30. hét
Alvásügyek
Az éjszakáim egyre rosszabbak. A macska nyávogása a szobánk ajtajának nyitva hagyásával viszonylag megoldódott, most már csak maximum egyszer nyávog éjszaka. Viszont ettől függetlenül se tudok aludni. Éjjel fél kettőkor vagy fél háromkor is még ébren vagyok, addig csak forgolódok az ágyban, aztán felébredek pisilni, felkelek a Nagyra is, ha épp valamiért felsír, vagy arra, hogy megfordulok az ágyban, vagy a férjem ébresztőjére vagy csak úgy. Persze, ha egyszer felébredek, megint kezdődik a kínlódás és megint nem tudok visszaaludni.
A hajnali órákban már egész jól menne az alvás (úgy érzem, akár délig is), de persze kelni kell a bölcsihez, vagy csak úgy megszokásból, hogy ne essünk ki a ritmusból. Emiatt délután is alszom, és lehet, hogy ezt kéne megszüntetnem, mert lehetséges, hogy nem vagyok így este elég fáradt (haha, még a gondolat is vicces), ezért ma kipróbálom, hogy nem alszom a Naggyal, de annyira álmos vagyok ebben az időben, ragadnak le a szemeim, nem lesz könnyű ébren maradni.
Itt a nyakunkon a húsvét, próbálunk hangolódni, kicsit díszíteni a lakást, de idén nem visszük túlzásba. A körülményeink ugye nem a legideálisabbak, egyedül meg nehezen haladok már bármivel is, de a Nagy miatt, aki most már annyi idős, hogy érti és várja ezt az ünnepet is, muszáj kihozni a helyzethez képest a maximumot. Lesz kalács és sonka, meg a családi hagyományos saláta. Esetleg sütünk egy kis muffint még. A tojásfestés pénteken és szombaton lesz, akkor lesz itthon apa is, ezt pedig szeretnénk együtt, családilag csinálni.
Még mindig farfekvéses a baba
Voltunk az ismételt babamozin is. Hát, a helyzet semmit nem változott, továbbra is faros, a lába a fején, a szája előtt a zsinór, a kezei meg minden második mozdulatnál szintén az arca előtt. Azért, hogy még szerencsétlenebb legyen a helyzet, az orrát is nekinyomta a méhfalnak, így ez se volt az igazi. Viszont megajándékozott egy mosollyal, méghozzá viszonylagos takarás nélkül, ezért már megérte elmenni. Nagyon kis cuki volt, mindannak ellenére, hogy nem sokat láttunk belőle. Persze mint minden nem első babás szülő, mi is még aznap este elővettük a Nagy DVD-jét, és megnéztük és jól összehasonlítottuk a két gyereket. Csakhogy éppen ahogy emlékeztem, a lányunk mozizása még ennél is rosszabbul sikerült, csak a fele pofija és az orra látszott a képeken és a videón is. Nagyon el volt bújva, de az az igazság, hogy aki csinálta az ultrahangot, inkább egy genetikai ultrahangot készített, mint babamozit.
A DVD 25 percéből 20 percet méricskélt, a maradék időben átváltott párszor 4D-be, de ott se igazított a képeken. Most már mindegy, de jó lett volna, ha több képünk van a magzati korból a lányunkról is. Úgy látszik, a mi gyerekeink nem akarják ebben az életszakaszban megmutatni magukat, pedig szinte napra pontosan ugyanakkor mentünk mind a kétszer, és olyan jó összehasonlítási alap lehetett volna. Így marad a szülés utáni hasonlítgatás. Persze tudom, milyen butaság ez. Eleve nem egynemű gyerekekről beszélünk, vicces is lenne, ha kiköpött másai lennének egymásnak, másrészt, bizonyos dolgok jól állnak egy lánynak (esetünkben egy nagyon szép pisze orr), míg egyáltalán nem biztos, hogy egy fiúnak is éppen olyan jól állna ugyanaz a dolog.
Fontos a külső, de a leginkább abban bízom továbbra is, hogy a természetük, a viselkedésük lesz nagyon hasonló. Nagyon nagy szerencsénk volt a lányunkkal és bár nagy csodának tartanám, ha még egyszer kifognánk egy nem hasfájós, jól alvó, jól evő gyerkőcöt, akinek még a fogzás se tűnik fel. Ezek csodás dolgok, de a legnagyobb erénye a természete a lányunknak: mindig vidám, nem hisztis és nagyon szófogadó, tele szeretettel. Ahhoz hogy ilyen lett, sok múlt a nevelésen (és még fog is), de kell, hogy legyen egy jó alaptermészet is ahhoz, hogy egy gyerek „jó gyerek” lehessen.
Próbálunk egyre többet beszélni a Naggyal a tesóról, hogy nemsokára kijön anya pocijából és utána mindig itt lesz velünk. Igazi kisbaba lesz, aki néha sír, de majd ha egy kicsit nagyobb lesz, akkor nagyon sokat fognak tudni játszani egymással. Most persze úgy tűnik, megérti és partner benne, de az igazság, hogy tényleg így lesz-e, az csak két hónap múlva fog kiderülni.
Krikett
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
