A kolléganőm lombikozik. A remény és a hiábavalóság hangulatai két-háromhavonta cikáznak át munkahelyi közösségünkön, szeretjük őt, drukkolunk neki. Mindig beavat a részletekbe is minket, és az űrbéli folyamat így valamivel érthetőbb, követhetőbb lesz számunkra. De azért mégis távol vagyunk ettől, nehéz elképzelni, hogy megy annak az orvosi csodának a kivitelezése manapság, hogy egy nagyon várt kisbabáért meghekkeljük a természetet.

Ebben az érzelmileg, szociálisan és fizikailag is megterhelő folyamatban ugyanis ott kell lennie az egész családnak, barátoknak, és még a munkahelynek is, hogy támogassa a törekvéseket. Sokszor nem tudjuk, most illik-e kérdezni, vagy mikor és miért kell drukkolni, lássuk be, a téma kínos lehet egy munkahelyi közösségben, ugyanakkor a sok távolmaradást, szomorú és vidám kimeneteleket mégiscsak valahogy a közösség elé kell tárni. A kolléganőm apropóján utánaolvastam a mostani helyzetnek.  

Hazánkban körülbelül 300 000 terméketlen pár él, de a mesterséges megtermékenyítési eljárások sikerességére alapozva ez a terméketlenség csak átmeneti állapot, mert az orvostudomány segítségével van esély az olyannyira vágyott gyermekáldásra. Mielőtt azonban egy meddő pár elindulna ezen az úton, érdemes tájékozódni, mire is vállalkoznak.

Egyelőre még nincs minden megyeszékhelyen meddőségi ambulancia, mégis, ha egy pár bekapcsolódik a lombikbébi programba, jellemzően fél éven belül meg is kapja az időpontot az első konzultációra. Ez az adat régiós szinten felemeli az országunkat a listán, nálunk a környező országokhoz képest hamar fogadják a szakemberek a pácienseket az első megbeszélésre.  

Általában elmondható, hogy ha valaki még 35 év alatti, akkor egy év eredménytelen próbálkozás után javasolt felkeresnie egy ilyen meddőségi központot, 35 és 40 év között mindezt már fél év próbálkozás után érdemes megtenni, 40 éves korban és onnantól felfelé pedig a lehető leghamarabb, szinte azonnal javasolt az orvost felkeresni.

A magyar állam jelenleg 6 inszeminációt, lombikos eljárásnál pedig 5 beültetést finanszíroz.

Mi a különbség az inszemináció és a lombik között?

Az inszemináció akkor javasolt, amennyiben a férfi spermáival minden rendben van, és vizsgálatokkal igazolható, hogy a nő petevezetéki – de legalább az egyik – átjárhatók. Az inszeminációt a pár nő tagja esetében gyógyszeres hormonadagolással készítik elő, aminek eredményeként több petesejt is megérhet az adott hónapban, amivel a teherbeesés esélye többszörös lehet. A férfi által frissen leadott spermiumot ezután megtisztítva, egy szilikonkatéteren át bejuttatják a méh üregébe. Az eljárás abszolút fájdalommentes, azonban a siker aránya alacsony: az ilyen eljárások mindössze 15-20%-a lesz sikeres. Ebből a programból támogat jelenleg hat alkalmat az egészségbiztosítási rendszer.

A lombik abban különbözik az inszeminációtól, hogy itt a spermiumok helyett a már megtermékenyített petesejtből kifejlődő embrió(ka)t ültetik vissza a nő testébe. Ez az eljárás hosszabb és sokkal nagyobb hormonális megterheléssel is jár, mint az inszemináció.

Hogy képzeljük el az eljárást?

A módszer nagyjából 5 hetes folyamatot vesz igénybe: ez az időszak felöleli a peteéréstől a megtermékenyítésen át az embriók beültetéséig tartó állomásokat.

Az első dolog a stimuláció. Ilyenkor a legfőbb cél, hogy minél több érett petesejt álljon rendelkezésre a leszívás előtt, ezért hormontartalmú gyógyszerek, illetve injekciók segítségével stimulálják a petefészket arra, hogy mindenképpen egynél több tüsző induljon fejlődésnek.  A ciklus 2-3. napján történik a hormoninjekciók beadása, majd ezt követően kétnaponta ultrahangvizsgálat segítségével  ellenőrzik a fejlődő tüszők számát. Amikor a tüszők már elérik a megfelelő méretet, injekcióval előzik meg a túl korai tüszőrepedést.

A második lépés a tüsző- vagy petesejt leszívása: ez altatásban történik.  Az ultrahangfejre egy tűt helyezve leszívják a tüszőfolyadékot. Ebből nyerik ki a petesejteket, amelyeket ezután egy különleges tápoldatban helyeznek el, ezzel az anyaméhben fennálló körülményeket biztosítják számukra.

A harmadik lépés a megtermékenyítés: amikor a leszívást követően már 4-5 óra eltelt, az előre bekészített spermiumokkal végbemehet maga a mesterséges megtermékenyítés. Ez kétféleképpen történhet: amennyiben megfelelő számú és minőségű hímivarsejt áll rendelkezésre, akkor a hímivarsejteket a petesejt mellé engedik és lezajlik a megtermékenyítés. Amennyiben csak egy hímivarsejt áll rendelkezésre, az úgynevezett ICSI eljárást hívják segítségül, melynek során azt az egy hímivarsejtet közvetlenül a petesejtbe juttatják.

A negyedik lépés az embrió tenyésztése: miután a speciális tápoldatok segítségével megteremtik a természetes anyaméh közegét, a biológusok mikroszkóppal követik, mely embriók a legalkalmasabbak a visszaültetésre. Az első 16-18 óra után le is zajlik a megtermékenyülés, majd 26-28 órát követően az első sejtosztódás. A tenyésztés folyamata maximum öt napig tarthat, ilyenkor már megjelenik az embrió belsejében az úgynevezett hólyagcsíra.

Az ötödik lépés az embrió beültetése: a kiválasztott embriót vagy embriókat katéter segítségével juttatják vissza a méhbe. A beavatkozás fájdalommentes és a páciens aznap távozhat is a kórházból.

Az embriófagyasztás egy további lehetőség ilyenkor: amennyiben maradtak szabályosan fejlődő embriók, amelyeket nem ültettek be, azokat különleges körülmények között fagyasztva tárolják, hogy később is felhasználhatóak legyenek.  

Elolvasva mindez nagyon távolinak tűnik, azonban ahogy látom a kolléganőm szemében az örömöt, most, hogy sikeres volt a beültetés, nagyon is átérzem, milyen lehet tudván tudva teherbe esni és kicsit talán a csodában reménykedni ezekben a hetekben. Hajrá, jöjjenek a csodák!

G.