. Nem elég az iskolai anyag, hanem ráadásként meg kell szokniuk és el kell sajátítaniuk a felvételi feladatsorok logikáját is. Pont akkor, amikor egy fáradékonyabb, ingerültebb, lázadóbb, sérülékenyebb életszakaszban vannak.
Remélem, Márk viszonylag zökkenőmentesen veszi majd ezt az időszakot, és februárban vagy márciusban, vagy nem tudom, mikor magabiztosan gondolhatjuk át újra a kiválasztott sulikba való jelentkezési sorrendet.
Na, persze, addig még lesz egy, alapvetően a szülőket érintő nagy kihívás december elején. Ez pedig a jelentkezési lapok hibátlan kitöltése! Ahogy előzetesen felmértem, az simán nyugtatós kategória!
Viki
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
