Itt van az ősz, itt van újra... Hát megkezdődött. Már augusztus végén gyomoridegem volt, amikor eszembe jutott, hogy hamarosan kezdődik a hatodik osztály. Azok közé tartozom, akik szülők és tanárok is egyben, bár nem általánosban tanítok, hanem gimiben. Az ötödik maga volt a pokol. Hatalmas a váltás. Fiam jól tanult, a főbb tárgyakból majdnem színjeles volt, de vért izzadt érte, velem együtt.
A történelem ugyanolyan részletes volt, mint a gimis könyv, nyelvtanból emelt érettségis anyagot tanultunk... Rengeteg magolás, magolás hátán. A tanárokból kiveszett az empátia, miniatűr felnőttekként kezelik a gyerekeket, épp mint a középkorban. Hatodikban se számítok semmi jóra, első héten már négy dolgozattal nyitottak. Hol van az az idő, amikor a gyerekek suli után játszottak, nevetgéltek együtt?
Nem vagyok nagyon öreg, és emlékszem, hogy ötödikben maximum napi egy órát tanultam, és nem hármat. Mint említettem, gimiben tanítok, és megtapasztalom a középiskolások keserű napjait is... Heti kétszer nyolc és egyszer kilenc óra, a maradék két napon hat és hét. Normálisak az oktatási hivatalban?!
A gyerekek hazaérnek három-négy óra magasságában, esznek, hullafáradtak, ha kell, elvánszorognak edzésre, vagy különórákra, majd este nekiállnak tanulni. Sokszor éjfélig... Számoljunk csak, az napi hány óra munka? Vádolom az oktatási rendszert, mert megnyomorítja a gyerekeket. A pedagógusokról, terheikről szándékosan nem írok, mert ez a poszt nem róluk szól... Szégyelljék magukat, akik tönkreteszik az ifjúságot!
egy keserű szülő
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
