Még mindig.

Már múlt hét elején azt hittem, hogy ha végre beköltözünk, akkor ripsz-ropsz be fog indulni a szülés, mert csak erre vár a bébi. Ez nem jött be. Pedig szinte minden este úgy fekszem le, hogy hamarosan ezekből a kellemetlen keményedésekből igazi kontrakciók lesznek, és verhetem ki anyuékat az ágyból, hogy jöjjenek a kölökért. Aztán reggel még mindig gömbölyödöm.

Teljesen kiszámíthatatlan a közérzetem, néha teljesen jól érzem magam: pakolászok, takarítok, táncolunk Borkával a rádióra, besétálok a városközpontba - aztán éles váltás után lépni alig bírok a keményedésektől, ledönt a fáradtság, kiszáll a végtagjaimból az erő. Épp ezért Borkával együtt már nemigen indulok neki, mert a saját rosszullétemet még csak-csak leküzdöm, de hogy közben egy közel kétéves dacoló energiahullámait is kezeljem, az már nehezen kivitelezhető. Ma viszont kénytelen leszek útra kelni, mert egész napos áramszünet van, az erdei gombás ragu pedig nem túl finom hidegen.

Pénteken meglátogatott bennünket a bábánk és a dúlánk is. Utóbbi egész simán ideért, előbbi Gödöllőtől szenvedett a GPS-szel, úgyhogy az alig negyvenperces útból közel két óra lett - még szerencse, hogy nem élesben jött először. A picike szívhangjai továbbra is tökéletesek, a méhszájam viszont még mindig zárt (de már annyira puha, hogy könnyedén becsúszik egy ujj). Megbeszéltük, hogy pár napig még valószínűleg nem fogok szülni - tekintve, hogy kedd van, ez eddig bejött. Ráadásul annyira „eszemnél vagyok még”, hogy ezért sem gondolná a közeli szétválást. A ctg-ről is beszéltünk, abban maradtunk, hogy ha 25-ig nem szülök, akkor kezdjük, és akkor még egy nőgyógyászati vizsgálatra is elmegyek. Nem látom értelmét a 15-i terminushoz ragaszkodni, hiszen minden ultrahangot, leletet, vélt fogantatást, vélt menstruációs ciklust összevetve egyértelmű, hogy minimum egy héttel fiatalabb Ketteske, de azért ebben a fázisban már nem árt, ha még egyszer rám néznek. Végül is a ctg bérlése mellett maradunk. Napközben esélytelen, hogy Borkával átszenvedjek Kistarcsára, ahol a kiskönyvembe írt 15-e miatt még jól le is szúrnának, ráadásul Bubi tuti kiakadna a hasamon lévő kütyü (és annak hangja) miatt, a Férj pedig csak munka után, úgy hat felé tudna elvinni autóval. Abban pedig egyetértünk, hogy akkor inkább glettelne, festene. Így megúszom a hasrázogatást, fújtatást, a sokkolózást (bár nem tudom, hogy ez itt módi-e), az „oxitocin tesztelést”, és a rádumálást, hogy nekem bajom van. Annak, hogy erre is pénzt kell kiadni, nem örülök (hiszen akár mosható pelenkát is vehetnék helyette, vagy Borkának még pár kerti játékot), de ha mérlegelem a két lehetőséget, akkor inkább ez. Hétfőn-kedden úgyis megszülök. Ha a hidegfront nem is piszkálja ki, a holdfogyatkozás csak ráveszi a kibújásra.

Miután már egy hete folyamatosan kapjuk a hívásokat, üzeneteket, hogy na, megszültem-e már, lehet-e látogatóba jönni, mától eldöntöttem, hogy csak a férjem, a szüleim és a szüléskísérőim hívására reagálok, Facebook-ra is csak az eladásaim-vásárlásaim végett lépek fel. Bár teljesen kikerülni nem tudom a „Hát te még egyben vagy?” kérdéseket, maximum ha nem lépek ki a házból, mert a szomszéd néni mindig észrevesz, és belekezd a hujujujmileszígy?! és a látoménhogyezlegalábbfiúlesz monológokba. Bár ma reggel kicsit megsértődött, amikor leteremtett, hogy Borka miért mezítláb homokozik, én meg kicsit határozottabban szóltam vissza, hogy ő így szereti, és majd én fogom úgyis ápolgatni, ha megfázik.

Próbálok pihenni, kicsit lazítani, de elég nehezen megy. Kifejezetten nem izgulok a szülés miatt, inkább az utána következő két-három hónap aggaszt. Ki hogy, hol fog aludni, ki mikor jön, meddig marad, denelegyenmárittegésznap... Annyit tudok tenni az ügy érdekében, hogy ha aludni nem is tudok, de legalább fekszem Borka délutáni sziesztája alatt, és amikor csak tudok, ülök és bambulok ki a fejemből.

Jövő héten találkozunk!(?)

Bojszy

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?