Amikor két napja megérkeztem a gyerekekért az iskolához délután, tucatnyi szülő ácsorgott a bejárat előtti lépcsőkön.
Először azt hittem, valami rendezvény lesz, amiről már megint elfeledkeztem, de aztán kiderült, hogy egy új rendszer miatt kénytelenek fagyoskodni jó ideje. Mostantól kezdve nem mehetünk be az iskolába a gyerekekért.
Az új rendszerre állítólag azért volt szükség, mert „visszaélések történtek”, így már az aulába sem tehetjük be a lábunkat. Négy óra körül a napközis tanítók kivonulnak a gyerekekkel, végigmennek a lépcsőn, majd vissza. Akinek épp akkor ott van a hozzátartozója, az hazamehet vele, a többiek az ebédlőbe masíroznak. Az a szülő, aki lekéste a felvonulást, később a bejárati ajtóban megállva bemondja a nevet, a tanító bemegy az ebédlőbe, szól a gyereknek, aki előbb-utóbb kijön. Amíg ő bent öltözködik, búcsúzkodik, a szülő tovább didereg kint.
Ha a délutáni szakkörök nem érnek véget a szokott időben, akár 20-30 percet is várakozhatunk odakint. Aki nem kocsival jár a gyerekéért, az megszívta. Meg az is, aki elfelejt sapkát venni. Üdv egy csomag zsebkendő és egy mézes tea mellől. Remélem, valaki felfedezi a piaci rést és forralt bort fog árulni a suli előtt délutánonként. Meg sült gesztenyét.
Tünde
