Az elmúlt hetekben azon gondolkoztam, mit szeretnék születésnapomra kapni, mire vágyom igazán. Minden alkalommal egy bájos macskapofa jelent meg lelki szemeim előtt, aki bújik, piszkál, hogy simogassam, dorombol-dagaszt és őszőrmesége bearanyozza napjaimat.
Aztán rögtön eszembe jutott a 26 éves nimfapapagájom, és Sándor, a törpehörcsögünk. Meg a nagylányom allergiája. Fájó szívvel elhessegettem a dörgölőző cirmos képét.
Aztán felvirradt a mai nap, szülinapom reggele. Kimentem az erkélyre integetni suliba induló lányaimnak. Az erkély alatt egy vörös kandúr nyávogott könyörgően. Lerohantam, vittem neki kaját, ő pedig hálásan pillogott rám. Aztán beslisszolt mögöttem a kapun. Hiába próbáltam kitessékelni, csak nézett aranyszínű szemeivel, én pedig ellágyultam.
Folyamatosan követett, amíg reggelit csináltam, bújt, bökdösött, puha mancsait a lábamra tette, majd amikor leültem a számítógép elé, felugrott az ölembe, összegömbölyödött, és némi dagasztást követően reszelős-dorombolva elaludt. Jelenleg mozdulni sem merek.
Itt fekszik az ölemben álmaim macskája, akit nem tarthatok meg. Legalább egy jó gazdit találnék neki… Bezzeganyák, valaki?
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?