- Nem azt a hajisnyát akajom! Az csúnya! A józsaszínt kéjem! - Kiveszem a rózsaszínt. - Nem szejetem azt józsaszínt! A másikat kéjem, a csipkéset! Nem nadjágot akajok, hanem pöjgős szoknyát! Nem! Nem! Inkább ezt! - emeli fel diadalittasan a tüll-csipke hercegnő-jelmezt.
Már tíz perce válogatunk, mindjárt indulni kéne, a vérnyomásom kúszik felfelé. Tegnap kétségbeesésemben pizsamában vittem be. Az óvónő már az év elején mondta, hogy semmi baj, ha nem akar felöltözni, vigyem csak be a ruhákat zacskóban, ők majd megoldják.
Ugyanez egy évvel később.
- Hol is van a kising, anya? Ja, megtaláltam. Ma lesz torna, vagy nem? Nem? (szünet) Gyere, segíts begombolni a ruhát lécci!
A változásnak két oka van, és nem tudom, melyik esik jobban latba.
a.) Kinőtt a borzalmas kétéves korból
b.) Idén már egyenruhát hord.
A lányaim iskolájában (így hívom az intézményt, ahová kétéves koruktól érettségiig járnak) az első, bölcsődei évben nem kell egyenruhát hordani. Hároméves kortól, az ún. preschool évfolyamtól kezdve kötelező az uniformis. Csinos, sötétkék nadrág vagy rakott aljú ruha, galléros póló, az iskola címerével hímzett kardigán. Sötétkék vagy fehér harisnya, fekete félcipő. Nyáron csíkos kartonruha, fehér bokazokni, kék szandál. Tornanapokon melegítőalsóban mennek (amíg nem tudnak megbízhatóan maguk öltözni-vetkőzni).
Sokan sajnálják őket: milyen rossz lehet ezeknek a gyerekeknek mindig egyformában járni. Elvész az egyéniség. Szerintem pedig az egyéniség egyforma öltözékben is átüt. Egyenruhát gyűlölő tizenévesről már hallottam, állítólag vannak is internetes oldalak az “I hate my uniform”- témakörnek szentelve. (Na de mutassatok bármit, amit nem utál egy nagy csoport tinédzser.) Akiket viszont én magam kérdeztem, barátok, rokonok egyenruhás, nagyobbacska gyerekei, nem bánták, sőt, inkább szerették. Én magam, anyaként, egyelőre csak előnyét látom.
Nincs reggeli küzdelem, ki mit vesz fel. Lányaim azonnal elfogadták, hogy az iskolába mostantól egyenruhában kell menni, és míg hétvégén most is fél óráig válogatnak a flitteresnél flitteresebb felsők, pörgős szoknyák között, hétköznap reggel öt perc alatt felkapják a uniformist.
Az egyenruha praktikus, jó anyagból készül (nem úgy, mint a mi gyűlölt nylon köpenyeink egykoron), kényelmes, jól mosható, csinos és olcsó. Nem kell vasalni sem. Egy fiókba belefér az összes, nem kell előre kikészíteni a ruhákat, csak kikapkodja az ember. Összesen kell öt darab póló, két nadrág, egy melegítőalsó és -felső, két kardigán, két ruha, a meleg hónapokra három nyári ruha. Hétköznap szinte csak ezeket hordják, délután is rajtuk marad. Csak hétvégékre kell tehát „rendes” ruházat, így jóval kevesebbet kell erre költeni. Az iskolai ruhák olyan jó minőségűek, hogy testvérről testvérre, barátról barátra szállnak, gyakran akár négy-öt gyereket szolgálva ki.
Mindezen előnyök azonban eltörpülnek a legfontosabb uniformis-tulajdonság: az iskolai divatmajmoskodás kiküszöbölése mellett. Kisiskolás koromban, emlékszem, nagyon fontos volt, ki mit hordott. A nylon iskolaköpeny baromi ronda volt, de cserébe semmit nem is takart. Engem sokat gúnyoltak a ruháim miatt és emlékszem, egyes esetekben hogy felvághatott az, akinek ilyen vagy olyan farmerje, ékszere volt. (Egyszer az én ázsióm is nagyban növekedett, amikor anyukámat nagylelkűségi hullám öntötte el, és bevásárolt néhány kúl darabot. Dia, a 7.a orákuluma reggel így köszöntött: “Jó a cuccod”. Még most is fülemben csengenek a szavai. Aznap uzsonnaszünetben én is odaülhettem a menő lányokhoz.) Ez egyenruhás iskolában nem fordulhat elő. Itt ugyanis még az ékszerviselést is megtiltják: a mi iskolánk kézikönyve szerint csak egy pár kis fülbevaló és egy egyszerű óra engedélyezett, a hajcsatnak is egyszerűnek, semleges színűnek kell lennie.
Igen, később, mikor tudatosabbak lesznek a gyerekek, valószínű, hogy mégiscsak megtalálják, miben lehet versengeni, milyen menő holmi miatt lehet egyeseket csodálni, milyen lúzer rongy miatt másokat lenézni. Én mégis bízom abban, hogy ha tökéletesen nem is lehet kiküszöbölni, ez a folyamat később kezdődik és rövidebb ideig tart majd, és legalábbis az iskolában, tanítási időben nem nagyon lesz téma, kinek mije van.
Ti mit gondoltok? Milyen érvek szólnak az egyenruha mellett és ellen?
Almajemima
